A Násznép-barlang tágas bejárata
A Cserhát délnyugati részén emelkedő Naszállyal már több korábbi írásunkban is foglalkoztunk, hiszen a 652 m magas sasbérc földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékek tucatját hordozza felszínén (és mélyén). Mivel a hegy fő tömege jól karsztosodó triász mészkőből épül fel, magától értetődik, hogy barlangokat is rejt a karbonátos kőzettest belseje. Ezek között vannak kisebbek és nagyobbak, szabadon látogatható és csak kötéltechnikával járhatók, valamint vízszintes és függőleges karakterű járatrendszerek is. Írásunkban a Naszály egyik legnagyobb és legismertebb karsztos üregével, a legendákkal átszőtt Násznép-barlanggal ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Naszály tömbje a romhányi Dél-heggyel, valamint a csővári Várhegy és Vas-hegy csoportjával együtt földtani-szerkezetföldtani értelemben kakukktojásnak számítanak a cserháti tájban. A Duna-balparti rögök névre hallgató triász sasbércek (horsztok) a Dunántúli-középhegységi-egység aljzatának legkeletibb, földrajzi értelemben az Északi-középhegység területére eső kibukkanásai. A szerkezeti egység határai északon a Diósjenő–Ógyalla-vonal mentén, keleten a Zagyva-árok észak–déli vonalában jelölhetők ki a szomszédos egységek felé. A Diósjenő–Ógyalla-vonal a Naszálytól északra alig 10 km-es távolságra húzódik.
A terület a triászban a Tethys-óceán nyugati elvégződésénél, Afrika északi peremén helyezkedett el, a Déli-Alpok szomszédságában. A hatalmas kiterjedésű peremes selfeken (karbonátplatformokon) rakódtak le azok a sekélytengeri karbonátos rétegsorok, amelyek a pleisztocénben a törésvonalak mentén kiemelkedett sasbércek anyagát alkotják. A rétegsorok természetesen nem a mai földrajzi helyükön rakódtak le, hanem több ezer km-re innen, valahol a trópusi övezetben, az Egyenlítő térségében.
Az akár 2000 m-es vastagságot is elérő triász összletből a Naszály fő tömegét a késő triász (kb. 215–210 millió éves) Dachsteini Mészkő Formáció alkotja, amit Vác határában ma is fejtenek a cementipar számára. A világosszürke színű, vastagpados kifejlődésű onkoidos mészkő a Naszály térségében ősmaradványokban alapvetően szegény. Az egykori árapálysíkságon található tengervíz periodikus ingadozásai által kialakított úgynevezett Lofer-ciklusoknak a Naszályon csak az árapályöv alatti „C”, valamint alárendelten az árapályövi „B” tagja jelenik meg. A ciklusok vastagsága átlagosan 6 m vagy e feletti. A periodikus vízborítás során a lerakódott mésziszap rendszeresen szárazra került, s megkezdődött annak dolomitosodása is, alapvetően száraz-meleg éghajlaton. Így jöttek létre a Dachsteini Mészkő Formáció dolomitosabb egységei, valamint a Naszály legidősebb képződménye, a karni Fődolomit Formáció is. Az erősen aprózódó, porló Fődolomit a Naszály déli oldalában egy nagyobb foltban jelenik csak meg, a vetőkkel határolt Látó-hegyen vagy más néven Kőporoson. A Naszály triászt követő földtani fejlődéstörténetével ezen írásunkban nem foglalkozunk részletesebben, hiszen ezt már megtettük a Pádimentom-kőről szóló cikkünkben. A továbbiakban a késő triász Dachsteini Mészkőben kioldódott Násznép-barlang kerül terítékre, amely a Naszály 3., a Cserhát 4. leghosszabb barlangja a maga 223 m-ével.
A korábban Násznép-lyuka néven ismeretes, napjainkban megkülönböztetett védelmet élvező karsztos üreg egy hajdani forrásbarlang maradványa. Ez azt jelenti, hogy évmilliókkal ezelőtt az üreg az aktív karsztvízszint zónájában helyezkedett el, s annak vizét állandóan vagy időszakosan megcsapolta, a felszínre vezette. A Naszály térsége a jégkorszak (pleisztocén) óta 300–400 m-t emelkedett, ami miatt a karsztvízszint és a forrásbarlang „elhagyták” egymást, napjainkra a Násznép-barlang egy magasra emelt, szárazra került, inaktív és romosodó forrásbarlang torzója lett. A leszálló hideg karsztvizek oldó (korrózió) és nemkarsztos hordalékával koptató (korrázió) munkája által kialakított barlang három nagy és több kisebb teremből áll. Az első nagyobb terembe a 13 m hosszú és 3 m magas bejárati szakasz átmászása után juthatunk be (csak idáig látogatható szabadon). A barlangi üledékekkel kibélelt 15 m hosszú és ugyanolyan széles első teremből a második, 8 x 10 m-es guanóval fedett csarnokba juthatunk. A harmadik, 7 x 6 m-es nagyobb terem mennyezetén felfelé haladó „vakkürtők”, gömbüstös formák fedezhetők fel. A különféle méretű oldaljáratok vörösagyaggal és törmelékkel telített végpontokban halnak el. A barlang elvégződő járata kétfelé ágazik, mindkettőt cseppkövekkel átszőtt törmelék zárja el.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park által (is) védett karsztos üreg a Naszály északkeleti meredek erdős oldalában, a főcsúcstól keletre 1200 m-re, 510 m-re a tengerszint felett, egy függőleges sziklafal aljában nyílik, nem messze az Országos Kéktúra útvonalától. A barlang már az ősidők óta lakott hely volt, amelyben évszázadokig kutakodtak a kincskeresők, Ilcsik és Jánosik rablók ide elrejtett kincsei után. Az első jelentősebb ásatásokra viszont csak az 1910-es években került sor (Majer István, Kadić Ottokár), amelyek során ősállatok (barlangi medve, őstulok) csontjai, valamint kőkorszaki és bronzkori edénytöredékek kerültek elő. Jelenleg a járatrendszer a denevérek egyik közkedvelt búvóhelye. A barlang további részletes kutatástörténetéről itt olvashatunk.
A barlang nevének eredetéről a következőket írja egy internetes forrás: „Nevét régi történetek miatt kapta. Az egyik történet szerint a tatárok, egy másik történet szerint a törökök által a közeli Kosdról elüldözött násznép menekült a barlangba. Az ellenségnek a szép menyasszony kellett. Egy másik történet arról szól, hogy egy nemes földesúr fia beleszeretett egy jobbágyleányba, de a fiú apja ellenezte a házasságot és ezért a fiú és a leány a barlangba menekültek, valamint ott házasodtak össze. Ezek a történetek a környéken élők által talált, sok edénytöredék miatt keletkezhettek, amelyeket régen találtak a barlangban.”
A Naszályon a Násznép-barlangon kívül több járatrendszer is található, amelyek közül néhányban napjainkban is aktív kutatások zajlanak. A Naszályi-víznyelő (másik nevén Színlő-barlang) és egy másik barlang 2019-ben megvalósult összekötése óta az immár Naszályi-barlangrendszer névre hallgató járatok hossza 2800 m, és három bejárattal rendelkezik. A Naszály és a Szarvas-hegy közötti nyeregben érdekes hidrogeológiai érték a Vaditató-tó, amely egy töbröt kibélelő, vízfogó agyagos rétegen alakult ki.
A Násznép-barlang pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
