A Balaton és a Badacsony Fonyódligetről
Egy kellemes nyári estén a fonyódligeti Balaton-parton üldögélve egy pohár itallal kezünkben, a naplementét szemlélve nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy hazánk egyik legszebb táji környezetében élvezzük éppen az élet szépségeit. A lábunk előtt a Balaton napsugaraktól narancsos színű vize ringatózik, melyen a távolban vitorlások cikáznak. Az északi parton a Tapolcai-medence merészen kiemelkedő vulkanikus tanúhegyei integetnek, oldalaikban présházakkal, szőlőkkel és erdőkkel. A víz és a hegyek szemlélése közben felmerülhet bennünk a kérdés: miféle földtani erők hozták létre e mesés tájat? Mióta néz ki így a Balaton térsége? A Badacsony vagy a Balaton volt előbb? Többek között ezen kérdésekre próbálunk meg válaszolni „geo-elmélkedésünk” közepette. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Hajlamos a laikus turista azt gondolni, hogy a „jó öreg Balaton” már akkor is itt volt, amikor a körülötte őrködő hegyek születtek. Pedig nem! A fonyódi Várhegy és Sipos-hegy, valamint a Tapolcai-medence bazaltból álló tanúhegyei kb. 4–3 millió évvel ezelőtt (a földtörténeti pliocén korban) működtek, de ekkor a Balatonnak még híre-hamva sem volt. A területen az egykori Pannon-tó helyén kialakult síkság helyezkedett el, amelyet vízfolyások és tavak tarkítottak. Ebben az őskörnyezetben indult be az a vulkanizmus, amely például a képen látható Badacsonyt is létrehozta. A vulkáni működés heves robbanásos (freatomagmás) kitörésekkel kezdődött (a magma és a „vizes” pannon üledékek találkozásának köszönhetően), melynek hatására egy vulkáni törmelékekből álló gyűrű alakú sánc jött létre. Ezt a vulkanizmus későbbi, „csendesebb” szakaszában bázikus (azaz alacsony szilíciumdioxid-tartalmú), bazaltos összetételű láva töltötte ki, lávatavakat hozván létre. A vulkáni működés befejező szakaszát salakkúpok felépülése kísérte. A kemény és ellenállóbb bazaltlepény a „puhább” pannon üledékeket megvédte a külső erők (pl. víz, szél, tömegmozgások) lepusztító tevékenységétől, ezért a mi esetünkben például a Badacsony arról „tanúskodik”, hogy kialakulása idején milyen magas volt az akkori ősfelszín (innen a tanúhegy elnevezés). Tehát láthatjuk azt, hogy a Fonyódról szemlélt tanúhegyek kb. 4–3 millió éve, megszületésükkor ennyire nem emelkedtek ki a tájból, hanem az azóta eltelt idő „vasfoga faragta” ki őket a könnyebben pusztuló üledékes kőzetek „fogságából”. Már csak az a nagy kérdés, hogy mi történt a Balaton helyén azóta, hisz ott több szám méter vastag üledéknek kellene lennie!?
A Balaton medrének kialakulása a Badacsony megszületése után jóval később, a földtörténeti pleisztocén (jégkorszak) végén kezdődött el, amelyben tektonikus süllyedés és erózió (pl. az északias szelek) is szerepet játszottak. A négy részmedencéből álló süllyedék-sorozat kb. 17–15 ezer évvel ezelőtt alakulhatott ki. Ezeket a „fiókmedencéket” küszöbök választották el egymástól, amelyeket a víz eróziója (hullámzás) bontott le és nyitott egybe (ez kb. 5 ezer évvel ezelőttre tehető). Tehát láthatjuk, hogy a meder és a tartós, egységes vízborítás kialakulása között akár 10 ezer év is lehet! A Balaton vízszintje ma egy szabályozott állapotot mutat, de története során főleg klimatikus és/vagy emberi hatásra vízszintje többször jelentős változásokat mutatott (pl. volt amikor ki is száradt). A tó medre finom hordalékokkal ma is töltődik, s kb. 6–10 ezer év múlva a Balaton nyílt vízfelülete szinte teljesen eltűnik majd, mocsári, majd lápi állapotba kerül.
Földtani elmélkedésünk végén láthatjuk, hogy előbb a Badacsony és Fonyód bazaltos tanúhegyei születtek meg, s jóval később „került” mai helyére, mintegy közéjük a Balaton óriási víztükre. Az évmilliók kavalkádját a lábunk alatt heverő, a partvédőművek anyagát alkotó vörös homokkövek is csak „erősítik”, a maguk kb. 260 millió évével (perm időszak).
Egy újabb filozofálásunk kezdődhetne azzal, hogy az évmilliók tükrében az emberi életünk csak egy porszemnek tűnik…
A fotó készültének pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
