Részlet a mátranováki Fehérszékről
A Zagyva-völgy és a Felső–Tarnai-dombság kistájak határán, a Zagyva, a Bárna- és a Csurgó-patak összefolyásánál terül el Mátranovák. A Nógrád megyei település népességének nagyobbik része egykoron a környék kőszénbányáiban dolgozott, azonban ez mára a múlté. Az 1990-es évekig vasúton is megközelíthető község lakói napjainkban a helyi gépiparban, a környék nagyobb városaiban, valamint külföldön próbálnak szerencsét. Mátranovák egyik nagy lehetősége a térség természeti adottságainak kiaknázásában rejlik, hisz a település körül számos olyan látnivaló kereshető fel, amelyek például a geo- és ökoturizmus potenciális célpontjai lehetnek. Írásunkban a Fehérszék elnevezésű eróziós terület kialakulásával és formakincsével ismerkedünk meg, amely a (geo)turisták egyik kevésbé ismert célpontja. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Mátranovák környékének földtani felépítésében döntően alsó-miocén földtani képződmények vesznek részt, amelyek közül kiemelendő a Gyulakeszi Riolittufa Formáció (ez alkotja a szóban forgó Fehérszék kőzetanyagát is). A korábbi nevén „alsó riolittufa” a miocén földtörténeti kor elején (ottnangi korszak) képződött, kb. 20–19 millió évvel ezelőtt. A nagyrészt szárazföldi térszínen felhalmozódott vastag (kb. 150–450 m), robbanásos eredetű vulkáni törmelékes összlet kb. 4–7 nagyobb kitörés terméke. A formáció zömét hullott, lavina- és áthalmozott riolittufák alkotják. A geokémiai értelemben savanyú (szilíciumdioxid-tartalom: kb. 70%) riolittufák horzsakőből, különféle magmás eredetű litoklasztokból (riolit, perlit, obszidián, dácit és piroxénandezit), valamint kristály- és üvegtörmelékekből tevődnek össze. A kristálytörmelékekben a savanyú plagioklász, a szanidin, a kvarc és a biotit a legjellemzőbbek, míg az amfibol csak alárendelten van jelen. Az egykori miocén vulkáni centrumok maradványai a térségtől délre, az Alföld északi része alatt, fiatal üledékekkel elfedve alusszák örök álmukat. A Gyulakeszi Riolittufa tanulmányozására az egyik leglátványosabb és legtanulságosabb helyszín a Fehérszék eróziós területe, amely az innen nem messze található kazári „bad land” (Sáska-kő) kistestvére, bár formái kissé szolídabbak.
Mátranovák központjából kelet felé indulva, kb. 2 km-es séta után érjük el a nagy kiterjedésű „holdbéli” tájat, a védett Fehérszék területét. A geomorfológiai szakirodalom „bad land” (azaz „rossz föld”) néven említi azokat a nagy kiterjedésű, növényzet nélküli felszíneket, amelyeket az eróziós folyamatok felárkoltak, s a mezőgazdaság számára használhatatlanná tettek. Ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb alappillére az, hogy az adott területen olyan laza szerkezetű üledék/kőzet legyen, amely könnyedén áldozatul esik az eróziós folyamatoknak. A második, hasonló súlyú alappillér pedig a növényzet foltokban való előfordulása vagy teljes hiánya. Természetesen ezekhez még kell egy megfelelő meredekségű, tagolt domborzat, illetve maga az eróziót okozó közeg is. A Fehérszék területén a fent nevezett pillérek mindegyike adott, hisz a tagolt dombvidéket borító laza riolittufákat könnyen meg tudta/tudja bontani a lejtőn lefolyó csapadékvíz azokon a növényzet nélküli felszíneken, ahol az természetes vagy mesterséges hatások miatt hiányzik.
A területre lehulló csapadékvíz először egy lepelszerű vízfilm formájában terül szét a felszínen, amely később a gravitáció hatására szétszakadozik. A vízmolekulák kis erekké állnak össze, s a lejtőn lefelé elkezdik eróziós tevékenységüket. A folyamat hatására ágas-bogas barázdák hálózata alakul ki, amelyek egyre mélyülve és szélesedve később eróziós árkokká alakulnak. A lineáris („vonalmenti”) erózió hatására a térszín kisebb-nagyobb, indiánsátorhoz hasonlító kúpokra szabdalódik fel, amelyeket az eróziótól a hátukon található, nagyobb szemcseméretű, jobban összecementált vulkáni törmelékanyag óv meg. A Fehérszék területén nem lehet megmondani, hogy az eredeti növényzet emberi vagy természetes hatásokra semmisült-e meg, sőt azt sem, hogy mennyi idő kellett a „bad land” kiformálódásához. De természetesen itt már nem földtani időben kell gondolkodnunk! Esős időben vigyázzunk a területen, hisz a tufák mállása miatt agyagásványokban dúsult a felszín, amely víz hatására igencsak csúszóssá válhat!
Ha végigcsodáltuk a Fehérszék miocén riolittufákon kialakult eróziós formakincsét, érdemes elsétálni az Ivád melletti Szent-völgybe is, ahol a Pétervásárai Homokkő Formáció sziklaképződményei (pl. Nagy-Lyukas-kő, Kis-Lyukas-kő) várnak ránk.
A Fehér-szék pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
