Részlet a Kütyüi-domb feltárásából
A Káli-medence délnyugati szegletében helyezkednek el Kékkút és Salföld települések, amelyek között szégyenlősen bújik meg az érdekes nevű Kütyüi-domb. A csarabokkal tarkított kiemelkedés nyugati részén csupasz sziklák merednek az ég felé, amelyek egy, a felszínen ritka földtani képződmény egyik alapszelvényének számítanak. Ismerkedjünk hát meg ennek földtani üzenetével, hallgassuk meg mesélő köveit! Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Kütyüi-domb oldalában feltáruló konglomerátumos („kavicsköves”) kőzetösszlet kialakulásának megértéséhez vissza kell utaznunk az időben kb. 260–250 millió évet, a földtörténeti paleozóikumba (óidőbe), a perm időszak végére. Ekkor a mai Balaton-felvidék területét hordozó lemeztöredék (név szerint a Dunántúli-középhegységi-egység) több ezer kilométerre innen, valahol az Egyenlítő térségében helyezkedett el, az Afrika és Eurázsia közé ékelődő Tethys elnevezésű óceán (üledékgyűjtő) nyugati elvégződésénél. Itt jegyeznénk meg, hogy ekkor az összes mai kontinens őse egyetlen hatalmas szuperkontinensbe tömörült össze, amelyet Pangeának neveztek el. A kontinenseket a karbon időszaktól felgyűrődő és kiemelkedő Variszkuszi-hegységrendszer láncai fűzték össze, amelyek a kiemelkedésük után erőteljes pusztulásnak indultak. Az irtózatos mennyiségű, különféle szemcseösszetételű (kavics, homok, kőzetliszt, agyag) törmeléket hosszú idő alatt tömegmozgásos folyamatok és vízfolyások hordták el származási helyükről, s szállították a világtenger felé. Az óriási folyóvízi rendszerek száraz (arid) és félszáraz (szemiarid) éghajlatú területeket szeltek át, mivel messze a Pangea belsejébe már nem tudtak bejutni a csapadékot hozó légtömegek, ezért az éghajlat alapvetően száraz, csapadékmentes volt. Ebben az őskörnyezeti (paleogeográfiai) helyzetben rakódtak le a Balatonfelvidéki Homokkő Formáció vasoxid-ásványoktól (hematit) vörös törmelékes üledékes képződményei, több száz, helyenként akár 1000 m-es vastagságban. A vörös szín is egyértelműen jelzi a száraz környezetet, amelyben a vastartalmú limonit-ásványok rendszeres kiszáradása, dehidratálódása következtében alakultak át vörös színű hematittá (Fe2O3).
A vastag üledékes összlet fúrásokban a Tapolcai-medencétől egészen a Budai-hegység nyugati lábáig követhető, a felszínen két keskeny sávban bukkan a felszínre a Balaton-felvidéken: Badacsonyörs és Zánka, valamint Aszófő és Balatonfűzfő települések között. A formáció egy igen kis szelete mutatja meg magát a szóban forgó, Salföld melletti Kütyüi-dombon, amely hivatalos néven a Balatonfelvidéki Homokkő Formáció Badacsonyörsi Konglomerátum Tagozat névre hallgat. Az itteni alapszelvényben a fent nevezett összlet durvább, döntően kvarckavicsokból (átlagos méretük: 5–6 cm) összecementált, vastagpados, dél felé dőlő konglomerátumai tárulnak fel. Ezek a kavicsos üledékek egy perm időszak végén „itt” hömpölygő folyó medrében (egy hordalékkúp-területen) rakódtak le, amelyeket a későbbi (alapvetően az utóbbi pár millió év) szerkezeti mozgások emeltek magasabb tengerszint feletti magasságokba. A kvarckavicsok mellett előfordul még homokkőpala, dácit, kvarcfillit és kovapala is. Itt jegyeznénk meg, hogy egy kavicsokból összecementált konglomerátumos kőzettest esetében a kavicsok anyagából, méretéből, alakjából, koptatottságából az egykori lepusztulási térszín földtani felépítésére, valamint a szállító közeg típusára, energiaviszonyaira és irányára is tudunk következtetni.
A felfelé finomodó, azaz egyre kevesebb kavicsot tartalmazó összletben keresztrétegzettség látható, amely egyértelmű jele annak, hogy az üledékek áramló közegből (esetünkben folyóvízből) rakódtak le. A kemény, kovás kötőanyagú konglomerátumból a külső erők (pl. csapadékvíz mállasztó hatása, fagyaprózódás, szél) bizarr sziklaformákat „faragtak” ki.
A savanyú alapkőzet kiváló élőhelyet biztosít a csarab (Calluna vulgaris) elnevezésű növénynek, amely élőhelyi kezelését a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai végzik.
A Badacsonyörsi Konglomerátum Tagozat képződményei kisebb-nagyobb feltárások formájában tanulmányozhatók még a környéken (pl. a Badacsonyörstől északra található Tepincsen), elterjedése jól ismert a szocialista érában zajló uránkutatások miatt.
A Kütyüi-domb pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
