Részlet a Mária-szakadék triász rétegsorából
Az Országos Kéktúra vértesi útvonalai mentén bőségesen találkozhatunk látványos földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékekkel. A földtani jellegű látnivalók döntően a triász, valamint az eocén karbonátos kőzeteken formálódtak ki, de összefuthatunk a többi földtörténeti kor képződményeivel is. A kultúrtörténeti értékek közül a középkori várak maradványai (például Vitányvár, Gesztesi-vár, Csáki-vár) emelendők ki, amelyek ódon falaiban a térség jellemző kőzeteit is tanulmányozhatjuk. Írásunkban a Vértes északkeleti peremére, Csákányospuszta határába látogatunk el, ahol a misztikus Mária-szakadék földtudományi értékeit tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Mária-szakadék térségét – a Vértes fő tömegét alkotó késő triász Fődolomittal ellentétben – a szintén késő triász Dachsteini Mészkő Formáció karbonátos rétegsora építi fel. A kőzetek kialakulásának megértéséhez 215–210 millió évvel ezelőttig kell visszapörgetni az idő nehezen forgatható kerekét. Ekkor a Dunántúli-középhegységi-egység, benne a mai Vértes térségét hordozó lemeztöredékkel az Eurázsia és Afrika közé ékelődő Tethys elnevezésű ősi üledékgyűjtő (óceán) nyugati elvégződésénél helyezkedett el, valahol az Egyenlítő és a Ráktérítő között, Afrika északi peremén. A késő triászban a mai Dunántúli-középhegység nagy részén zátonyokkal határolt peremes selfek, azaz karbonátplatformok terpeszkedtek. A több ezer km-es kiterjedésű, közel egyenletes aljzatú, 200 m-nél nem mélyebb, jól átvilágított és mozgatott trópusi sekélytengerrel borított selfeken hatalmas mennyiségű élővilági eredetű (biogén) mésziszap halmozódott fel.
A kőzetté válási (diagenetikus) folyamatok hatására évmilliók alatt kalapálható, nagy vastagságú karbonátos rétegsorok jöttek létre, amelyek közül a szurdok térségében a sötétszürke színű Dachsteini Mészkő Formáció fordul elő. A formáció elnevezése arra utal, hogy a Dunántúli-középhegység a mezozooikumban (középidőben) a Déli-Alpokkal egy ősföldrajzi környezetben helyezkedett el, s csak később vándorolt el onnan a lemeztektonikai folyamatok hatására. A továbbiakban sétáljunk végig Szárliget és Körtvélyespuszta között az Országos Kéktúra ösvényén, s tanulmányozzuk annak földtudományi értékeit!
A Gerecse és a Vértes határán fekvő Szárligetről a kéktúra ösvénye nyugat felé indul el, majd a Vértes legmagasabb csúcsa (Nagy-Csákány, 487 m) alatt elterülő Csákányospuszta után tér be a hegység erdőrengetegébe. A középkori nevén Csákányosegyházának nevezett falucska északi határában, a kéktúra útvonaláról pár perces kitérővel érhetjük el egy középkori templom maradványait. Innen már nem is kell sokat vándorolnunk, hogy a Csákányospusztai turistaház érintésével megérkezzünk az első vértesi földtudományi értékünkig, a Mária-szakadékig.
Korábban már szóltunk róla, hogy a Vértes fő tömegét a késő triász Fődolomit Formáció karbonátos rétegsorai építik fel. Ebből a formációból egy 200 m vastagságú átmeneti rétegsoron (Fenyőfői Tagozat) keresztül fokozatosan fejlődik ki a még szintén késő triász (késő nori-rhaeti) Dachsteini Mészkő Formáció. A Vértes északnyugati peremén kibukkanó formáció döntően szürkésfehér színű, mikro- és kriptokristályos szövetű, kagylós-szilánkos törésű, valamint Lofer-ciklusos. Átlagosan 1 m-es padokból álló rétegsorai oldódásos formakincsben gazdagok.
A Tethys óriási kiterjedésű trópusi karbonátplatformjain képződött kőzetek építik fel a Mária-szakadék vidékét is. Az árnyas, nagy esésű sziklás völgyben a Csákány-patak ősének bevágódása tette láthatóvá a kiemelkedő területen a Dachsteini Mészkő vastagpados kifejlődésű képződményeit, amelyek különös hangulatot kölcsönöznek a völgynek. A völgyben a vízfolyás eróziós tevékenységét egy törésvonal is elősegítette, aminek következtében az összetört kőzetek törmelékét a nagy energiájú áramló víz könnyebben el tudta hordani. Napjainkban a triász mészkő lekopott és mohás padjain csak csapadékosabb időszakokban hullik alá víz, a völgy az év legnagyobb részében száraz.
A szakadék oldalfala rejti a Mária-szakadéki-üreg kicsiny nyílását is, amely egy törésvonal mentén oldódott-aprózódott ki. A késő triász mészkövek természetes geológiai feltárásának számító vadregényes Mária-szakadékot a Szűz Mária faragott arcképét ábrázoló bükkfánál hagyjuk el. Innen észak felé indulva rövid kitérőt tehetünk a 2015-ben átadott Körtvélyesi-kilátó 16 m magas építményéhez, ahonnan többek között Tatabánya városa is szépen látható.
Visszatérve az Országos Kéktúra útvonalára pár perc múlva Körtvélyespuszta régi temetőjében találjuk magunkat. Az öreg fák alatti ódon sírokban a környék kihalt falvainak (például Körtvélyespuszta, Csákányospuszta, Kapberekpuszta) magyar és német ajkú lakói nyugszanak. A kerítésen kívül hét magyar katona közös sírja látható, akik 1945 tavaszán estek el a környékbeli harcokban. A temetőtől kevéske sétával útkereszteződéshez érünk, ahonnan délnyugat felé a Béla-forrás szépen foglalt kifolyójához térhetünk ki, délkelet felé pedig a kihalt Körtvélyespusztára, amelynek még áll a kicsiny kápolnája.
A Mária-szakadék pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
