A Kab-hegy Nagyvázsony irányából
A Balaton-felvidék és a Déli-Bakony (Kab-hegy–Agár-tetői-Bakony) közötti medencékben autózva szinte vonzza a tekintetünket az átjátszótornyokkal „koronázott” Kab-hegy (599 m) lapos csúcsa. A „nagy szoknyájú”, erdőkkel fedett hegy méltóságteljesen uralja a környező tájat, a hegyen átvezető gyalog- és országutakon hosszan, de szinte észrevétlenül emelkedhetünk fel a hegy magasságába. A Kab-hegyet „kóstolgatva” kevesen gondolnak abba bele, hogy itt működött évmilliókkal ezelőtt a térség legnagyobb bazaltvulkánja. Írásunkban a Kab-hegy kialakulását és formakincsét vesszük górcső alá. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Kab-hegy bazalt pajzsvulkánja már a Bakony–Balaton-felvidék vulkáni terület (BBVT) részét képezi. A bazaltos vulkanizmus a területen a késő miocénben (8 millió éve) kezdődött el, s a pleisztocénben (2,3 millió éve) fejeződött be. A közel 6 millió év alatt közel 50 darab kitörési központ működött a Bakony és a Balaton-felvidék területén, melynek a legnagyobb területű és tömegű képviselője a Kab-hegy volt. A hegy nagy kiterjedésű és lapos lávatakaróját folyamatosan ismétlődő vulkáni aktivitás hozta létre a földtörténeti pliocén kor első felében. Vajon mi lehetett az oka annak, hogy a földköpeny anyaga a mélyben megolvadt, s a hasadékokon át alacsony szilíciumdioxid-tartalmú kőzetolvadék nyomult a felszínre? A folyamat megértéséhez egy kicsit el kell mélyülnünk a Kárpát–Pannon térség lemeztektonikájában!
A középiskolai földrajz órákon azt tanultuk, hogy bazaltos kőzetolvadék óceánközepi hátságoknál, óceáni „hot spot” területeken vagy szárazföldi riftzónákban érkezhet csak a felszínre. A Kárpát–Pannon térségét viszont az egyik lemeztektonikai környezetbe sem tudjuk beleilleszteni. Ha megfigyeljük a Kárpát-medencében elhelyezkedő bazaltos vulkáni területek (például Stájer-medence, Bakony–Balaton-felvidék, Nógrád–Gömör) elhelyezkedését, akkor azt vehetjük észre, hogy azok inkább a medence nyugati és északi peremterületein fekszenek. Ezeken a helyeken a litoszféra (földkéreg és a földköpeny felső szilárd része) vastagsága hirtelen megváltozik, meredeken, felfelé ívelő pályán csökkenni kezd. A kutatások kimutatták, hogy a litoszféra alatti képlékeny asztenoszféra anyag lassan áramlik a Kárpát-medence alatt kelet–délkeleti irányban, amelyet részben a Föld forgása okoz, illetve helyi hatások is erősítenek. Az Alpok vastag, akár 200 km-es litoszférával jellemezhető területe alól kelet felé áramló asztenoszféra-anyag a vékonyodó kőzetburok alatt felfelé mozdul el, amely nyomáscsökkenéses olvadást okozott évmilliókkal ezelőtt.
Az asztenoszféra anyagának közvetlen megolvadásával (90–120 km mélyen) a szilárd litoszféra alatt alacsony szilíciumdioxid-tartalmú, azaz alkáli bazaltos kőzetolvadék keletkezett, amely a földkéreg hasadékain viszonylag gyorsan utat talált magának a felszín felé. Az olvadékképződési folyamatokat a rendszerben korábban lekerült víz is segíthette, amelynek olvadáspont-csökkentő szerepe volt. A Bakony–Balaton-felvidék vulkáni terület alatt tehát a meredeken változó litoszféra–asztenoszféra határ miatt alakulhatott ki kismértékű nyomáscsökkenéses olvadás, nem számolhatunk a földrajz órákon megtanult lemeztektonikai környezetekkel.
A hígan folyó, alacsony szilíciumdioxid-tartalmú, de a többi balatoni bazaltnál kicsit savanyúbb bazaltos láva a Kab-hegyen döntően triász (Fődolomit Formáció, Dachsteini Mészkő Formáció) és eocén, a harmadidőszak végéig karsztosodó karbonátos kőzeteket fedett be, csupán a nyugati és déli peremén jelennek meg vékony pannóniai rétegek. Az eocén mészkövek elterjedése jóval kisebb, mint a triász karbonátos kőzeteké, de a Kab-hegy „bazaltkarsztos” formakincsében mégis ezeknek a kőzeteknek jutott nagyobb szerep.
