Deráziós térszín Tarnalelesz mellett
Kijelenthetjük, hogy a címben szereplő kérdéssel az „átlagember” túl sűrűn nem találkozik élete során! Annál inkább egy földtudomány/geográfus/földrajz szakos hallgató az egyetemi vizsgái során, aki jó eséllyel tud is rá válaszolni. Azt is bizton állíthatjuk, hogy a legtöbb túrázó már látott, ill. harántolt is egy ilyen völgyet, de nem tudta, hogy az a deráziós völgy. Írásunkban Észak-Magyarország területére, Tarnalelesz település mellé látogatunk el, ahol deráziós völgyeket tanulmányozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Egy adott kőzettani felépítéssel, domborzati viszonyokkal és éghajlattal jellemezhető földrajzi térben a felszín természetes formálásának több módja lehetséges, amelyek közül az egyik leggyakoribb a folyóvízi. A felszín alakításában (lepusztításában) a vízfolyásoknak döntő szerepük van, s a legtöbb völgyet is általában valamilyen vízfolyás alakítja ki, nem teljesen helyesen mondva „V” betű alakúra formálva azokat. A vízfolyások mellett egy másik jelentős felszínalakító folyamat-rendszer a tömegmozgás, amelynek többféle változatát különböztetjük meg.
A tömegmozgás olyan folyamat, amelyben az (üledék)anyag áthelyeződése szállítóközeg nélkül történik, döntően a gravitáció hatására. Négy fő alaptípusa az omlás, a csuszamlás, a kúszás és a folyás. Ezek a tömegmozgásos folyamatok önállóan és kombinálódva is megjelenhetnek egy adott domb- és hegyoldal lejtőjén. A Tarnalelesz környéki dombok felépítésében alsó-miocén tengeri üledékes képződmények vesznek részt, méghozzá különféle slírek és homokkövek. A rétegsorban betelepülő agyagos, plasztikusan viselkedő üledékek miatt a terület kiválóan alkalmas tömegmozgásos folyamatok (pl. csuszamlás, folyás) kialakulására. Az egyik ilyen folyamat a címben is szereplő derázió. A lassú talajkúszás, -folyás, -csuszamlás együttes lejtőalakító hatását (amelyet alkalmanként a felületi leöblítés is támogat) Pécsi Márton geomorfológus (1967) a latin „derare” („lerágni”) szóból képzett derázió („lejtőmarás”) kifejezéssel foglalta össze. Ezeknél a völgytípusoknál tehát nem állandó vagy időszakos vízfolyások alakítják ki a völgyet, hanem a lassú tömegmozgásos folyamatok. Ezt jól mutatja az ilyen deráziós völgyek alakja, amelyek tál alakúak, sekélyek, lejtői enyhék, s talpukon nincs medernyom, gyakran még eróziós barázda sem. Ilyen jól fejlett, vízfolyás nélküli deráziós (mart) völgyeket és cirkuszokat (páholyokat) láthatunk a csatolt képen is, melyeket deráziós hátak és nyergek választanak el egymástól.
Az imént említett felszínformáló folyamatok aktivitása természetesen nem volt egyenlő nagyságú az elmúlt évmilliókban. A földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) periglaciális („jég környéki”) fagyváltozékony éghajlatán hazánkban igen jelentős felszínformáló folyamat volt az ún. fagyos talajfolyás. Ez a jelenség a sűrűn megfagyó és felolvadó felső talajréteg mozgásával van összefüggésben: a fagyott talajréteg felengedése miatt az lassú folyásba kezd a lejtőn lefelé, amely alatt a fagyott, szilárd talaj képez alapot. Ennek a „hatásnak” a sűrű váltakozása hozta létre a képen is látható tál alakú sekély völgyeket.
A deráziós völgyeket a jégkorszak óta további hatások érték: talpukat vízfolyások formálták tovább (ezek az ún. eróziós–deráziós völgyek), oldalaikat csuszamlások szaggatták, vagy az ember teraszolta fel. Itt jegyeznénk meg, hogy a deráziós folyamatok a messzi északon, a sarkkörök térségében még ma is jelentősek, ahol a fagyás és olvadás váltakozása sűrűn megtörténik.
A képen is látható deráziós völgyek pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
