Abaújszolnok a Cserehát szelíd lankái között
Az Eperjes–Tokaji-hegyvidék miocén vulkáni kúpjai és a Gömör–Tornai-karszt triász mészkövein kiformálódott karsztfennsíkjai között egy alacsony, medencejellegű dombvidéki táj terül el, a Cserehát. A Cserhát hegységgel gyakran összekevert tájegység hazánk egyik legperiférikusabb vidéke, amelyet a turisták nagyobbik része sajnos messze elkerül. Az aprófalvakkal „telehintett”, vízfolyások által erősen felszabdalt Cserehát azonban megér egy misét, hisz van bőven mit megnézni itt is, legyen az természeti vagy akár kulturális látnivaló. Írásunkban a Cserehát vidékének kialakulását vesszük górcső alá, annak a területét, ahol „a csend még hallható”. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A trianoni magyar–szlovák államhatár, a Bódva és a Hernád folyók által határolt, csúcsára állított háromszögre emlékeztető területet két kistáj fedi le: a Nyugati- és a Keleti-Cserehát. A terület legősibb, felszínen is tanulmányozható kőzetei nyugaton, északnyugaton fordulnak elő. Ezek a devon és karbon időszaki márványok, kristályos mészkövek és fillitek Edelény, Szendrőlád, Szendrő és Abod térségében bukkannak a felszín közelébe. Az egyik homokkőből és agyagpalából álló paleozós vonulat a Garadna (Abodi)-patak torkolatától kelet felé mélyen benyomul a Cserehát belsejébe. Szigetszerű rögei még Irota és Garadna határában is előbukkannak a fiatalabb üledékes köpeny takarója alól. Garadna környékén még ma is felismerhetők az évszázaddal ezelőtti grafitos palafejtések nyomai. Az idős metamorf kőzetek kelet–délkelet felé haladva egyre mélyebbre süllyednek a fiatalabb üledékek alatt: Laknál kb. 400 m mélyen, míg a Hernád folyónál már kb. 2000 m-es mélységben helyezkednek el. Itt jegyeznénk meg, hogy a Szendrői-rögvidék és a Rakacai-völgymedence paleozós (óidei) metamorf kőzeteivel korábbi cikkeinkben már részletesebben foglalkoztunk. A triász üledékes kőzeteket a felszínen a Szalonnai-hegység karsztja képviseli, majd időben utána kb. 150 millió év üledékei hiányoznak a Cserehát vidékéről. A triász után a következő, kézzel fogható földtani képződmény a középső-miocén szarmata korszakában lerakódott riolittufa, amely Edelény, Balajt és Ládbesnyő határában fordul elő (itt pincéket is vájtak bele). A Cserehát vidékét azonban döntően nem ezek a kőzetek alkotják, hanem a fiatalabb, döntően harmadidőszaki (tercier) üledékes társaik.
A Cserehát dombvidékének legnagyobb részét a késő-miocénben itt hullámzó Pannon-tó kavicsos, agyagos és homokos üledékei építik fel. A Pannon-tó a Kárpát-medencét kitöltő hatalmas víztömeg volt, amely kb. 12 millió évvel ezelőtt fűződött le a világtengerről, s kb. 5 millió évvel ezelőtt tűnt el végleg feltöltődésével a földtörténet színpadáról. A mai Cserehát vidékén a Pannon-tó egyik északi öblözete terült el a Gömör–Szepesi-érchegység lábáig, amely különböző vízmélységeiben rakódtak le a változó szemcseméretű törmelékes üledékek. Ezeket az üledékeket a kárpáti hegységkeret felől érkező folyók szállították be az üledékgyűjtőbe. Az öböl lassan, de biztosan feltöltődött, s az Alföld irányába húzódott vissza a miocén végére. A Pannon-tó helyén egy dél felé enyhén lejtő, egyenletes felszínű hegylábfelszín jött létre, amely a Gömör–Szepesi-érchegység irányából húzódott az Alföld felé. A területre az északi hegységkeret felől érkező folyók rakták le vastag üledékes rétegsoraikat (pl. kavics, homok), hordalékkúpok formájában.
