Somoskő látképe Salgó várából
Nógrád megye székhelyétől, Salgótarjántól északkeletre terül el a közigazgatásilag a városhoz tartozó kicsiny település, Somoskő. A trianoni döntéssel 1920-ban Csehszlovákia területére került falucska egy különös határmódosításnak köszönhetően 1924. február 15-én „hazatért” Magyarországhoz, amelyre minden évben megemlékeznek a környék lakói. Somoskő ugyan visszakerült hazánk területére, de a Várhegy a rajta őrt álló középkori erősség romjaival, valamint az oldalában található „bazaltzuhataggal” Szlovákiában maradt. Írásunkban a Várhegy kialakulásával és az erősség izgalmas történetével ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Salgótarján szűkebb–tágabb környezetében (az ún. Nógrád–Gömöri bazaltvidéken) a bazaltos jellegű vulkanizmus a miocén legvégén indult, s a pliocénen át egészen a pleisztocénig tartott. A hat fázisban lezajlott vulkáni tevékenység kb. 8 millió éve kezdődött (a mai szlovákiai területeken, a Cseres-hegység vidékén), s kisebb-nagyobb megszakításokkal pár százezer évvel ezelőtt ért véget. Ezen hosszú időszak alatt tufagyűrűkkel szegélyezett lávatavak, lávaárak és lávatakarók jöttek létre, amelyek későbbi lepusztulásával rendkívül változatos formakincs alakult ki. A kiváló műszaki/kőzetfizikai paraméterekkel megáldott bazaltok évszázadok óta bányászat tárgyát képezték.
A Somos-kő egy kb. 4 millió évvel ezelőtt működött maar-típusú vulkáni felépítmény lepusztult maradványa, amelyből annak csak az egykori kráter alatti, kürtőbe dermedt bazaltos anyaga maradt meg a 21. századi geoturista számára (kürtőkitöltés=neck). A hegyet alkotó bazalt kedvező tulajdonságai miatt alkalmas volt a középkorban a vár felépítésére is, ezért a kőzeteket közvetlenül a Várhegy anyagából bányászták ki. Az egykori kis kőfejtő „sebhelye” a hegy északkeleti oldalában lelhető fel, méghozzá nem is akármilyen formában: a vár 13. századi építői nem is sejtették, hogy a kőzetanyag megbontásával feltárják egy ősi vulkán kürtőjének bazaltos kitöltését („bazaltzuhatag”). Ennek részletes kialakulásával egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk!
A vár történetét a Turista Magazin zseniális cikkén keresztül elevenítjük fel: ”A közel négyszög alakú, egykor három körbástyával és barbakánnal ellátott belsőtornyos vár különlegességét nem csupán fekvése, de kalandos története is adja. Mára az egyik kerek torony rekonstruálva, a másik romjaiban látható. Építésének kezdetéről keveset tudunk. Egy helyi monda szerint a muhi csatát követően a tatárok elől menekülő IV. Béla király a vidéket járva ígéretet tett az itt lakóknak, ha elmúlik a tatár veszedelem, várat emelnek majd a magaslaton. Akár így történt, akár nem, évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Kacsics nemzetség a 13. század végén végül felépítse az erődítményt. 1310 körül Csák Máté, 1321 után a király birtokába került. Első írásos említésekor (1323, Sumusu) Károly Róbert Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. A 15. század közepétől az Országh, majd a Losonczy család birtokolta.
A törökök 1576-ban Ali bég vezetésével elfoglalták, de Somoskő nem sokáig maradt török felügyelet alatt, mert 1593-ban a királyi csapatok visszafoglalták. A vár felmentésére induló seregben ott volt Balassi Bálint is, akit nem véletlenül húzott szíve vissza Somoskőre. Az ifjonti fellángolások és könnyű kalandok után 1578-ban itt ismerte meg a „halhatatlan kedvest”, Losonczy Annát, aki ekkor ugyan még Ungnád Kristóf egri várkapitány, majd horvát bán felesége volt, de ez sem a lánglelkű költőt, sem a szerelemre éhes szépasszonyt nem igazán zavarta. Szerelmüknek köszönhetjük a magyar reneszánsz költészet legszebb szerelmes költeményeit: a Júlia- és az Anna-verseket.
A 16. század első felében megerősítették a várat, ekkor épültek a hatalmas ágyútornyok is. A 17. század elején Forgách Zsigmond lett Somoskő ura. 1703-ban a kurucok elfoglalták, a Rákóczi-szabadságharcban jelentős szerepet nem kapott, 1711-ben a császári csapatok felgyújtották. Ettől kezdve katonai szerepe már nem volt, romként tartották számon.”
A csodálatos kilátást adó romok megtekintése után ne feledjünk el a várba felvezető út mellett bekukkantani a Petőfi-kunyhóba sem, amely a költő 1845. június 12-én tett somoskői látogatásának állít emléket. A legenda szerint a településen járva ebben a kis házikóban szállt meg.
A Szlovákia területén található várhoz szabadon, okiratok nélkül látogathatunk fel. A nyitvatartásról és egyéb információkról a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján tájékozódhatunk.
A várrom pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
