Horpamező negatív formái a Jó-hegyen
A Tokaji-hegység erdőkkel fedett vulkáni kúpjai között bújik meg az egykoron az „aranygombos” jelzővel illetett ősi bányásztelepülés, Telkibánya. Napjainkban már nem hangos az erdő a bányászok csákányaitól, de Telkibányán és térségében gyakorlatilag minden (geo)turisztikai attrakció a hajdanvolt bányászat körül forog. Az évszázados bányászati tevékenység természetesen nem jöhetett volna létre a vulkanikus kőzetekben végbemenő komplex ércképző folyamatok nélkül, amelyekkel jelen írásunkban is foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Telkibánya térségét a miocén kor szarmata korszakában lezajló vulkáni működés által létrehozott vulkáni kiömlési (effuzív), vulkáni törmelékes (piroklasztikus), valamint tengeri körülmények között lerakódott üledékek, ill. ezek „keverékkőzetei” építik fel. Szilíciumdioxid-tartalom alapján csoportosítva a magmás kőzetek között találunk intermedier (pl. andezit) és savanyú (pl. riolit) összetételűt is. A hosszú vulkáni működés során Telkibányától északra egy kb. 8 km-es átmérőjű andezites rétegvulkán épült fel, melyből később a kupola beszakadása miatt egy óriási kaldera alakult ki. Ennek a déli peremébe szubvulkáni andezittestek nyomultak be, melyek részben a rétegvulkáni andezitet, részben a tengeri agyagokat, ill. riolittufákat erősen átalakították (termikusan kontaktizálták). Ezekben a szubvulkáni testekben fejlődtek ki a Telkibánya környéki érctestek is, amelyeket kisebb-nagyobb megszakításokkal bányásztak a középkortól a 19. századig.
A szilárd földkéreg különböző hőmérsékletű és mélységű zónáiban zajló, magmás folyamatokhoz köthető ércképző folyamatok közül a telkibányai az ún. teléres megjelenésű hidrotermális érctelepek csoportjába tartozik. Ez azt jelenti, hogy az ércásványokat is hordozó, magas hőmérsékletű (kb. 50–300°C), a többé-kevésbé már megszilárdult magma hője által felfűtött hidrotermális fluidumok (gőzök és oldatok) a különféle típusú és méretű repedések, hasadékok mentén áramlottak fel a mélyből. A max. 1,5 kilométeres mélységben zajló ércképző folyamatok során a kőzetek repedéseiben zónás–sávos felépítésű, érc- és egyéb meddő ásványok által kitöltött telérek jöttek létre. A telkibányai ércesedés ún. epitermális, alacsony szulfidációs (LS) típusú ércesedés volt, amely azt jelenti, hogy az érchozó oldatok alacsony szulfidtartalmúak és semleges kémhatásúak voltak. Az érces telérek egykori kitérképezésében fontos szerepet játszott a szubvulkáni andezites testek ún. kálimetaszomatózisa. Ez egy olyan erős kőzetbontással járó folyamat, amely adulár és szericit feldúsulásával jár a telérek környezetében. A kb. 12 millió évvel ezelőtt lezajlott ércesedés során Telkibánya térségében 14 darab, közel É–D-i és ÉK–DNy-i csapású, függőleges megjelenésű, arany- és ezüsttartalmú telér (pl. Jupiter-telér, Jószerencsét-telér) jött létre. Az egyes telérek 0,5–1 km hosszúságúak, vastagságuk 0,1–1 m között váltakozik.
A telérek a felszínen kovás–kvarcos, lefelé agyagásványos (illites), a mélyben karbonátos kitöltésűek. Ezeket a teléreket kb. 200 m-es mélységig, az egykori bányászat alsó határáig ismerjük. A telérek felső zónájának környezetében gyakori a breccsásodás, amelyet erős kovásodás kísér. A telérek szintén felső szakaszában az ércesedés elsősorban hintett termésarany és ezüst szulfidásványok (argentit, pirargirit, freibergit) formájában található. A pirit kísérőásványként van jelen. A termésarany piritbe rejtve, ill. 5–10 µm-es szemcsékben, szabad aranyként is megjelenik, kvarcban hintve vagy szulfidásványok üregeiben. A telérek mélyebb zónáiban ólom- és cinkércesedés ásványai is felismerhetők. A telérek aranytartalma 2–14 ppm között váltakozik, az ezüsttartalom eléri a 320 ppm-et.
Telkibánya térségében a nemesfémércek bányászata a 14. században kezdődött meg, a felszínre kifutó telérek „fejeinek” bányászatával. Ennek az időszaknak a látványos maradványai azok a dolina kinézetű „horpák”, amelyek száma több ezerre tehető. A mélyszinti bányászat a 16. század elején indult meg, melyek táró-maradványai közül kb. 80 darabot tartunk számon napjainkban. A 18. században már robbantásos fejtést alkalmaztak, az ércet a selmecbányai és a körmöcbányai öntödékbe szállították. A bányászat magas ívű felvirágzásának az vetett véget, amikor felfedezték az óriási mexikói ezüsttelepeket, melyek hatására az ezüst ára jelentősen lecsökkent. A bányászat az 1850-es években szűnt meg. Az 1950-es, valamint a 2000-es évek elején az érckutatások ugyan újraindultak, de műrevaló telepet nem sikerült feltárni.
Telkibánya körül geotúrázva számtalan helyen találkozhatunk az egykori ércbányászat nyomaival. Ezek közül ki kell emelni az egykori tárók (pl. Magdolna-táró, Tamás-táró, Ferdinánd-táró, Veresvízi-altáró) sötéten ásító szájadékait, a néhai bányászati objektumok maradványait (pl. Konczfalva, horpamező, középkori duzzasztógát), az egykori meddők és külfejtések ásványgyűjtő helyeit, de ide tartoznak Telkibánya múzeumai, kiállítóhelyei is. Az egykori bányavidék rejtelmeit többek között az Aranyásók útja tanösvény, valamint helyi túravezetők segítségével ismerhetjük meg. További földtudományi objektumok Telkibánya térségében, amelyekről cikkünk is szól: Kutyaszorító, Radácsi-kő.
A képen látható Jó-hegyi horpamező pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
