Részlet a lábatlani Köszörűkő-bányából
A Duna jobb partján fekszik az egykoron cementgyáráról nevezetes Lábatlan városa, amely ipari üzemet kiszolgáló bányával (Nagy–Bersek-hegy) már korábbi írásunkban foglalkoztunk. Ha nincs időnk és kedvünk felmászni a néhai külfejtésbe, s mindenképpen a terület kréta üledékes kőzeteit szeretnénk tanulmányozni, akkor ezt Lábatlan közvetlen határában is megtehetjük, a Buzás-hegy oldalában. A Szabadság utcában található, könnyen megközelíthető, s ismertetőtáblákkal ellátott védett földtani alapszelvény rétegei egy kréta időszaki mélytengeri üledékképződési környezet történetét mesélik el. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A döntően triász és jura üledékes képződményekből álló Gerecsében találkozhatunk olyan kréta időszaki kőzetekkel is, amelyek egy mélyebb medencében rakódtak le. A nagy vastagságú törmelékes üledékes rétegsor (pl. konglomerátum, homokkő, márga) kb. 120–110 millió évvel ezelőtt képződött. Ez a folyamat természetesen nem a mai földrajzi helyén, hanem sok ezer kilométerre innen zajlott, ott, ahol éppen a Gerecsét hordozó lemeztöredék (Dunántúli–középhegységi-egység) elhelyezkedett. A rétegsor hivatalosan a Lábatlani Homokkő Formáció Köszörűkőbányai Konglomerátum Tagozatához tartozik. De vajon honnan tudjuk azt, hogy egy mélytengeri medencében rakódott le? Ehhez alapos nyomozómunkát kell elvégeznünk a feltárásban és kellett végezni a területet vizsgáló geológusoknak is!
A kb. 200 m hosszú és kb. 5–15 m magas egykori kőbánya falainak jellegzetes kőzete a konglomerátum („kavicskő”), amely 2 mm-nél nagyobb kavicsok tömegéből álló törmelékes üledékes kőzet. A kőzet különféle korú, anyagú (pl. jura tűzkő) és méretű (1–20 cm) szemcséi az egykori szárazföldről pusztultak le, s hordódtak bele a tengerbe. Ezt a hosszú szállítási utat a szemcsék jó kerekítettsége és koptatottsága jelzi. A kavicsokból álló konglomerátumban egy másik jellegzetesség is megfigyelhető több helyen, amelyet normál gradációnak hívunk. Ilyen esetekben az egyes rétegekben a szemcseméret felfelé finomodik: a legalul öklömnyi vagy több cm-es kavicsok a réteg tetején már csak a homoknál alig durvább darakavics méretűek. A gradáció mellett a kavicsok ún. zsindelyessége is tetten érhető, amely esetben a kavicsok szorosan, „tetőcserépszerűen”, egymással párhuzamosan, de például a réteghatárokkal szöget bezárva helyezkednek el. A konglomerátumot alkotó kavicsok mellett felfedezhetünk jelentős számban éles, cakkos peremű mészkődarabokat is, amelyekben gazdag trópusi sekélytengeri ősmaradvány-együttes (pl. mészvázú egysejtűek, vörös algák, tengeri sünök, szivacsok, korallok, kagylók és csigák) bújik meg. A bekezdés elolvasása után már talán érik bennünk a nagy kérdés: vajon milyen őskörnyezetben rakódott le ez az izgalmas törmelékes üledékes összlet?
A néhai bányafalakat kicsit messzebbről szemlélve nem csak a vastag rétegeket alkotó konglomerátumot és a zöldesszürke homokkövet láthatjuk, hanem különféle méretű és alakú lyukakat is. Ezek a kőzettestbe ágyazódó „márgalepények” utólagos kimállásával jöttek létre, mivel az agyagtartalmú márga jobban mállik a csapadék hatására, mint a kemény, kötött homokkő és konglomerátum. A feltárás tanúfalait fürkészve íves, mederszerű mélyedéseket, barázdált réteglapokat, valamint egyéb jellegzetes üledékföldtani (szedimentológiai) megfigyeléseket is tehetünk. A terepi tapasztalatokat összegezve, a szakirodalmakat átolvasva és a legfrissebb kutatási eredményeket a fejükben hordozó kutatókkal konzultálva a Köszörűkő-bányában egy izgalmas kréta időszaki történet rajzolódik ki!
Kb. 110 millió évvel ezelőtt a mai Gerecsét hordozó lemeztöredék egy kontinentális aljzatú és egy alábukó óceáni lemez ütközésével kialakult hegységvonulat közelében helyezkedett el, ahol a lenyíródott óceáni aljzat feltolódott a szárazföldire. A szárazföldről intenzíven lepusztuló törmelékanyagot folyók hordták be a zátonyokkal szegélyezett sekélytengeri lagúnába, ahonnan később ezek együttesen halmozódtak át egy meredek kontinentális lejtőn a mélytengeri medencébe. Ezért lehetséges az, hogy a szárazföldről származó kőzetanyag együtt fordul elő az ősmaradványokban gazdag, a lagúnákból származó és onnan áthalmozott mészkő görgetegekkel. A korábban szintén említett „márgalepények” mélytengeri eredetűek, ott halmozódtak fel, s települtek be a nagyobb szemcseméretű homokkőbe és konglomerátumba. A fent megnevezett normál gradáció annak köszönhető, hogy a self pereméről az ott felhalmozódó szárazföldi és lagúnáris üledékek zagyárak formájában, gravitációs módon zúdultak le a meredek kontinentális lejtőn. A lejtő lábánál először a nagyobb, nehezebb szemcsék ülepedtek ki, majd idővel az egyre kisebbek is, létrehozván a felfelé finomodó rétegeket. A törmelékfolyással áthalmozódott üledékes test a lejtő lábánál egy mélytengeri törmelékkúp formájában halmozódott fel, annak különféle fácieseit képviselve. A réteglapokon megfigyelhető barázdákat dugóhúzószerű örvénypárok alakították ki, ahol a barázdák iránya az áramlás irányultságát is jelzi.
Láthatjuk tehát, hogy az üledékes rétegek vizsgálatából a Gerecse fejlődéstörténetének egy epizódja rajzolódik ki, amely még tartogat meglepetéseket a jövő kutatóinak is. A kemény és kötött homokkövet annak idején helyi igények kielégítésére bányászták, innen a neve is: Köszörűkő-bánya.
A Köszörűkő-bánya pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
