Paleotalaj a Villánykövesd melletti löszszelvényben

Hazánk felszínének kb. 1/3-át borítja be a földtörténeti jégkor(szak), azaz pleisztocén hideg szakaszaiban képződött laza üledék, a lösz. A német „lose” (=laza) szóból származó, eolikus, azaz szél által szállított és lerakott törmelékes üledékek népies elnevezése a sárgaföld. A régóta ismeretes név is mutatja, hogy a lösz felhasználása már évezredekkel ezelőttre visszanyúlik: gondoljunk csak például a mezőgazdaságra (pl. szántóföldi növénytermesztés, szőlészkedés) vagy éppen a téglavetésre. Írásunkban a lösz kialakulásával, jellemzőivel és a benne található ősi talajokkal ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A jégkor hidegebb és szárazabb, ún. glaciális szakaszaiban Európában, így a Kárpát-medencében is a munkaképes szelek vették át az uralmat. Az óriási homok– és porviharok során nem csak az akkori táj borult sötétségbe, hanem jelentős felszínátalakulás is zajlott. Európa északi területein, a London–Köln–Krakkó–Kijev vonalig óriási belföldi jégtakarók, a magasabb térszíneken (pl. a magashegységekben) pedig gleccserek nyújtózkodtak. Az olvadékvizek által a jégtakarók előterében lerakott, különféle szemcseméretű, majd kiszáradó üledékeket a viharos északias szelek könnyedén a magasba tudták emelni. Így vette kezdetét Európában az a hullóporos üledékképződés, amely a nagy területekre kiterjedő löszfelhalmozódásokat generálta. Magyarországon az imént vázolt folyamatok mellett a nagyobb folyóink (pl. Duna és mellékvizei) által elhagyott, majd kiszáradó hordalékkúpok felszínéről kifújt kőzetliszt is nagy szerepet játszott a lösz kialakulásában. A szélfútta por a légkör mintegy 2500–3000 m-es magasságáig is feljuthatott, s akár 10 km-es távolságra is elszállítódhatott. A légkörből száraz és nedves ülepedéssel kihulló, döntően 0,01–0,05 mm-es átlagos szemcseátmérőjű durva kőzetliszt (aleurit) a szélárnyékos helyeken, füves pusztaságokon halmozódott fel, majd a diagenetikus folyamatok hatására többé-kevésbé cementált lösszé alakult az évezredek folyamán. Itt jegyeznénk meg, hogy lösznek csak a negyedidőszakban lerakódott speciális eolikus aleuritokat nevezzük.
A jégkorszakokban keletkezett lösz több változatát különböztetjük meg. A szárazföldi térszíneken típusos lösz halmozódott fel az évezredek alatt. A típusos lösz általában világossárga színű, rétegzetlen, igen jól osztályozott, porózus (40–50%-os porozitás), ennél fogva kis térfogatsűrűségű üledék. Fő ásványos összetevői közül a kvarcot (50–70%), az agyagásványokat, valamint a karbonátokat (pl. kalcit) kell kiemelni. Átlagos karbonáttartalma 10–30% között változik, amely cementként tapasztja össze a lösz alkotó szemcséit. Ezen karbonátok kioldódása és újra kicsapódása lévén jönnek létre a löszre olyannyira jellemző meszes konkréciók, az ún. löszbabák. A lösz – laza kötése ellenére – szárazon magas falakban képes megállni, de átázás hatására könnyen málló, pusztuló üledék. A nem szárazföldön felhalmozódott löszszerű üledékek nedves térszíneken rakódtak le, ezért szövetük tömöttebb, porozitásuk és mésztartalmuk kisebb, sötétebbek és gyakran rétegzettek is. Ezeket a löszszerű üledékeket a szakirodalom mocsári vagy infúziós löszöknek nevezi. Míg a típusos löszök a kiemeltebb hordalékkúp térszíneken rakódtak le, addig az infúziós löszök a folyók árterein, vízjárta térszíneken (innen a szakmai neve is: hidroaerolit). A domb- és hegyvidéki területeink 400 m-nél alacsonyabb térszínein a lösz egy kevert változata, a lejtőlösz vagy deráziós lösz („palóclösz”) rakódott le, amelyet a lejtőn lefelé ható tömegmozgásos folyamatok telepítettek/telepítenek át az alacsonyabb térszínek felé. Itt jegyeznénk meg, hogy természetesen a lösz nem csak aleurit szemcsékből áll, hanem ennél finomabb és durvább frakciókat is tartalmazhat, valamint futóhomok horizontok is települhetnek belé (pl. Duna-Tisza köze).
A lösz, rétegzetlensége ellenére alkalmas arra, hogy belőle laborvizsgálatok segítségével nagy felbontású (akár évtizedes) klímarekonstrukciót végezzünk a jégkorszakra vonatkozóan. A lösz szerves- és szervetlen alkotói, a karbonáttartalma, a geokémiai elemeloszlása, a benne található molluszkák (puhatestűek, pl. csigák), esetleg pollenek és gerinces ősmaradványok mind-mind a pontosabb paleoklimatológiai rekonstrukció elvégzésében segítenek. A löszkibukkanások talán leglátványosabb elemei az ún. paleotalajok, amelyek a sárgás színű lösznél jóval sötétebb horizontokként jelennek meg. Korábban már említettük, hogy a lösz alapanyaga a száraz és hideg éghajlattal jellemezhető glaciálisokban rakódott le. A lehűléseket rövidebb-hosszabb felmelegedések szakították meg, amely során a lösz teteje vályogosodott, talajosodott, rajta mezőségi vagy erdőtalajok jöttek létre. Az óceáni vagy szubmediterrán klímaszakaszokkal jellemezhető időszakok befejeződésével újra visszatért a hideg, s újra lösz kezdett el lerakódni. Láthatjuk tehát, hogy a löszszelvényeket tagoló őstalajok kiválóan alkalmasak arra, hogy modellezzük az egykori éghajlatváltozásokat, természetesen a megfelelő laborvizsgálatok kombinálásával. A Közép-Európa legnagyobb és legjobban kutatott löszszelvényeként számon tartott paksiban a paleotalajok például 20–22 klímaváltozásról tanúskodnak. Hazánk legöregebb löszei több száz ezer évvel ezelőtt jöttek létre, a legfiatalabbak a jégkor legvégén, kb. 12 ezer éve.
Hazánk lösszel fedett tájain (pl. Dunántúli-dombság, Mezőföld, Bácska, Hajdúság) számos helyen látványos formában tanulmányozhatjuk a jégkorszakban lerakódott löszöket. Ezekre jó példa a Madaras, Katymár, Paks, Császártöltés, Szeged–Öthalom vagy éppen a Tápiósüly határában kibukkanó löszök. A löszök azonban nem csak kiváló csernozjom talajokkal bíró mezőgazdasági térszíneket adnak hazánknak, hanem építésföldtani problémákat is okoznak. Erre jó példák a Dunaszekcső vagy éppen Dunaföldvár mellett kialakuló szeletes csuszamlások. A lösz természetes formakincse közül a löszdolinák, a mesterséges közül a löszmélyutak emelendők ki.
A csatolt képen a Villánykövesd határában kibukkanó, paleotalajjal tagolt löszszelvény látható, amely a néhai téglagyárnak köszönheti meglétét.

A villánykövesdi szelvény pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt