Részlet a Haláp egykori bányájából

A Tapolcai-medence káprázatos, bazaltból álló vulkáni tanúhegyi szinte mágnesként vonzzák egész évben a turistákat a vidékére. Gondoljunk csak a Badacsony és a Szent György-hegy méretes bazaltoszlopaira, a Gulács és a Tóti-hegy Fujihoz hasonlító vulkáni kúpjaira, a középkori erősségek maradványaival koronázott Csobáncra és Szigligetre, és akkor a kiváló borokról még nem is beszéltünk. A medence északi peremén azonban egy kevésbé ismert, bányászat által megbontott „néma óriás” is vigyázza a tájat, amely méltatlanul elhanyagolt a többi tanúhegy árnyékában. Ha a Bakony–Balaton Geoparkba érkező turisták tudnának arról, hogy micsoda földtani értékek lakoznak a Halápon, lehet, hogy elcserélnék érte a már többször is megtekintett Szigliget várát! Írásunkban a Zalahaláp település felett emelkedő Haláp vulkáni felépítményének rejtelmeivel ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Haláp térségében a vulkáni működés a földtörténeti pliocén időszak végére esett: a radiometrikus kormeghatározások szerint ez kb. 3,06 millió évvel ezelőtt következett be (emiatt a Haláp az egész térség egyik legfiatalabb vulkánja). A földkéreg mélyreható törésvonala mentén viszonylag gyorsan (akár néhány óra vagy nap) alacsony szilíciumdioxid-tartalmú (bázikus) kőzetolvadék nyomult a felszín felé (kb. 30–50 km mélységből), amely jelentős kitöréseket generált. A felnyomuló izzó magma és a víztartalmú kőzetek kölcsönhatása miatt a vulkáni működés heves robbanásos (idegen kifejezéssel freatomagmás) kitöréssel kezdődött, amely eredményeként egy vulkáni törmelékekből álló tufagyűrű alakult ki az egykori Pannon-tóban lerakódott üledékekkel borított „vizes” térszínen. A kirobbanó piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzetek alapanyagában nagy mennyiségben jelennek meg a vulkanizmust megelőzően lerakódott (prevulkáni) kőzetek feltépett elegyrészei, idegen kifejezéssel litikus fragmentumai. A heves robbanásos kitörést egy csendesebb szakasz követte, mely során a tufagyűrű belsejét bazaltos láva töltötte ki, egy lávatavat hozva létre. Ekkor jött létre az a fekete–sötétszürke színű, tömött szövetű, később öt- és hatszöges oszloposságot felvevő bazalttest, amely a bányászat tárgyát is képezte. A felfelé nyomuló forró magma és a nedves, kirobbant piroklasztikus üledékek kontaktusának hatására egy érdekes „keverékkőzet”, a peperit is megszületett, amely kb. 1 m-es vastagságban tanulmányozható a Halápon. A vulkáni működés befejező „akkordját” egy kis salakkúp felépülése jelentette a Haláp felépítményének központi részén. A Haláp térségében a vulkáni működés befejeződése után az erózió (pl. víz, szél, tömegmozgások) vette át a szerepet, amely „kifaragta” a puhább pannon üledékek „csapdájából” a kemény bazaltsapkával fedett hegyet (innen az id. Lóczy Lajos által kreált tanúhegy elnevezés is). Itt jegyeznénk meg, hogy fentebb leírt működési sémával jellemezhető vulkánokat maar-típusú tűzhányóknak nevezzük.
Az évmilliók alatt az erózió által kiformált Halápot a 20. század elején (1912) egy újabb „tájformáló tényező” vette birtokába: az ember. 1926-tól már gépesített formában (Zalahalápi Bazaltkőbánya Részvénytársaság) emésztette a hegyet a bányászat, hisz annak szívós, kemény bazaltja tökéletesen alkalmas volt például útburkoló macskakövek előállítására. Az itt dolgozó kőfaragó mesterek, a riccerek (vagy németesen ritzerek) messze földön híresek voltak „kőformáló” tudásukról. A bányászat az 1950-es években már három szinten folyt, összesen 9 bányaudvarral (fő termékek: út- és vasútépítési zúzott bazalt). A külfejtéses termelés véglegesen 1986-ban szűnt meg a csökkenő nyersanyagigény és a megerősödő természetvédelmi törekvések miatt. Érdekesség, hogy innen szállították a bazaltot a Ferihegy II. kifutójának építéséhez is. A hegy eredeti 358 m-es magassága 291 m-esre csökkent a közel egy évszázados bányászati tevékenység során, s az egykori lávató anyagát szinte teljesen letermelték.
A tájromboló bányászat szakmai szemmel nézve egyik pozitív hatása, hogy olyan földtani szerkezetek belsejébe láthatunk így bele, amelyek amúgy rejtve maradnának a kíváncsi emberi szem elől. Így tárult fel az a csodálatos „bazaltoszlop-eldorádó” is, amelyet a Haláp egykori bányaudvaraiban szemlélhetünk meg. No de hogyan is alakul ki az oszloposság? Az egykori lávató bazaltos kőzetolvadékát a hűlés miatti zsugorodás (térfogatcsökkenés) hatására sűrű repedéshálózat járta át. Az egykori lávató vastagabb belső „magja” lassabban hűlt ki, s benne a hűtő felületre (a légkörre) merőleges, közel függőleges repedések jöttek létre, hatoltak egyre mélyebbre a hűlési fronttal párhuzamosan. A természetben ható fizikai törvényszerűségek (pl. energiaminimum elve) az oszloposságban úgy érvényesülhetnek, hogy azok hézagmentesen illeszkednek egymáshoz, amely a hatszögeknél tud a legtökéletesebben megvalósulni (így a legkisebb az egységnyi tömegre jutó fajlagos felület). A leírtakból tehát látható, hogy a halápi bazaltok öt- és hatszögű oszlopai lassú hűlés során jöttek létre egy lávató mélyén, amelyet a bányászat bontott ki és tett „elérhetővé” a kíváncsi geoturisták számára. További érdekesség, hogy a Halápon a bazaltoszlopok nem csak függőleges, hanem ferde és vízszintes formában is tanulmányozhatók, amelyek kialakulása az egykori kürtő/kráter morfológiájával (azaz hűtő felületének alakjával) vannak összefüggésben (az oszlopok vastagsága a kihűlési időtől függ).
Itt jegyeznénk meg, hogy a Haláp bazaltja a Balaton-felvidék egyik leggazdagabb ásványlelőhelye is: 1 m2-es kőzetfelületen akár 180 zárvány is megfigyelhető, pl. phillipsit, gonnardit, apatit, kalcit, stb.
A természetvédelmi oltalom alatt álló Halápon 2019 óta egy 3 km-es, 11 állomásból álló tanösvény húzódik, amely útvonalát végigjárva nem csak bizarr természetes és mesterséges „bazaltszobrokkal”, hanem csodálatos körpanorámákkal is találkozhatunk.

A Haláp pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt