A Bagó-kő völgykitöltő oszlopos bazaltjai
Előző cikkünkben a Novohrad–Nógrád UNESCO Globális Geopark unikális bazaltos kürtőkitöltése, a bányászat által megbolygatott Szilvás-kő bemutatására vállalkoztunk. Az írás közben döbbentünk rá arra, hogy a hegy geoturisztikai értékei egy bejegyzésbe nem férnek bele. A Szilvás-kő általános földtani fejlődéstörténete, Rónabánya, a bagós széntelep, a Gusztáv IV.-táró és a lövészárokszerű felszakadt bányavágatok ismertetése után cikkünk folytatásában már a bazaltos feltárások bemutatására koncentrálunk, de a hegy tetején tátongó hasadékok kapcsán ismét előkerül majd a hajdani szénbányászat témaköre is. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Gusztáv IV.-tárótól tovább haladva a Szilvás-kő csúcsa felé, hamarosan a Bagó-kő tömbjéhez érkezünk. A bányaudvar bejárata előtt egy méretes meddőhányó állja utunkat, amely a bányászat során feleslegessé vált üledékes kőzetek, valamint a rossz minőségű bazaltok törmelékét tartalmazza. A meddőhányó koráról a rajta növekvő bükkfák adnak tájékoztatást. A Bagó-kő felhagyott külfejtésében hazai szinten is egyedülálló feltárás tanulmányozható, amely a csúcskráterből induló, s egy hajdani meredek falú (8–10 m széles, 3–4 m mély) völgyet kitöltő bazaltos lávafolyás belső szerkezetét tárja fel. A magas hőmérsékletű (1000–1200°C) bazaltláva a széntelepet fedő erodált üledékekre (sárgás színű, finomszemű homokra) ömlött rá, 15–20 cm-es vastagságban „megpörkölve”, feketére égetve azokat. Az érintkezési felület felett vízszintesen lemezes, majd megközelítőleg függőleges, azt követően pedig vízszintes oszloposságot mutatnak a bazaltok. A különféle irányultságú szerkezetek az egykori bazaltos kőzetolvadék kihűlésével állnak szoros kapcsolatban. A hűlés közben fellépő zsugorodási húzófeszültségek a hűtő felületre merőlegesen szabdalták fel a kőzettestet, méghozzá karcsú öt- és hatszöges, különféle orientációjú oszlopok formájában. A néhai völgykitöltő lávafolyásban alul a völgy talpa, feljebb pedig annak oldalai képezték a hűtő felületet. Az erózió, majd a bányászat által a könnyebben pusztuló üledékes kőzetek tömegéből kihámozott bagó-kői bazaltos feltárás a maga nemében egyedülálló, hiszen a lávaárak belső szerkezetét metszetben ritkán tanulmányozhatjuk. Ugyanitt törésvonalak mentén történt elmozdulásokat is megfigyelhetünk.
Két lávaár belső szerkezetét feltáró felhagyott kőbánya
Ha alaposan körbejártuk a Bagó-kő feltárását, sétáljunk vissza a meddőhányóhoz és folytassuk utunkat a Szilvás-kő főcsúcsa felé. Nem kell sokat gyalogolnunk, s újra egy kis felhagyott bányafal hívogat bal kéz felé kitérőre, ahol a 20. század első felében fejtettek követ. Itt két lávafolyás szerkezete tárul fel; alul álló, majd rajtuk kevésbé oszlopos, míg kétoldalt hajlott lemezes és oszlopos szerkezetű bazaltok figyelhetők meg. A hajlott oszlopok kialakulása az egykori hűtő felület szintén hajlott-íves lefutásával volt kapcsolatban. Innen tovább sétálva felfelé hamarosan egy magas kőzetfal állja utunkat, alatta információs táblával. A Szilvás-kő ezen részét is „megpiszkálták” kutatási célzattal annak idején, de itt csak egy lyukacsos szerkezetű, könnyen aprózódó, alul gyengén oszlopos, közepén tömeges, tetején lemezes szerkezetű kőzettestet találtak, amelyek bányászatával gyorsan felhagytak. Nem messze innen szintén egy kis kőbánya sebhelye kereshető fel, ahol pedig kukoricacsöves bazaltok tekinthetők meg. A bazaltok oszloposságával, illetve kukoricacsövesedésével korábbi cikkeinkben foglalkoztunk részletesebben.
