Az őszi Gazos-kő csúcsán megpihenve
Az Országos Kéktúra (OKT) útvonala Sirok és Mátraverebély között hazánk legmagasabb hegyei között kalandozik. A Tarnától a Zagyváig tartó, közel 50 km-es és több mint 2000 m szintet tartalmazó vándorlás a kéktúra egyik legnehezebb szakasza, de a Mátra mindezért kárpótol minket. Az erdők mélyén látványos, az egykori vulkanizmusról tanúskodó sziklaképződményekkel találkozhatunk, a bércek tetejéről pedig pazar kilátásokban lehet részünk, a szélrózsa minden irányában. A kevés települést felfűző kék ösvény bejárása közben pedig betekintést nyerhetünk egy ősi, mára már kialudt vulkán „lelkivilágába” is. Szólaltassuk meg hát a Mátra mesélő köveit. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Mátra (vagy régebbi nevén Mátraerdő, amelyet egykoron az egész Északi-középhegységre értettek) fő tömege a földtörténeti újidő (kainozóikum) miocén korában, egy közel 7 millió évig tartó, szakaszos vulkáni működés során jött létre. Ezen belül a vulkanizmus fő időszaka az ún. bádeni korszakra tehető (kb. 16–15 millió évvel ezelőtt), amely során hatalmas mennyiségű vulkáni anyag érkezett a felszínre (ez határozza meg a Mátra mai arculatát). A változatos és hosszú vulkáni működés során döntően andezites (alárendelten dácitos és riolitos) lávák ömlöttek a felszínre, a heves robbanások során pedig különféle szemcseméretű törmelékek (pl. tufák) rakódtak le. A fent nevezett vulkanizmust jelentős ércesedés is kísérte, amely termékeit évszázadokig bányászták a területen (pl. Gyöngyösoroszi és Mátraszentimre térsége). A vulkanizmus óta eltelt időben a tektonikai és az eróziós folyamatok hatására a kialudt vulkáni kúpok jelentősen átformálódtak, lepusztultak, melyeket a kék útvonalon tanulmányozhatunk behatóbban. A mátrai miocén vulkanizmusnál idősebb kőzetek csak a hegység peremeiről (pl. Parád és Recsk térsége), valamint mélyfúrásokból ismertek.
Sirokot elhagyva keresztezzük a Parádi-Tarna völgyét, majd a szebb időket is megélt, ma már vonatokat sem látó Kisterenye–Kál-Kápolna vasútvonalat. A Tarnaszentmária felé vezető műútról a kék jelzés hamarosan élesen jobbra, az erdőbe tér le, ahol megkezdjük a Mátra keleti gerincén „hullámvasutazásunkat”. Fárasztó utunk során az ösvény folyamatosan emelkedik, s egy csúcs megmászása után mindig jön a következő magasabb, egészen addig, amíg a Kékest el nem érjük.
Az első szép kilátást adó Gazos-kőig (507 m) az országúti letérésünktől kb. 5 km-t kell megtennünk. A mátrai miocén kori vulkanizmus idején kitörési központként működő Gazos-kövön, a meredek északias leszakadásokban szépen tanulmányozhatjuk a Mátra keleti gerincének oly jellegzetes kőzetét, a fekete színű, pados–lemezes szerkezetű andezitet, amellyel még sokat fogunk találkozni. Az itt fellelhető andezites kőzetek a vulkanizmus vége felé (kb. 13–12 millió évvel ezelőtt, a szarmata korszakban) keletkeztek, amelyek forró lávája délnyugat–északkeleti irányú hasadékvulkánokból ömlött a felszínre, s fedte be a már korábban kialakult, különféle típusú vulkanikus kőzeteket. A hasadékvulkánok létrejötte a Mátra délies irányú kibillenéséhez köthető (az itt húzódó tektonikus törésvonalak mentén), amely ma is jól látszik, ha szétnézünk a Gazos-kő észak felé szép kilátást adó csúcsáról. Itt és az utunkba eső többi bércről is szembetűnő, hogy a hegység északi oldala meredekebb, nagyobb esésű, mint a déli. Akármilyen hihetetlen, a Mátra vulkánjai folytatódnak az Alföld északi része alatt (pl. Jászság) is, de azokat csak fúrásokból ismerjük, hisz fiatalabb üledékek temették be őket.
A Gazos-kő után egyre magasabb csúcsok következnek (pl. Szederjes-tető, Oroszlánvár, Nagy-Szár-hegy, Mraznica-tető), amelyekről északias és délies irányokban is szép kilátásokban lehet részünk. Észak felé többször is egy hatalmas bánya sebhelye tűnik fel a horizonton: a Csákány-kő andezitbányájában dolgoztak egykoron a recski kényszermunkatábor lakói, akik sanyarú életéről a bánya alatt lévő Nemzeti Emlékparkban tudhatunk meg többet.
Az egykoron aktív „Nagy-Szár-hegyi vulkán” felépítményének erősen lepusztult kráterpereméről két földtudományi csemege (a Tarjánka-szurdok és az Ilona-völgyi-vízesés) is elérhető, de azt javasoljuk, hogy energiánkkal spórolva koncentráljunk inkább az OKT útvonalára, hisz még kemény emelkedők várnak ránk a Kékesig (ne felejtsünk el bélyegezni a Hármashatár erdészháznál). Itt jegyeznénk meg, hogy a kéktúra útvonala mentén egy másik jelvényszerző túramozgalom („Várak a Mátrában”) állomásai is elérhetők (pl. Sirok, Szederjes-tető, Oroszlánvár), amelyhez külön igazolófüzetek állnak rendelkezésre.
A Gazos-kő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
