A Hegyesd kürtőkitöltése
Tapolca városától északkeletre, a Kab-hegy–Agár-tetői-Bakony kistájon terül el a festői Hegyesd település. A kis falucska felett méltóságteljesen őrködik az ugyancsak Hegyesd 281 m magas vulkáni kúpja, amely egy középkori erősség maradványait is hordozza. A merész kis csúcsra nem csak a csodálatos körpanoráma miatt érdemes felmászni, hanem annak érdekében is, hogy megértsük a hegyet létrehozó vulkáni működés „lelkivilágát”. Írásunkban erre teszünk egy bátortalan kísérletet. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Hegyesd a Bakony–Balaton-felvidék vulkáni terület (BBVT) egy kisebb kiterjedésű és magasságú bazaltos felépítménye. A BBVT-n az alkáli bazaltvulkanizmus a késő-miocénben (kb. 8 millió éve) kezdődött, s a pliocén végén, pleisztocén elején (kb. 2,3 millió éve) fejeződött be. A hosszú vulkáni működés során a földköpeny anyagának részleges megolvadása miatt szilícium-dioxidban szegény, bázikus kemizmusú (bazaltos) olvadékok nyomultak a felszín felé, az extenziós (húzásos jellegű) feszültségek hatására keletkező hasadékok mentén. A döntően heves robbanásos (szakmai kifejezéssel freatomagmás) kitörések során a fent nevezett 6 millió év alatt kb. 50 darab kitörési központ működött, amelyek erősen lepusztult maradványai a BBVT meghatározó és ikonikus tájképi elemei. Ezt a Hegyesd csúcsa már messziről szemlélve is igazolja, amelyet a csatolt fotó is bizonyít.
Az Ar–Ar radiometrikus kormeghatározás adatai szerint a Hegyesd térségében a vulkáni működés kb. 4,1 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti pliocén korban zajlott. A mélyből felfelé nyomuló bazaltos magma nagy mennyiségű felszín alatti vízzel találkozott, ezért heves robbanásos (freatomagmás) explóziókkal kezdődött a működés. Az irtózatos erejű kitörések hatására pár 10 m-es vastagságú vulkáni törmelékes (piroklasztikus) rétegsor rakódott le. A vulkáni üvegben gazdag, gyengén rétegzett bazalt lapillitufában az üvegdarabok gyengén üregesek és tefrites összetételűek. Itt jegyeznénk meg, hogy a lapillitufa azoknak a vulkáni robbanások során keletkezett kőzeteknek az összefoglaló neve, amelyben a vulkáni eredetű törmelékszemcsék mérete döntően 2 és 64 mm között változik. Az itteni lapillitufák a vulkáni összlet alatti alapkőzetek (fekü) felszakított maradványait (xenolitjait) is szép számmal tartalmazzák, nevezetesen triász mészkövet és dolomitot. A Hegyesd vulkáni működésének robbanásos nyitánya után egy csendesebb szakasz következett, amely során izzó bazaltos kőzetolvadék nyomult a korábban lerakódott piroklasztikus összletbe. A láva gyors kihűlésével egy sötétszürke színű, tömött szövetű vulkanitokból álló bazaltsapka született meg, amely a hűlés miatt ébredő zsugorodási feszültségek hatására oszlopos szerkezetet vett fel. Az így kialakult kb. 150 m széles, észak–déli irányban enyhén megnyúlt kőzettestet az elmúlt évmilliók eróziója hámozta ki a puhább és jobban pusztuló kőzetek tömegéből, relatíve kimagasítva azt a tájból. A mélyen erodált tanúhegy meredek kúpja és jól védhetősége szinte tálcán kínálta magát a középkorban erősség felépítéséhez.
A Hegyesd karcsú bazaltoszlopai
A Hegyesden a tatárjárás után, IV. Béla királyunk uralkodása alatt építtette fel az Atyusz (Atyuz) nemzetség a kis alapterületű erősséget, amely a későbbiekben földesúri birtokközpontként funkcionált. Az Atyuszok kihalása után a várat Károly Róbert hadai szerezték vissza a Dunántúlon hatalmaskodó Kőszegi családtól, majd falai közé királyi várnagy költözött. A vár első írásos említése ebből az időből, 1329-ből származik. A következő évszázadokban a vár sűrűn cserélgette gazdáit: volt a Peleskeiek, a Széchenyiek, az Újlakiak és a Sárkányok kezén is.
A nem nagy hadászati jelentőséggel bíró várat 1561. év áprilisában foglalták el a törökök Bajazid vezetésével, aki nyomban a vár megerősítéséhez látott. Bajazid hírhedt volt kegyetlenkedéseiről: az egyik alkalommal a vár megerősítésében segítkező keresztény magyar jobbágyokat túl lassúnak ítélte, ezért közülük húszat a saját fülüknél fogva a vár palánkjához szegeztetett. Bajazidot a „szomszédvár” Csobánc kapitánya, Gyulaffy László ölte meg egy párbajban, 1562 márciusában. A vár pusztulása ugyanezen év áprilisában következett be, amikor Gyulaffy László, Magyar Bálint és Salm győri főkapitány öt napi ostrom után kiűzte a vár falai között fészkelő törököket. A szétlőtt, majd felrobbantott vár azóta rom, köveit a környékbeli lakosság hordta szét építkezésekhez.
A Hegyesd csúcsára a település irányából a sárga sáv és a sárga rom jelzésű turistautakon juthatunk fel. A mászást lépcsősorok, a hegy megismerését egy tanösvény táblái segítik. A fenti kilátás során a következő objektumokat láthatjuk: Csobánc, Szent György-hegy, Gulács, Szigliget, Balaton, Keszthelyi-hegység, Tapolca, Haláp, Agár-tető, Monostorapáti-halastó.
A Hegyesd pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
