A Kakastaréj látképe a Nagy-Gutin irányából

A Kárpátok hegyláncai négy különböző kőzettani/szerkezeti felépítésű övezetből állnak: a legkülső a flisövezet, amelyet befelé a mészkőszirtek öve, a kristályos öv, majd végül a vulkanikus övezet követ. A takarós felépítésű, eltérő kőzetekből (és emiatt változatos domborzatból) álló kárpáti övezetek nem fejlődtek ki mindenütt egyformán, például a Déli-Kárpátokban csak a kristályos övezet található meg. Az egyik legkarakterisztikusabb és talán legizgalmasabb vonulata a Kárpátoknak a (belső) vulkanikus, amely a Felvidék középső részétől egészen a Hargita déli csücskéig (Csomád-csoport) húzódik. Az időben és térben elhúzódó vulkanizmus a miocénben kezdődött, s egészen a pleisztocén (jégkorszak) végéig tartott. Írásunkban az ún. Vihorlát–Gutin-vonulat Észak-Erdélyi elvégződéséhez, a meseszép Gutin-hegységbe látogatunk el, ahol a Kakastaréj csúcsát hágjuk meg gondolatban. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Gutin földrajzi értelemben az Északkeleti-Kárpátok tagja, ahol a vulkáni működés a földtörténeti miocén kor közepén (kb. 14 millió éve) kezdődött, s a miocén vége felé (kb. 9 millió évvel ezelőtt) ért véget. A hosszú, s meg-megszakadó vulkáni működés során döntően andezites (intermedier, azaz közepes szilíciumdioxid-tartalmú) kőzetolvadék képződött, alárendelten pedig kicsit savanyúbb (magasabb szilíciumdioxid-tartalmú), dácitos jellegű is. A vulkanizmus csendesebb szakaszaiban lávafolyások és lávadómok képződtek, míg a hevesebb, robbanásos jellegű epizódokban piroklaszt-árak zúdultak le (ún. lávadóm-összeomlások) a felépítmények oldalain, piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzettesteket alakítva ki. A fent leírt magmás folyamatokat jelentős ércesedés is kísérte, amelyet már a rómaiak óta bányásznak a környéken (pl. Nagybánya, Felsőbánya, Kapnikbánya). A napjainkra már erősen lepusztult vulkáni felépítmények „maradványai” a Gutin 1400 m fölé nyúló (főcsúcs: Nagy-Gutin, 1443 m) főgerince mentén tanulmányozhatók a legkiválóbban, például egy kellemes gerinctúra keretében.
Az egykori ősvulkán lepusztult kráterperemén áll őrt a Gutin jelképének is számító ikonikus sziklamonstrum, a Kakastaréj (1438 m). Az andezit elnevezésű kiömlési magmás (effuzív) kőzet biotit-ásványokban dúsabb változatából (az ún. biotitandezitből) álló Kakastaréj egy hajdani magmabenyomulás (idegen kifejezéssel dájk) kipreparált maradványa. A dájk egy olyan nagyméretű szubvulkáni magmás test, amely keletkezése során a magma nem préselődik ki a felszínre, hanem csak belenyomul a mellékkőzetekbe, s azokban hűl/kristályosodik ki. A dájkot a kialakulása utáni eróziós folyamatok „hozzák” a felszínre a felette található kőzetek „leradírozásával”.
A Kakastaréj környezeténél keményebb andezitjeit a külső erők, elsősorban a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) hidegebb szakaszainak fagyváltozékony, fagyaprózódásos éghajlata és folyamatai „faragták meg”, s alakították valóban kakastaréj alakúvá (a fagy kőzetbontó tevékenységét a kőzetben található hűléses és tektonikus eredetű repedések is segítették).
A törpefenyvesek tengeréből kiemelkedő, a gyalogos turisták, a sziklamászók és a siklóernyősök kedvelt helyének is számító Kakastaréjról csodálatos körpanorámában lehet részünk: a Rozsály, a Máramarosi-havasok, a Radnai-havasok, csak a legjelentősebbeket említve, amelyek kiválóan látszanak a csúcs térségéből.

A Kakastaréj pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt