A “Kockabarlang” térsége a sóskúti Kálvária-dombon
A Benta-patak völgyében, a Budai-hegység (Tétényi-fennsík) és a Zsámbéki-medence találkozásánál fekszik Sóskút. Az Árpád-kori eredetű település neve ismerősen csenghet a geológiát vagy éppen az építészetet kedvelő/értő szakemberek körében. Ez azért lehetséges, mert egy olyan kőzetet bányásznak a térségben, amely az országban szinte mindenhová eljutott, köveit számtalan esetben felfedezhetjük például templomok vagy középületek falaiban. Írásunkban a sóskúti mészkő vagy más néven szarmata durvamészkő kialakulásának nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Sóskutat észak felé elhagyva, a Biatorbágy irányában haladó országúton, a nagy mészkőbánya és a Kálvária-domb között haladva több helyen felfedezhetjük a „fehéren világító” szarmata mészkő természetes és mesterséges kibukkanásait. A kőzetet közelebbről tanulmányozva egy kb. 13–12 millió évvel ezelőtti „geo-sztori” bontakozik ki szemlélője előtt. A karbonátos üledékes képződmények a Paratethys elnevezésű ősi üledékgyűjtő parthoz közel eső sávjában rakódtak le. A Paratethys az eocén végére, oligocén elejére (kb. 34–33 millió éve) létrejött, a krétában bezáródott Tethys egyik utódja volt, melynek vize a Rhȏne-völgytől Közép-Ázsiáig (mai Aral-tó vidéke) hullámzott. A tengerszorosokkal elválasztott beltengerek sorozatában a mai Kárpát-medence térsége a Középső-Paratethys egységéhez tartozott, amely a Bécsi-medencétől az Erdélyi-medencéig terpeszkedett. A középső-miocén szarmata korszakának elejére (kb. 13–12,7 millió év) a Kárpát-medencét kitöltő óriási beltenger kapcsolata a mai Szlovénia területén található tengerszoros bezáródásával gyakorlatilag megszűnt a Földközi-tengerrel. Ennek az lett az eredménye, hogy a beltenger elszigetelődött, s minden tekintetben az önálló fejlődés útjára lépett. A lefűződés miatt a víztömeg élővilága is egyedi fejlődési utat járt be, s kialakult egy szinte teljesen endemikus (bennszülött) szarmata tengeri állattársaság. Élővilága azonban jóval szegényebb volt a szarmatát megelőző bádeni tengerénél, hisz a sótartalom erőteljes csökkenése miatt egyes fajok (pl. tengeri sünök, zátonyépítő korallok) teljesen eltűntek. A szarmata korszak végén a beltenger teljes elzáródásával születik majd meg a Pannon-tó, amellyel már több írásunkban is foglalkoztunk. Itt jegyeznénk meg, hogy a szarmata korszak nevét a Krisztus születése körüli időkben a Fekete-tengertől északra élő nomád népről kapta. A továbbiakban próbáljuk meg beilleszteni a Sóskút határában feltáruló üledékeket a fenti globális történetbe!
A Sóskút környéki szarmata sekélytengeri üledékeket a szakemberek a Tinnyei Mészkő Formációba sorolják be. A Paratethys szigettengerében, a partközeli, hullámzás által erősen mozgatott, kb. 20–25 m vízmélységű zónában rakódtak le a formáció alapanyagát adó karbonátos üledékek. A sárgásfehér színű, ősmaradványokban (pl. foraminiferák; kagylók és csigák lenyomatai, kőbelei) gazdag karbonátos kőzet többféle néven is szerepel a szakirodalmakban, például durvamészkő, mészhomokkő vagy ooidos mészkő. Az elnevezések jól mutatják, hogy a kőzet döntően homok szemcsenagyságú (2–0,06 mm) karbonátos szemcsék tömegéből épül fel. Az ooidok olyan parányi gömböcskék, amelyeket a hullámzás által mozgatott magokra (pl. kvarcszemcse, egysejtű élőlény váza, törmelékdarab) koncentrikusan kiváló mészanyag hoz létre.