Innen a csúcs megmászása előtt érdemes azt észak felől megkerülni és megtekinteni a Szilvás-kői-bánya monumentális sziklafalát. A bányászatnak köszönhetően feltárult a Szilvás-kő központi kürtőkitöltése, amelyet oszlopos elválású bazaltok alkotnak. A 35–40 m magas sziklafal alsó 2/3-ban tömött szövetű öt- és hatszögletű bazalt tárul fel, amely hirtelen, átmenet nélkül pados-lemezes szerkezetűvé válik. Ezt ismét egy oszlopos, de vaskosabb megjelenésű sorozat követi. Kialakulása úgy történhetett, hogy a két irányból, szemben haladó oszloposság középen összeért, kialakítva egy oszlopos szerkezetet nem mutató, kaotikusnak tűnő egységet. A kürtőkitöltés kipreparálódott, bányászat által megbontott kőzettömegét szórt vulkáni törmelékek ölelik körül.
A Szilvás-kői-bánya monumentális feltárása
Az oszlopos bazaltok után most már másszunk fel a jelzett turistautakon a Szilvás-kői-bánya feletti kilátóhelyre, ahonnan csodálatos panorámában gyönyörködhetünk. Elhaladva a magas, 7–8%-osra feldúsult magnetit-tartalma miatt az iránytűt is „megbolondító” mágneses sziklafal előtt, hamarosan a Szilvás-kő országos szinten is egyedülálló földtudományi értékeihez érkezünk meg. A hegy csúcsrégióját különféle méretű, átlagosan 5–8 m mély, ÉÉK–DDNY-i csapású hasadékok szabdalják fel, amelyek hideg levegőt árasztanak magukból. A 350 m-es összhosszúságú hasadékrendszer kialakulása a korábban már ismertetett felső szénpad kitermelésének hatására alakult ki. A felszínhez viszonylag közel (20–80 m) elhelyezkedő miocén barnakőszén kitermelése után a bányavágatok a felette települő kőzettömegek nyomásának hatására összementek, a felszín megsüllyedt, majd az alátámasztását vesztett nehéz bazaltgerinc kettényílt. Később a hasadékokat a gravitáció miatti csúszás tovább szélesítette. Az alábányászás hatására kialakult felszínmozgás létrejöttét az is segítette, hogy az egykori bányavágatokból a támfákat „visszarabolták”, amely után a hegy alatti üregek kitámasztás nélkül maradtak. A Szilvás-kő széthasadásának idejét levéltári adatok alapján tudjuk rekonstruálni, amelynek éve 1917 volt. Ekkor Marcinek András földbirtokos a bányavállalattól kártérítést követelt, hiszen a tulajdonában lévő területen jelentős károk keletkeztek.
A magas sziklafalakkal és növényzettel „leárnyékolt” hasadékok mikroklímája különleges, hiszen fagyzugos területek. A zárt és mély hasadékokba a sűrűbb hideg levegő „befolyik”, s egész évben ott marad, huzat hiányában. A lehűlést az a hőelvonás is fokozza, amely a nagy felületű lyukacsos és szemcsés kőzetek felszínén alakul ki a párolgás miatt. Havas tél után még nyár elején is található a hasadékok mélyén összefagyott jeges hó (firn). A lassan feltöltődő, de még így is mély hasadékok a Szilvás-kőt alkotó Salgóvári Bazalt Formáció legjelentősebb feltárásai, amelyekben a piroklasztikus rétegsor és a fedő lávafolyások szerkezete is kiválóan tanulmányozhatók. Itt jegyezzük meg, hogy a hasadékokba lemászni életveszélyes és tilos!