A lávaöntések első szakaszát (5,14 millió év) követően egy hosszabb szünet következett a vulkáni működésben. Az akkori meleg és csapadékos klímán a bazalt mállásával átlagosan 2–6 m vastag fakóvörös agyag keletkezett (Tapolcai Bazalt Formáció Kabhegyi Tagozat), amelyet később egy második lávafolyás fedett be. A terület nagyobb tengerszint feletti magassága miatt a vulkáni működés idején a magma és a víz kölcsönhatása alacsony volt, ezért a Kab-hegy térségében nem volt jellemző a robbanásos vulkáni működés (nem épült fel tufagyűrű), hanem csak a nyugodtabb lávaöntő szakaszok váltakozása. A fent nevezett két lávaöntő periódus során 20–40 m-es vastagságú (a csúcs közelében 100 m-es), s 40 km2-es kiterjedésű lávamező jött létre a Kab-hegy északnyugati és déli lejtőin. A vulkáni működést Stromboli-típusú salakkúpok, majd Hawaii-típusú lávafröccskúpok képződése zárta le (4,65 millió éve), átlagosan 10–20 m-es vastagságú vörös, salakos, hólyagüreges bazalttal. A hajdani vulkán bazaltos kőzeteit a Tapolcai Bazalt Formációba sorolják be a szakemberek. A Kab-hegy „bazaltkarsztos” formakincse a fent vázolt földtani felépítéssel, azaz a karbonátos kőzetekre települő bazaltokkal van összefüggésben.
A Kab-hegyen nyíló Macska-lik víznyelője
Mivel a Kab-hegy jól karsztosodó mezozoos és eocén mészköveit befedő pliocén bazalttakaró és a közbetelepülő vörösagyag vízfogó kőzetek, a felszíni csapadékvizek és a kis mélységű repedésekben áramló vizek lefelé, a hegy „szoknyája” felé áramolva a bazalttakaró pereméig jutnak. A „szivacsként” viselkedő, jól karsztosodó mészkövekre áramló vizek a kőzethatáron intenzív kőzetoldást végeznek, s víznyelőkön át a karszttömeg mélyére jutnak. A bazalt és a mészkő határán alakultak ki a Kab-hegy és az egész Bakony leglátványosabb víznyelői, amelyek különösen csapadékos időben, aktivizálódásuk után mutatnak lenyűgöző képet. Ezek közé tartozik a legismertebb Macska-lik, valamint a Bújó-lik is. Előbbi a csúcstól északnyugatra, míg utóbbi délnyugatra kereshető fel. A Kab-hegy aktív víznyelői tehát kőzettani határon alakultak ki, jelezvén az egykori pliocén bazaltömlések peremét.
A Kab-hegyet behálózó turistautakon sétálva szintén érdekes és egyedi formakinccsel találkozhatunk. A pliocén bazalttakarón belül magányos és csoportos, egymásba kapcsolódó, töbörszerű mélyedésekre lehetünk figyelmesek, olyanokra, amelyeket például az Aggteleki-karszton vagy a Bükkben láthatunk. Vajon hogyan alakul ki töbör (dolina) egy nem oldódó vulkanikus kőzeten? A Kab-hegy működésének idején a kráterből lefelé áramló kőzetolvadék a karsztosodott, erősen tagolt mészkőfelszín kiemelkedéseit mintegy körbefolyta. Az így kialakult belső kőzethatáron a felszínre „kilógó” karbonátos rögökön megindult a karsztos oldódás, így a mészkő elfogyott a beágyazó bazaltból, amelyben tálszerű mélyedések („mészkőablakok”) maradtak vissza. Egy morfológiai inverzió alakult ki, a korábbi mészkőből álló kiemelkedések lettek a terep legmélyebb pontjai. A Kab-hegy nyugati és főleg déli oldalán szintén hasonló mélyedéseket találunk, amelyekben kicsiny tavak vize csillog. Ezek már viszont antropogén formák, az évszázados bazaltbányászat által létrehozott horpák.
Ha felfedeztük a Kab-hegy különleges „bazaltkarsztját”, érdemes az adótornyokkal telitűzdelt 599 m-es magasságú csúcsra is kisétálni, ahol a Kinizsi Pálról elnevezett kilátóból élvezhetjük az egészen a Balaton víztükréig terjedő panorámát. Itt jegyezzük meg, hogy a Kab-hegy tömbjét az Úrkút és Nagyvázsony között haladó Országos Kéktúra útvonala is érinti.
A Kab-hegy pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
