A Hegyes-kő a Nagy-Gete csúcsáról
Az írásunkhoz csatlakozó fotó a 457 m magas Nagy-Gete csúcsáról készült nyugatias irányba, amelyen az előtérben a Keleti-Gerecse, háttérben a Központi-Gerecse sasbércei „integetnek”. Az Országos Kéktúra (OKT) útvonalán található Gete-csoport a Keleti-Gerecse egyik legmarkánsabb kiemelkedése, amelyről megkapó panorámában lehet részünk. A tájban való gyönyörködés közben azonban kevés ember gondolkodik el azon (ami teljesen érthető!), hogy a lábuk előtt heverő táj hogyan is alakulhatott ki. Ezen írásunkban a Keleti-Gerecse tájképi elemeinek létrejöttével ismerkedünk meg, az évszázmilliók tükrében. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A fotót tanulmányozva észrevehetjük azt, hogy a lankás, szelídebb formákat mutató, szántókkal, rétekkel, legelőkkel fedett alacsonyabb dombvidéki tájból markánsan emelkednek ki erdős, vadabb sziklaképződményekkel tarkított ormok. Ilyen például a hozzánk legközelebbi Hegyes-kő, a Tokodi pincék felett emelkedő, travertínóval fedett Kő-hegy (Kőszikla) vagy a távolban fehér mészkőszikláival leszakadó bajóti Öreg-kő is. De milyen okokban kereshető ez az eltérő domborzati kép?
A Keleti-Gerecse legidősebb, felszínen lévő kőzetei a földtörténeti triász időszak végén (kb. 210–200 millió éve) rakódtak le a Tethys elnevezésű ősi üledékgyűjtő hatalmas karbonátplatformján (peremes selfjén), amelyek a Dachsteini Mészkő Formáció névre hallgatnak. Ez a kőzet alkotja a Gete-csoport, a Hegyes-kő–Kis-kő rögeit, valamint a bajóti Öreg-követ is, amelyek a Keleti-Gerecse tájképét meghatározó, aszimmetrikusan kibillent sasbércek. A szóban forgó területen a triásznál fiatalabb mezozós (pl. jura) kőzetek csak foltokban fordulnak elő. A kréta időszak végétől az eocén közepéig egyáltalán nem képződtek üledékek, a területen aktív lepusztulás zajlott a szerkezeti egység tektonikus kiemelkedése miatt. A Keleti-Gerecse fotón is látható területein a fent említett vastagpados triász mészkövek mellett az eocén/oligocén karbonátos és törmelékes üledékek a meghatározóak. A triász és harmadidőszaki (tercier) képződmények kora között akár 150–170 millió év is lehet. De vajon hogyan lehetséges az, hogy a több mint 100 millió évvel idősebb triász mészkövek napjainkban a jóval fiatalabb üledékek fölé emelkednek?
A Gerecse mozgalmas földtörténeti múltja során természetesen a fent nevezett triász mészkövek is befedődtek fiatalabb mezozós (középidei) és kainozós (újidei) üledékekkel. Ennek megfelelően azok a tercier képződmények, amelyek a triász sasbércek (idegen kifejezéssel horsztok) „szoknyáin” települnek ma, korábban a teljes mészkőrögöket befedték. A Gerecse szerkezetfejlődése során, a törésvonalak mentén bekövetkező kiemelkedések, majd az ezzel „együtt járó” erózió hatására pusztultak csak le az eocén és annál fiatalabb képződmények a triászról, s a sasbércek mintegy „kidugták fejüket” ezen üledékes kőzetek takarója alól. Ez az emelkedés a legintenzívebben a földtörténeti pleisztocénben (jégkorszakban) zajlott, amikor is több száz méteres emelkedésekkel számolhatunk. Ezért látható napjainkban ez a kettős domborzati kép: a kemény mészkövön vadabb, míg az eróziónak kevésbé ellenálló „puhább” üledékeken lankásabb, szelídebb formakincs alakult ki, a szakaszos emelkedés és a változó éghajlat folyományaként. Természetesen a folyamatok ennél jóval összetettebbek voltak, a közérthetőség kedvéért egyszerűsítettük le ily módon!
Egy külön történet lehetne a kép jobb hátterében húzódó Duna és annak szerepe a terület domborzatfejlődésében, de ez már egy másik írásunk témája!
A Nagy-Gete pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
