A Széples-havasa az Árcser felől
A hazánkat és a Kárpát-medencét körbefonó Kárpátok Európa egyik legváltozatosabb magashegysége. A sokféle kőzet miatt a formakincs is változatos, ráadásul a Kárpátok legmagasabb bércei a jégkor hidegebb szakaszaiban el is jegesedtek, amelyek tovább fokozták az egyes hegyláncok morfológiai diverzitását. A Kárpátok egyik legkarakteresebb vonulata a belső vulkanikus koszorú, amely a felvidéki hegyektől egészen a Hargita déli csücskéig (Nagy-Csomád) húzódik. Írásunkban a vulkanikus vonulat egyik kevésbé ismert gyöngyszemét, a Széples (Cibles) vonulatát vesszük szemügyre. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Először is arra a kérdésre szeretnénk válaszolni, hogy milyen lemeztektonikai okai voltak annak, hogy a Kárpátok belső oldalán a földtörténeti miocén és pleisztocén között megszülethetett a vulkáni koszorú, köztük a Széples is. A Kárpát–Pannon térség aljzatát két, egy afrikai (ALCAPA-főegység) és egy eurázsiai eredetű (Tiszai-főegység) lemeztöredék alkotja, amelyek teljesen külön fejlődtek történetük során, s csak a miocén földtörténeti kor elejére kerültek egymás közelébe, ill. forrtak össze egymással. Az egymás mellé forgó–préselődő lemeztöredékek alá keleti irányból alábukott (szubdukált) egy óceáni vagy egy elvékonyodott kérgű kontinentális lemez. A folyamat egy kis alábukási szöggel, egy ún. hátráló szubdukcióval megvalósuló alábukás volt, amely nagyon sok vizet vitt le magával az asztenoszférába. A kelet felé hátráló szubdukció miatt az alábukó lemez mintegy „magára húzta” a felettes kőzetlemezt, amely emiatt az kivékonyodott, s az asztenoszféra anyaga feljebb emelkedett. Így kezdődött el a Kárpát-medence kialakulása, amely lemeztektonikai értelemben egy ív-mögötti medence. A kivékonyodás legintenzívebb időszaka a középső-miocén során, kb. 16–10 millió év között zajlott. A felemelkedő és kisebb nyomás alá kerülő asztenoszféra anyaga olvadásnak indult (nyomáscsökkenéses olvadás), amelyet segített a korábban lejutott sok víz is, ugyanis a víznek olvadáspont-csökkentő hatása van. A felül elhelyezkedő kőzetlemezen extenziós (húzásos) hasadékok nyíltak fel, amelyekből savanyúbb és intermedier (neutrális), azaz riolitos–dácitos és andezites kőzetolvadék nyomult fel. Ez a korábbi, miocén legeleji savanyú magmához képest döntően intermedier (közepes szilíciumdioxid-tartalmú) jellegű volt, amelynek oka, hogy a kivékonyodás miatt a kéregeredetű olvadék mennyisége kevesebb lett, és a főbb szerepet a köpenyeredetű bázikus olvadék és a kéregeredetű olvadék keveredése kapta. Az időben és térben elhúzódó szubdukciós folyamatok miatt a felvidéki Selmeci- és Körmöci-hegység területén a legidősebbek (kb. 16,5–16 millió év) a vulkáni ív kőzetei, míg kelet felé fiatalodnak. A Hargita déli részén az utolsó vulkánok kb. 30 ezer évvel ezelőtt aludtak el, talán végleg (?). Ezért azt mondhatjuk, hogy a szubdukció csak közvetetten hatott az intermedier vulkanizmusra, szerepe az volt, hogy sok víz kerüljön le az asztenoszférába. Ebbe a lemeztektonikai és magmás eseménysorozatba illeszthető be a Vihorlát–Gutin-vonulathoz tartozó Széples is.
