Részlet az Erdősmecske határában található gránit-külfejtésből
A mélységi magmás (idegen kifejezéssel intruzív vagy plutoni) gránit Magyarországon a felszínen ritkaságszámba megy: a Velencei-hegységben és itt, a Geresdi-dombság (vagy „földtanos nyelven” Mórágyi-rög) területén bukkan csak a felszínre. A karbon időszaki (kb. 340 millió éves) gránit olvadéka annak idején nem préselődött ki a felszínre, hanem a földkéreg több km-es mélységeibe nyomult bele, s hűlt ki évmilliók alatt. A hatalmas magmás testet a terület későbbi szakaszos emelkedésével „együtt dolgozó” erózió hámozta ki az őt bezáró kőzetek „fogságából”. Szépsége, keménysége miatt keresett építő- és díszítőkő (pl. sírkövek, emléktáblák, épületek felcsiszolt burkolófelületei) volt, ezért több helyen bányászták, így a Pécsváradtól nem messze lévő déli Erdősmecske határában is. Ma ebbe a külfejtésbe kukkantunk be. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Mecsektől délkeletre a felszínen is megtalálható gránitok fő kőzetalkotó ásványai a kvarc, a földpátok és a csillámok. Döntően az imént felsorolt ásványok dominanciája határozza meg a kőzet színét, amely a szürkétől a húsvörösig változhat. Az itteni külfejtés gránitja kétféle magmából kristályosodott ki. Legnagyobb tömege a világosszürke vagy világos vöröses, nagyméretű földpátkristályokat tartalmazó kőzettípus sekélyebb forrásból származó magmából jött létre, míg a sötétebb, egyenletesebb kristályméretű kőzetváltozat anyaga mélyebbről, a földkéreg alsó vagy a földköpeny felső részéből érkezett. A kétféle magma összekeveredése után a kőzettest lassan kihűlt, létrehozva a bányában is tanulmányozható kőzettípusokat. A földkéreg mélyén lévő gránitokat később (még a karbon időszakban, kb. 300 millió éve) metamorfózis érte, mely során szövete ellapult (irányítottá vált), ásványos összetétele kismértékben megváltozott. A szabad szemmel is jól látható, akár több centiméteres méretű ásványok azért nőhettek ily nagyra (pl. 4–5 cm-es mikroklin földpátok), mert a lassú, akár évmilliókig tartó kristályosodás során erre bőven volt idejük.
A bányában sétálva számtalan tanulságos földtani megfigyelést tehetünk. Ilyen például a délnyugati bányafalon megfigyelhető hatalmas tektonikai felület (vetőtükör) vetőkarcokkal, a gránit különféle mállási formái („lapátgránit”), a gránitot behálózó és abból kipreparálódó finomszemcsés aplitos telérek, vagy a bányafalak tetejére települő paleotalajokkal tagolt, pár százezer éves löszös képződmények. Ezekkel későbbi cikkeinkben foglalkozunk részletesebben!
Az erdősmecskei bánya az 1800-as évek végén kezdte meg a termelését külfejtéses technológiával, ahol a gránit jövesztése robbantással történt. A négyszintes bánya mélyszintje csak szivattyúzással volt hozzáférhető, ezért nem meglepő, hogy ebben az egykori szintben alakult ki a képen is látható „Tengerszem” (a csapadék- és a felszín alatti vizekből). A lerobbantott kőzeteket a meddő leválasztása után törték, osztályozták, majd kezdetben vasúton (Pécs–Bátaszék vasútvonal), majd gépjárművön szállították a felhasználás helyére. A gránitból készített zúzottkövet elsősorban út- és vasútépítéseknél használták fel, utoljára az M6-osnál. A bánya 2015-ben zárta be végleg a kapuit, ma földtani bemutatóhely, tanösvénnyel (2 állomás, 700 m). Az egykori külfejtés az ásványgyűjtők egyik kedvenc tartózkodási helye.
A kép hátterében a Kelet-Mecsek jura kőzetekből álló sasbércei kéklenek.
A volt kőfejtő pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
