Részlet a Cserkút melletti kőfejtőből
A vörös homokkő egy olyan jellegzetes, szép színezetű törmelékes üledékes kőzet, amelyet szinte mindenki könnyedén felismerhet. Anyaga visszaköszön régi sírokban, templomok és kastélyok ódon falaiban, középületek burkolófelületeiben vagy épp szárazon rakott kőkerítések építőanyagaiban. A középiskolai tankönyvekben is sokszor példaként szereplő vörös homokkő hazánkban a felszínen a Balaton-felvidék térségében és a Nyugat-Mecsekben jelenik meg, de találkozhatunk ilyen típusú üledékekkel az Aggteleki-karszt vidékén is. De vajon hogyan keletkezett és mikor? Hol vannak a legtanulságosabb feltárásai? Írásunkban ezekre próbálunk meg választ adni. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A perm időszak végén és a triász időszak elején lerakódott vörös homokkő az egyik legjellegzetesebb kőzet egész Európában. A Variszkuszi-hegységrendszer lepusztulása során hatalmas mennyiségű, különféle szemcseátmérőjű (pl. kavics, homok, aleurit, agyag) törmelék keletkezett, amelyet folyóvízi rendszerek szállítottak a világtenger (Panthalassa) felé. Az óceánok és tengerek felől a páradús légtömegek már nem jutottak el az egykori Pangea szuperkontinens belsejébe, ahol emiatt arid (száraz) és szemiarid (félszáraz) klíma uralkodott. A vörös színű üledékek oxidatív jellegű, ill. száraz környezetre utalnak: a homokkőben található vastartalmú ásványok (pl. limonit) víztelenedése (dehidratációja) miatt azok hematittá alakultak át.
A Nyugat-Mecsekben nagy területeken bukkan a felszínre az a vöröses, lilásvöröses színű törmelékes üledékes összlet (konglomerátum, homokkő, aleurolit), amely a Jakabhegyi Homokkő Formáció névre hallgat. A kőzettest leglátványosabb feltárásai a névadó hegyen, annak déli oldalában kereshetők fel (pl. Babás szerkövek, Sasfészek, Zsongor-kő). A perm és alsó-triász képződményekből álló hatalmas antiklinális („redőboltozat”) déli szárnyán, Cserkút település déli határában viszont egy működő külfejtés az, amely a fent nevezett formáció rétegeit látványos és tanulságos formában feltárja. A Jakabhegyi Homokkő Formáció a triász időszak elején (kb. 250–245 millió éve) rakódott le az Eurázsiai kontinens déli szegélyén elhelyezkedő Tiszai-főegység mikrolemezén, a Tethys elnevezésű üledékgyűjtő északi partvidékén (természetesen nem a mai földrajzi helyén, hanem sok ezer kilométerrel távolabb). A kezdetben folyóvízi, majd sekélytengeri (árapályövi síkság) környezetben képződött vastag rétegsor középső szakaszát, az ún. „fakó homokkövet” tárja fel a Cserkút melletti külfejtés.
A mederbevágódásokkal tagolt, ősmaradványokban szegény pados homokkőben az egyes padok normál gradációt mutatnak, azaz a szemcseméretek felfelé finomodnak, a homoktól az aleurit szemcsekategóriákig. Az egyes homokkőpadok az előző ciklust záró aleurolit eróziós felszínére települnek, s gyakran tartalmaznak az aljzatból felszakított, lapos aleurolit-kavicsokat, melyek a réteglapokon fekszenek. A felfelé finomodó szemcseméretű homokkőben íves ferderétegzést láthatunk, majd általában aleurolittal zárul a ciklus, amely gyakran azonban hiányzik is.
A vöröses színű homokkövek a térség településein számos helyen visszaköszönnek az egyházi- és lakóépületekben, útmenti keresztekben vagy egyéb köztéri alkotásokban.
A képen a tektonikusan kibillent homokköves összlet padjai a Jakab-hegy felé „mutatnak”, az antiklinális-szerkezetnek megfelelően. Az antiklinális kipusztult magjában egy kis medence jött létre, amelyben többek között Cserkút település is elhelyezkedik.
A bánya csak engedéllyel látogatható!
A külfejtés pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