Az ősmaradványokban gazdag miocén karbonátos rétegsor Sóskút település környezetében több helyen látványos feltárások formájában tanulmányozható. A falutól északkeletre terül el egy óriási kiterjedésű évszázados külfejtés, amely a Tinnyei Mészkő legnagyobb működő hazai bányája. Az engedéllyel bejárható külfejtés falain több helyen egy ferde vonalasság figyelhető meg, kb. 30°-os dőlésben. Ezt nem tektonikus eredetű kibillenés hozta létre, hanem kialakulása az egykori üledékképződési környezettel van összefüggésben. Annak idején a sekély tengerrel borított és néha szárazra kerülő aljzat a part közelében vízszintes volt, de a tengermedence felé haladva fokozatosan mélyebbé vált. A frissen lerakódó üledékek követték a tengeraljzat enyhe lejtését, ennek következtében a meredek dőlésű mészhomok rétegek szépen kirajzolódnak a gépi vágásnyomok által tarkított bányafalakon. A földtani megfigyelések és mérések alapján a szarmata tengerben lerakódó üledékek dél–délnyugati irány felé vándoroltak, a part felől a mélyebb medencerészek felé. A szarmata üledékeket látványos formában felvonultató bányától nyugatra, a bánya és a Biatorbágy felé haladó országút között egy kisebb felhagyott külfejtés is felkereshető. Itt a bánya engedélye nélkül tudjuk tanulmányozni a kőzeteket, sőt egy olyan kis boltíves kőhidat is, amelynek anyaga szintén a szarmata durvamészkő.
Sóskúttól nyugati irányban, a település felett magasodik a Kálvária-domb, ahol szintén látványos és tanulságos formában tanulmányozhatjuk a Tinnyei Mészkő rétegsorát. A Kőszikla utcából (itt éltek régen a falu olasz kőfaragó mesterei) sétálhatunk fel a „Kockabarlang” (mesterséges próbafejtés) és a Zelezna Baba-barlang (vagy Bagó-lyuk) érintésével a domb peremére. A 63 m hosszú, védelem alatt álló barlang egy karsztvizek által kialakított egykori forrásbarlang maradványa. A Kálvária-domb anyagát felfelé fiatalodó és egyre sekélyebb vízben lerakódott mészkőrétegek alkotják. A ferdén rétegzett mészkövek mellett finomabb és durvább szemcseméretű vízszintes rétegekre is figyelmesek lehetünk. A durvább szemű kavicsos rétegek a sekélytengeri vízben lejátszódó gyakori viharokra utalnak. A domb lapos tetejére kiérve az egykori kápolna helyét már csak néhány kőtömb jelzi, a stációoszlopok maradványai lehangoló képet mutatnak. A szép kilátás, például a fent ismertettet két külfejtés felé megkapó. De vajon miért ilyen kelendő ez a szarmata durvamészkő a térségben?
A porózus, jó hőszigetelő és könnyen megmunkálható Tinnyei Mészkövet Budapesten és térségében már évszázadok óta bányásszák mély- és külszíni műveléssel. Felszín alatti fejtés folyt Kőbányán, Budafokon, illetve Érd térségében, külfejtéssel bányászták többek között Sóskúton, Pátyon és Diósdon. A kőzettel számos hazai ismert épület falaiban találkozhatunk (pl. Magyar Tudományos Akadémia, Műegyetem, Budavári Palota, Operaház, Vigadó, Szent István Bazilika, Mátyás-templom, Citadella, Lánchíd oroszlánjai). Sóskút vidékén kb. 400 évvel ezelőtt nyílt meg a mai nagy bánya elődje, melyben az első bányászok olaszok voltak. A bánya fénykorában 400–500 ember is dolgozott itt. A környéken rengeteg pincét vájtak a kőzetbe, melynek kitermelt anyagát az 1980-as évekig sok lakóház építésénél felhasználták. A legjelentősebb bányatulajdonos a Sóskúton a 19. században letelepedett olasz Andreetti család volt, melynek férfitagjai kiváló kőfaragók voltak. A Sóskúti Művészeti Iskola Andreetti Károly (1878–1949) építészről kapta a nevét.
A szarmata Tinnyei Mészkő Formáció természetesen nem csak itt fordul elő, hanem képződményei tanulmányozhatók Tapolca, Balatonudvari és Biatorbágy térségében, de a Pécs melletti Havi-hegyen is. A csatolt képen a Kálvária-domb északnyugati peremén kibukkanó szarmata rétegsor és a belefaragott „Kockabarlang” látható.
A Kálvária-domb pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
