Részlet a felhagyott Pádimentomkő-bányából
Korábbi cikkeinkben már foglalkoztunk a Nyugati-Cserhát peremén, a Duna és Vác városa felett őrt álló Naszály (652 m) földtudományi értékeivel. A bányászat által megcsonkított hegy fő tömege triász időszaki Dachsteini Mészkőből áll, s erre jelentős üledékhézaggal paleogén (eocén és oligocén) üledékek települnek, ill. tanulmányozhatók is a hegyen. A turistautakkal és tanösvényekkel átszőtt Naszályon barangolva egymást érik a földtudományi és tájképi értékek. Írásunkban a Pádimentom-kő elnevezésű egykori kis kőfejtő eocén rétegsorát tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Naszály fő tömege a földtörténeti mezozóikum (középidő) triász időszakának végén (kb. 210–200 millió éve) lerakódott Dachsteini Mészkőből áll, amely a hegyet jelenleg is emésztő kőbányászat tárgya, mint cementipari nyersanyag. A triász mészköveken kívül azonban a fiatalabb földtani korok képződményei is képviseltetik magukat (főleg a hegy déli oldalában és gerince közelében), amelyek korábban szintén bányászati célpontok voltak. Ilyen az eocén korú Szépvölgyi Mészkövet feltáró Pádimentom-kő egykori bányája, ill. a Nagybánya-kő és a Zsidó-bánya is, ahol az oligocén Hárshegyi Homokkövet fejtették (pl. Vác püspöki épületeihez). Itt jegyeznénk meg, hogy a Naszály délkeleti lábánál fekvő Kosd térségében eocén barnakőszenet is bányásztak a 20. század első évtizedeiben, amellyel egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk részletesebben. Az imént felsorolt geológiai képződmények a korábban említett triász karbonátos kőzetekre jelentős hiátussal, azaz üledékhézaggal települnek, hisz a jura, a kréta, a paleocén és az idősebb eocén rétegek teljesen hiányoznak a területről (ez kb. 170 millió év földtani információhiányt jelent). No de mit is tudunk pontosan a naszályi eocénről?
A fent említett triász Dachsteini Mészkő Formáció lerakódásával a Naszály mezozós üledékképződése is lezárult, ugyanis a jura időszaktól a késő-eocénig nem ismerünk földtani képződményeket a hegyről (valamint az egész Cserhát területéről). Ennek az oka, hogy szerkezeti mozgások hatására a mai Naszály térsége kiemelkedett a tengeri üledékgyűjtők világából és a szárazföldi tönkösödés, felszínfejlődés útjára lépett. Az üledékek lerakódása helyett azok lepusztulása vált általánossá, ezért a fent említett kb. 170 millió évről nem rendelkezünk kézzel fogható, kalapálható földtani információkkal. A mezozóikumban még a Déli-Alpokkal egy ősföldrajzi–lemeztektonikai környezetben elhelyezkedő Naszály vidékén a trópusi laterites szárazföldi mállást kisebb-nagyobb bauxittelepek, valamint őskarsztos paleotalaj-kitöltések jelzik.
A Naszályt, amely még ekkor a mai értelemben véve nem volt hegy és nem is ott helyezkedett el, ahol napjainkban ismeretes, a késő-eocénben érte el délnyugat felől a lassú tengerelöntés (transzgresszió). A Dunántúli-középhegységi-egység oldalirányú elmozdulásai miatt olyan nyírásos jellegű erőhatások alakultak ki, amelyek vetői mentén kőzettestek zökkentek le, kisebb-nagyobb medencéket hozva létre. Egy ilyen medencében vette kezdetét a mai Naszály délkeleti részét alkotó egységen a transzgresszió, méghozzá az erősen karsztosodott és lepusztult triász mészkő felszínén. A hegy nyugati része ekkor kiemelt helyzetben volt, ott a triászra csak az oligocénben rakódott le a Hárshegyi Homokkő Formáció.
Eleinte az üledékgyűjtőben törmelékes (finomszemű) agyagos üledékek, majd mocsarak kőszénlápi üledékei rakódtak le. A paralikus (tengerpart menti) környezetben lerakódott szénkőzetek mellett édesvízi és csökkentsósvízi üledékek is helyet kaptak a rétegsorban. Az előbbit édesvízi mészkő, az utóbbit molluszkás agyagmárga képviseli. Az elöntés árapályövi, lagúnáris és sekélytengeri üledékes környezetek létrejöttével érte el a tetőpontját. A szárazföldi, mocsári, édes- és csökkentsósvízi rétegek a Kosdi tartoznak, míg a sekélytengeri mészkövek és mészmárgák a Szépvölgyi Mészkő Formációba. A továbbiakban ez utóbbiról lenne szó, hisz ez a formáció adja a Pádimentom-kő anyagát is.
A márgaközökkel tagolt Szépvölgyi Mészkő rétegei
A Szépvölgyi Mészkő Formáció legszebb szálban álló feltárása a Naszály délkeleti oldalában, a Kopaszok alatt található, az 1859-ben megnyitott, napjainkban már felhagyott Pádimentomkő-bányában. A bánya nevét az átlagosan 10–25 cm vastag rétegzettségű mészkő egyik fő felhasználási lehetőségéről kapta, hiszen kiválóan alkalmasak voltak utak, járófelületek kövezésére. A mészkőrétegek között 0,5–5 cm vastag márgaközök találhatók, amelyek az üledékképződés ritmikus megváltozásáról (pl. a szárazföld felöli finomabb szemű üledékanyag behordásának megnövekedése, például a klíma csapadékosabbá válása miatt) tanúskodnak. A mészkövek gazdagok ősmaradványokban (pl. algák, nummuliteszek, bryozoák, korall-töredékek), s a szemcseváz jellemző rájuk. Utóbbi tulajdonság azt jelenti, hogy az élővilági (biogén) eredetű szemcsék aránya 50% felett van, míg a mikrites, finomszemcsés mátrix helyenként szinte teljesen hiányzik. A Szépvölgyi Mészkő naszályi kifejlődése az eocén lagúna zátonypetemén túli lejtőn, a hullámbázis alatt képződött (vastagsága kb. 100 m).
A néhai Pádimentomkő-bánya látványosan rétegzett eocén rétegsorát a hegyet behálózó turistajelzések közül a sárga + érinti napjainkban. Innen nyugat felé sétálva kb. 1 km-t érhető el a Nagybánya-kő felhagyott kőfejtője, ahol már az oligocén (Hárshegyi Homokkő Formáció) képződmények tanulmányozhatók.
A Pádimentom-kő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