A Széples vidéke annyiban különbözik a rétegvulkáni szerkezeteket mutató többi hegységtől, hogy itt szubvulkáni képződményekkel van dolgunk. Ez azt jelenti, hogy annak idején a mélyből feláramló riodácitos és andezites összetételű kőzetolvadék nem tudott kiáramlani a felszínre a litoszféra repedésein át, hanem pár kilométeres mélységben szilárdult meg. A mélyben lassan kihűlő, kikristályosodó kőzetolvadék tehát szubvulkáni benyomulásokat hozott létre, amelyeket később az emelkedéssel szinkronban dolgozó eróziós folyamatok hámoztak ki az idősebb kőzetek fogságából, karöltve a változó klíma melletti felszínátalakítással. A miocén korban (kb. 18 millió éve) zajló magmás folyamatokat ércesedés is kísérte, amelyet évszázadokig bányásztak a területen. E sorok írója a Tőkés falutól keletre húzódó Bradul-völgyben és mellékvölgyeiben több helyen is találkozott olyan bányavágatokkal, amelyek nagy hozamú forrásokat, ún. öregségi bányavizeket vezettek ki magukból. A magmás kőzettestek részben paleogén törmelékes üledékes kőzetekbe (pl. homokkő) nyomultak be, amely rétegsorok a hegységek lábánál látványos feltárásokban tanulmányozhatók.
Az északnyugat–délkeleti csapású vulkanikus masszívum határait a Batiza, a Szőcs, a Szalva és az Iza vízfolyások völgyei alkotják. Északon a Máramarosi-medence, keleten a Radnai-havasok, délen a Láposi-dombvidék, nyugaton a Lápos-hegység a szomszédai. Gerincének hossza légvonalban kb. 30 km, amely nyugatról keletre a Botizai-hágó (1026 m) és a Şetref-hágó (825 m) között húzódik. Az előbbi a Lápos-hegységtől, utóbbi a Radnai-havasoktól választja el, a Szőcs- és a Szálva-patakok mentén. A döntően andezites jellegű kőzetekből álló hegység főgerincét kb. 1400 m-es átlagmagasságú, szintén vulkanikus eredetű formakinccsel jellemezhető hegylábak keretezik. A lépcsőzetesen kiemelkedő főgerincen ülnek a hegység, s az egész Vihorlát–Gutin-vonulat legmagasabb csúcsai: a Széples-havasa (1839 m), az Árcser (1830 m) és a Brán (1837 m).
A vízfolyások által aprólékosan felszabdalt hegységet hatalmas erdőségek borítják, amelyeket hegyi kaszálók és legelők szakítanak meg. A lenti régiókban lombos erdők tenyésznek, míg felfelé azokat tűlevelű erdők, majd alhavasi rétek váltják fel. A főgerinc csúcsainak térségében alacsony méretű alpesi fenyők és borókák nehezítik a járást. Itt már a formakincs is vadabb, hisz a repedésekkel átjárt kemény szubvulkáni andezites kőzeteket a jégkor hidegebb szakaszaiban a fagyaprózódás faragta ki. Ekkor keletkeztek a periglaciális kőtengerek, törmeléklejtők, valamint a völgykezdeményekben lefelé araszoló „kőfolyók” is.
A Széples a Kárpátok egyik kevésbé ismert és járt hegysége. Turistautakkal elvétve találkozhatunk, akárcsak a turisztikai objektumokkal (kivétel az Árcser alatti kis menedékkunyhót). Mivel a látványosabb főgerinc távol van a hegylábi településektől, ezért a hegység bejárása csak többnapos túrákkal lehetséges. E sorok írója 2015-ben a Fábián Tamás Emléktúra keretében egy nagyobb lélekszámú túracsoportot vezetett fel a főgerincre, egy igen combosra sikeredett egy napos túra keretében. Tőkés falucska után kelet felé fordulva, a Bradul-völgyben járművel egészen egy vadászházig fel lehet menni, ahonnan jelentős szintemelkedéssel, kb. 8 órás túrával bejárható a főgerinc, az Árcser és a Széples-havasa csúcsokkal. A Széples-havasa csúcsán kőkereszt és harangláb áll, ahonnan tiszta időben csodálatos körpanorámában lehet részünk, többek között a Lápos-hegység és a Radnai-havasok felé.
A Széples-havasa pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
