A Fátyol-vízesés egy hómentes decemberi napon
Cikksorozatunk előző írásában a Szikla-forrás látványos karszthidrogeológiai értékével foglalkoztunk, amelynél egy palás vízzáró kőzetek közé „szorult” triász mészkőlencse vezeti ki a hegység gyomrából a karsztvizet. Innen a Szalajka-patak folyásával szemben, a turisták zajától hangos Szalajka-völgyben kb. 300 m-t délkelet felé haladva érkezünk meg a völgy jelképének is számító (geo)turisztikai attrakcióhoz, a bővizű időszakokban igazán látványos Fátyol-vízeséshez. Írásunkban a vízesést alkotó forrásmészkő kialakulásával, valamint a kicsapódó édesvízi karbonátok alkotta formakinccsel ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Szalajka-völgy térségében karbon és jura agyagpalák (Szilvásváradi és Lökvölgyi Formáció), valamint triász karbonátos kőzetek fordulnak elő. Ezek közül a legjobb vízadó kőzetek természetesen a jelentős másodlagos porozitással rendelkező, azaz hasadékokkal átjárt mészkövek, amelyek nagy hozamú állandó és időszakos karsztforrásokat bocsájtanak ki magukból. Ezek közé tartozik a Fátyol-vízeséstől kb. 600 m-re délkeletre található Szalajka-forrás is, amely a térség legnagyobb hozamú karsztforrása. A 458 m magasan elhelyezkedő forrás(barlang) átlagos évi vízhozama kb. 4200 liter/perc. A forrás vize a Bükk-fennsíkon lehulló, s a fekete–sár-réti töbörben, valamint a Hármas–kúti-víznyelőben elnyelődő vizekből származik. A fennsíkról mélybe szivárgó vizek hosszú utat tesznek meg és sok időt töltenek el a Bükk mészkőtömegében (Bükkfennsíki Mészkő Formáció), amíg például a Szalajka-forrásban újra napvilágot nem látnak. A kőzetek „fogságában” akár több ezer évet is elidőző, enyhén szénsavas karsztvizek jelentős mennyiségű meszet oldanak magukba hosszú útjuk során, az ásványtani értelemben döntően kalcitból (CaCO3) álló üledékes kőzetek repedésrendszeréből.
Az oldott mészanyaggal, azaz kalcium-hidrokarbonáttal – képlete: Ca(HCO3)2 – túltelített karsztvizek a hegy gyomrából forrásként való kilépésükkor eltérő nyomású és hőmérsékletű környezetbe kerülnek, azaz normál légköri viszonyok közé. Az oldatban addig egyensúlyban lévő geokémiai rendszer felborul azáltal, hogy a szén-dioxid elillan belőle. Ez a folyamat többféle tényező hatására következhet be. A sebesen futó patakvíz a meder egyenetlenségein (pl. kőzetek, bedőlt faágak) átbukik, esése megtörik, s megnövekszik a légkörrel érintkező felülete. A megnövekedett felület miatt a meszes vízben lévő egyensúlyi szén-dioxid elillan, s megkezdődik a tárgyakon a mészanyag szilárd formában (kalcit) való kémiai kicsapódása. A szén-dioxid karsztvízből való elvonását segítik a vízzel nagy felületen érintkező növények (pl. moszatok, mohák, zuzmók) is, amelyek élettevékenységük során (pl. légzés) szén-dioxidot használnak fel. Ezek a fizikai/kémiai folyamatok azok, amelyek a mésszel telített vízből kivonják a kalcium-karbonátot, bekérgezéseket hozva létre, mögöttük kis tavacskákkal. A vízfolyás irányára merőlegesen kialakuló gátacskák és tavacskák idővel szélességükben, hosszúságukban, valamint magasságukban is növekednek, hisz egy öngerjesztő folyamatról van szó. Így jött létre a kb. 245 m hosszú, 16 lépcsőből álló Fátyol-vízesés is, melynek kialakulása pár tízezer évvel ezelőtt, még a jégkorszak végén kezdődhetett meg.
Magát a kicsapódó édesvízi karbonátos üledéket mésztufának, forrásmészkőnek vagy travertínónak nevezzük, míg a gátakból álló rendszert tetarátának. A forrásmészkő egy szürkésfehér vagy sárgásbarna színű, laza, alig cementált, porózus édesvízi karbonátos üledék, mely likacsos szerkezetét (innen a népies neve is: darázskő) a belőle kirothadó növényeknek köszönheti. A szemünk előtt zajló geológiai folyamat nem más, mint anyagáttelepítés a kémiai oldódás–kicsapódás segítségével. A Bükk-fennsíkon feloldódó mészkő karbonát anyaga oldatba megy, vándorol a kőzetek belsejében, majd egy arra alkalmas helyen kicsapódik. A folyamat eredményeként a fennsíkon dolinák, víznyelők és barlangok, azaz anyaghiányos helyek alakulnak ki, míg a hegység völgyeiben és barlangjaiban édesvízi mészkő felhalmozódások jönnek létre. A karsztforrásokhoz köthetően tetaráták, míg a barlangokban cseppkövek. Erre mondják, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul!
A Bükkben természetesen még számtalan helyen találunk édesvízi mészkő felhalmozódásokat. Ilyen például a lillafüredi Palota Szálló alatti travertínó-test (ebben van az Anna-barlang), a mónosbéli Darázskő-bánya karbonátjai vagy a Garadna-völgy oldalában lévő Sebes-víz képződménye. Hazánk más tájain, például a Mecsekben alakultak ki még látványos travertínó felhalmozódások.
A Fátyol-vízesés pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