Méretes hasadék a Szilvás-kő csúcsán
Külön kell szólnunk a Szilvás-kő bazaltban és piroklasztitjaiban kialakult úgynevezett nemkarsztos barlangjairól is. Az alábányászás miatt szétnyílt „bazaltsapkában” hasadékok jöttek létre, amelyek egyes szakaszai nem nyílnak a szabadba, hanem a kőtömbök összeboltozódva barlangokat formáltak ki. A barlangok ezen típusát, ahol a mélyben fekvő, emberkéz alkotta üregek a feszültség-kiegyenlítődés során természetes módon vezettek barlangkeletkezéshez a felsőbb kőzetrétegekben, konzekvenciabarlangoknak nevezzük. A Szilvás-kőn 1917 óta számos barlang feltöltődhetett, amelyet a tudomány emiatt nem tudott számításba venni. Ennek ellenére az üregek sűrűsége a másfél hektáros hegyen meglehetősen nagy: eddig 30 konzekvenciabarlang ismert, mintegy 350 m-es hosszúságban. A legnagyobbak a 68 m hosszú Szilvás-kői-barlang és az 52 m-es Sárkánytorok-barlang. Ezek mellett van még négy, 20 m hosszúságot meghaladó barlang (Pók-lyuk, Dornyay-barlang, Jansen-barlang, Kis-Szilvás-kői-sziklahasadék), a többiek egyelőre még szerény méretűek. A legtöbb szilvás-kői barlang keskeny és mélybe nyúló aknákat tartalmaz, környezeténél hűvösebb, firnesedett havat, s egyes esetekben (Sárkánytorok-barlang, Kis-Szilvás-kői-sziklahasadék) egész évben megmaradó jégképződményeket tartalmaz. Bejárásuk gyakorlatot igényel, de életveszélyes és tilos is!
A Szilvás-kő tanösvénnyel és turistautakkal behálózott térségében még további számos geoturisztikai értéket kereshetünk fel, ha időnk és energiánk engedi. A Kis-Szilvás-kő csúcsán a nagyobb „testvérénél” ugyan szerényebb, de az alábányászás miatt kialakult hasadékokat és konzekvenciabarlangokat látogathatunk meg. A Szilvás-kő északi oldalában a periglaciális éghajlaton kialakult fagyaprózódásos kőzetblokkokat figyelhetünk meg, amelyek között találunk a gáztartalomtól hólyagossá vált bazaltokat éppúgy, mint a Boszorkány-kőnél bemutatott kukoricacsöves változatokat is. A Szilvás-kő rendelkezik egy vízföldtani értékkel is. Az alsó szénpad bányászatakor vízteleníteni kellett a területet, amelyet egy úgynevezett „vízi táróval” oldottak meg. Ebből napjainkban is folyik az „öregségi víz”, vagyis a régi bányavágatokból kiáramló, jellegzetes szagú és vöröses színű víz (ezekkel a vizekkel egy korábbi cikkünkben szintén részletesebben foglalkoztunk).
Írásunkat Prakfalvi Péter, a Novohrad–Nógrád UNESCO Globális Geopark geológusának soraival zárnánk le: „A természet megközelítőleg 3–4 millió évvel ezelőtt befejezte a Szilvás-kő megalkotását, de úgy, hogy értékeit elrejtette. Ezek nagy részét napjainkban nem csodálhatnánk meg, ha nem lettek volna emberi beavatkozások a területen. A köztudatban az gyökeresedett meg, hogy a bányászat inkább természetromboló, mintsem értékteremtő folyamat. A Szilvás-kő környékén az értékek már felszínre kerültek és a kutatók (például barlangászok, geológusok) kitartó munkájának köszönhetően feldolgozásuk is megtörtént. A terület éppen komplexitása miatt tekinthető jelentős értéknek: a relatíve kis területen földtani, vízföldtani, barlangtani, bányászattörténeti elemek alkotnak szerves egységet. Egy körtúra segítségével ismereteket szerezhetünk a tengeri üledékképződésről, a különböző vulkáni működésekről és áttekinthetjük a kő- és szénbányászat folyamatát, valamint máig kiható hatásait.”
A Szilvás-kő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