A pliocén végén és a pleisztocén (jégkorszak) elején a kárpáti hegységkeret – és vele a Cserehát is – erőteljesebb emelkedésbe kezdett. Az Érchegység felől érkező folyók durvább kavicsos üledékeiket a Cserehát északi részén pakolták le, mely kavicstakaró eróziós foszlányai a tájegység északkeleti tetőin még napjainkban is fellelhetők. A Cserehát további emelkedése és az Alföld ettől elkülönülő süllyedése miatt az északról érkező vízfolyások már nem a Cserehátban rakták le hordalékukat, hanem azt tovább vitték az Alföld irányába. A Cserehát felszíne lepusztulási térszín lett, s megindult a vidék erőteljes folyóvízi eróziója, a korábbi hegylábfelszín völgyekkel való sűrű felszabdalódása. Először a tájegység peremén található két fő „keretvölgy” (Hernád és Bódva) szerkezeti vonalak által is irányított mélyülése indult meg, majd onnan hátrálva a tájat dombsággá szabdaló mellékvölgyek (pl. Vadász, Vasonca, Bélus) kialakulása is megkezdődött. A Cserehát önálló tájjá, domborzati értelemben „szigetté” formálódását segítette a területtől északra, a mai államhatár északi oldalán található Kanyapta-medence kialakulása is a pleisztocén elején. Ez elszakította a Cserehátot hegységi hátterétől, s megakadályozta, hogy onnan vízfolyások érkezzenek területére.
Pár sorral fennebb említettük, hogy először a Hernád és a Bódva bevágódása kezdődött meg, s onnan hátrálva mélyültek a völgyek a Cserehát belseje felé. A két völgycsoport közül a Hernád felé futó észak–déli völgyeknek volt „könnyebb dolguk”. Ez azért volt lehetséges, mert azok az eredeti lejtésiránynak megfelelően tudtak bevágódni a laza harmad- és negyedidőszaki üledékekbe. Ezek az észak – déli völgyek viszonylag hosszúak, vizenyős völgytalpaik szélesek, lankás lejtőik hullámosak. Ezek közé tartozik például a Petri-, a Bélus, a Vasonca- és a Vadász-patakok völgye. Nehezebb és lassúbb volt a Bódva felé igyekvő vízfolyások dolga. Egyrészt azért, mert azok irányai a táj általános lejtésére merőlegesek, azaz kelet–nyugati irányúak voltak, másrészt azért, mert a bevágódásuk elérte a pannon üledékek alatti kemény paleozós metamorf kőzeteket is. Ezekben a devon és karbon kőzetekben már lassabban haladt a völgymélyülés folyamata. Ezek a völgyek, főleg az alsó szakaszaik keskenyek, meredekek és mélyek, azaz szurdokosak, majd a forrásuk felé haladva (a kőzettani változások miatt) szélessé és terjengőssé válnak. Ide sorolható például az Abodi-, a Rakaca-, a Juhász- és Sas-patakok völgye.
A Cserehát legfiatalabb földtani képződményei a löszös, pontosabban löszszerű üledékek, amelyek a légkörből kihulló, kőzetliszt szemcseméretű porból jöttek létre a pleisztocénben. A Cserehát vidékén összefüggő lösztakaró nem tudott kialakulni, mert az eróziós folyamatok a lejtők aljára mosták a löszszemcséket. A csuszamlásos formákkal, eróziós és deráziós völgyekkel alaposan felszabdalt szelíd Cserehát vidéke minden tekintetben emlékezetes lesz vándorainak. Ennek egyik negatív eleme a „vendégmarasztaló sár”, amely különösen eső után nehezítheti meg csereháti vándorlásunkat.
A Nyugati-Cserehát kistáj kb. 40%-át pannon képződmények fedik, míg a pleisztocén lejtőanyag kb. 50%-ban van jelen, míg keleten ez az arány kb. 40–60%. A dombvidék tengerszint feletti magassági értékei 125 és 340 m között váltakoznak.
A képen a Selyebi-Vadász-patak egyik mellékvizének (Mánfa-patak) völgyében megbújó apró falucska, Abaújszolnok látható.
A csatolt fotó pontos elkészítési helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
