Kutyaszorítóban
A Tokaji-hegységben, Telkibányától délkeletre húzódik a vadregényes Ósva-völgy. A völgy számtalan bányászattörténeti és földtani csemegét rejt, amelyek közül mi most a Kutyaszorítónak nevezett területtel ismerkedünk meg.
Az erdővel borított Tokaji-hegységben a vulkáni működés kb. 15 millió évvel ezelőtt (középső-miocén) kezdődött, s kb. 9 millió évvel ezelőtt (késő-miocén) ért véget. A hosszú vulkáni működés során rendkívül vastag és változatos összetételű magmás kőzetösszlet jött létre. A jellemző kőzetek ezek közül a különféle andezitek, riolitok, dácitok és ezek robbanásos eredetű kitöréstermékei, azaz piroklasztitjai (pl. dácittufa). A működés szüneteiben és azt követően a vulkáni utóműködés hatására jelentős érctelepek alakultak ki, s éppen itt, Telkibánya körül volt például az aranybányászat központja.
Egy különleges, s csak itt a Tokaji-hegységben előforduló kőzet a perlit (gyöngykő). A perlit apró gömbös szerkezetű, üveges riolitváltozat, amely a savanyú kemizmusú (azaz magas szilícium-dioxid tartalmú) magma/láva vízbenyomulásával/folyásával (pl. tenger alatti vulkanizmus) vagy erősen hidratált (azaz vízzel “átitatott”) környezetbe érkezésével alakul ki. Ezen gömböcskék belseje, magja gyakran obszidián, ami arról tanúskodik, hogy a perlit az obszidián átalakulásával jön létre. A perlit hevítésével eredeti térfogatának kb. 10-12-szeresése duzzad, amely miatt hő- és hangszigetelési, valamint szűrési célokra hasznosítják (lsd. Pálháza, Gyöngykő-hegyi perlitbánya). A perlit a felszín közelében erős mállást mutat, s apró gömböcskére eszik szét (innen a neve is: pearl=gyöngy), morzsalékossá és nehezen járhatóvá téve a terepet.
A Telkibánya melletti Ósva-völgyben viszont épp azt tapasztalhatjuk, hogy a perlit ellenállóbb a környezetében található más kőzeteknél, s 10-15 m magas kőbástyákat formál. Ennek az oka, hogy a vulkáni működés befejeződése után a mélyből forró, magas kovasavtartalmú oldatok áramlottak fel a repedések mentén, s impregnálták az amúgy erősen aprózódó perlitet. A kovasavval átitatott kőzettestek nem pusztultak le oly mértékben az elmúlt pár millió évben, mint a kevésbé ellenálló, át nem kovásodott környezetük (pl. a különféle riolitos kőzetek). A “puhább” kőzetek elhordásában az Ósva-pataknak is komoly szerepe volt, amely erős bevágódást mutatott az elmúlt időszakban, méghozzá a terület lassú emelkedése miatt.
A Kutyaszorító név onnan ered, hogy itt a völgy a kovás perlitek miatt erősen összeszűkül, s aki arra jár, valóban “kutyaszorítóban” érezheti magát.
Telkibánya szélén (Cser-hegy) pedig egy olyan feltárást kereshetünk fel, ahol az erősen málló perlitekből preparálódtak ki az annál ellenállóbb riolitok.
A kőbástyák pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
