Részlet a Rakaca-völgyből

Észak-Magyarországon, a Bódva és a Hernád folyók közötti területen, a Szendrői-rögvidék, a Tornai-dombság és a Cserehát „szorításában” helyezkedik el hazánk egyik kevésbé ismert kistája, a Rakacai-völgymedence. A Rakaca-patak által uralt, közel nyugat–keleti irányultságú tájegység nem tartozik a turisták által leglátogatottabb vidékeink közé, hisz a rossz minőségű utak, a kevés látnivaló és a mélyszegénységben élő etnikum erre nem sok lehetőséget ad. A terület viszont a geológusok paradicsomának számít, hisz a Rakaca-völgy oldalában sorra mutatják meg magukat a földtörténeti paleozóikum (óidő) különféle átalakultsági fokú metamorf kőzetei. Ismerkedjünk meg hát a terület izgalmas földtani fejlődéstörténetével és kőzeteivel. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Rakaca-patak (neve a szláv „rakovica=rákos” szóból származik) menti területek kőzetei magyarországi szinten is idősnek számítanak, hisz a földtörténeti paleozóikum devon és karbon időszakaiban rakódtak le, kb. 400–300 millió évvel ezelőtt. A változó mélységű tengervízben a különféle típusú üledékek (pl. karbonátos, sziliciklasztos) lerakódása természetesen nem a mai helyükön történt, hanem sok ezer kilométerre innen, ott, ahol éppen a területet hordozó kőzetlemez elhelyezkedett (ez talán a mai Bükköt is hordozó lemeztöredék lehetett). Ezek a homokos, kőzetlisztes, agyagos és karbonátos üledékek az évmilliók alatt kőzetté váltak (azaz diagenizálódtak), majd a földtörténeti kréta időszakban (kb. 120–110 millió éve) – a területet érő intenzív szerkezetföldtani események miatt – olyan mélységbe kerültek a földkéregben (kb. 300–450 °C hőmérséklet és kb. 2–3 kbar nyomás), hogy kisfokú metamorfózis érte őket. A korábbi medence fáciesű sziliciklasztos üledékek fillitté, míg a platform (és részben medence) fáciesű meszes üledékek kristályos mészkővé és márvánnyá metamorfizálódtak. Ezen alpi hegységképződési hatásokhoz köthető a területet ért bonyolult többfázisú gyűrődés és pikkelyeződés is, amely igen csak megbonyolította a terület földtanát, szerkezetföldtanát vizsgáló néhai geológusok munkáját. A fent nevezett átalakult kőzetek napjainkban a felszínen tanulmányozhatók, hisz a rajtuk lévő fiatalabb földtani képződmények a kréta időszak után lepusztultak (vagy lenyíródtak?), felszínüket csak helyenként fedik be negyedidőszaki vagy miocén (pl. pannon) üledékek.
A kacskaringós Rakaca-patak Meszes és Rakaca települések között az elmúlt pár millió évben befűrészelte magát a lassan emelkedő terület paleozós metamorfitjaiba, természetes geológiai feltárások sorozatát hozva létre (epigenetikus völgytípus). A nem egyszer látványos formában kibukkanó kőzetfalakban a karbon időszaki Rakacai Márvány Formáció és a Szendrői Fillit Formáció különféle kifejlődései tanulmányozhatók.
Meszesen, a Templom-domb keleti oldalában a Szendrői Fillit Formáció alsó, ún. Meszesi Tagozata vizsgálható, amelyben a fillitbe homokkő és homokkőpala-szintek települnek (ennek egy olisztolitos változata kereshető fel a Rakacaszendtől délre, a Vermek dombján található kutatóárokban is). Rakacaszend felé haladva a műúton, a település előtt kb. 1,5 km-re, az országút bal oldalán két letisztított geológiai feltárás is követi egymást: először a Rakacai Márvány Formáció Verebeshegyi Tagozatát vehetjük szemügyre, majd kb. 150 m megtétele után a Szendrői Fillit Formáció egy típusos kifejlődését. A karbon márvány egyik jellegzetes kifejlődése tanulmányozható itt, amelyben fehér–világosszürke, valamint kékesszürke sávok váltakoznak. A világosabb sávok tisztán kalcitból állnak, ahol a kristályméretek 200–300 mikrométer közötti méretűek (előfordulhatnak 600–800 mikrométer közötti egyedek is). Ezzel szemben a kékesszürke sávok finomabb szemcséjűek és több oldhatatlan maradékot (pl. kvarc, szericit, agyagásványok) tartalmaznak. A különféle méretű és ásványos alkotójú sávok váltakozása adja a kőzet jellegzetes küllemét. A fillitet tanulmányozva a távolabbi feltárásban annak palás szerkezete, erőteljes gyüredezettsége, valamint sötétszürke, fekete színe emelhető ki, amelyet a finoman eloszlatott szervesanyag okoz. A korábban említett márványt Rakacaszend felé haladva a Kopasz-hegy egykori kőfejtőjében, valamint közvetlenül a település előtti felhagyott kis külfejtésben is tanulmányozhatjuk. Nehéz elhinni azt, hogy hazánk egyik legdekoratívabb díszítőköve ma már senkinek sem kell, pedig annak idején még a moszkvai KGST-palota építéséhez is jutott belőle! Pihenésképp Rakacaszenden érdemes megtekinteni a terület egyik legősibb (12–13. század) Árpád-kori templomát, amely hófehér falaival, kicsiny huszártornyával és zsindelyes tetőzetével mintegy uralja a település környéki tájképet.
Rakacaszend után Rakaca felé kb. 1,5 km-t haladva, az út bal oldalán két feltárás követi egymást, ahol a már korábban emlegetett karbon időszaki fillit típusos és olisztolitos kifejlődései tanulmányozhatók. Ha időnk és energiánk engedi még, Rakacáig a Király-hegyen, a Verebes-hegyen is találunk egy-egy felhagyott kőfejtőt, amelyekben a szép mintázatú márvány bukkan a felszínre. Az utolsó nagy külfejtés Rakacától délre kereshető fel (volt TSZ-kőfejtő), amelyben szintén kedvünkre gyűjthetjük a fehér és kékesszürke sávozott márványt.

A Rakaca-völgy pontos helyét (ahonnan a fotó készült) és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt