Részlet Buják várából

A varázslatos Nógrád megyében, Mikszáth Kálmán „Görbeországában”, a Központi-Cserhát kistáj erdőkkel fedett vulkanikus vonulatai között, a róla elnevezett patak partján fekszik Buják. A népes palóc település többek között színes népviseletéről, gyönyörű kilátást adó kálváriájáról és földtudományi értékeiről (pl. Pappenheim-barlang) nevezetes. A turisták leginkább a középkori vár romjainak felkeresése miatt látogatnak Bujákra, amelyről cikkünk is szól, hisz a geológiát megint csak nem hagyhatjuk ki a „játékból”. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A legidősebb formáció a település térségében az oligocén végén és miocén elején lerakódott Szécsényi Slír, melynek agyagos, kőzetlisztes, homokos rétegei nem alkotnak bemutatásra érdemes feltárásokat a területen. Buják környezetének földtani felépítésében döntően miocén magmás és üledékes kőzetek vesznek részt. Időrendben haladva először a középső-miocén (bádeni korszak) Nagyhársasi Andezit Formáció rétegvulkáni képződményei jöttek létre, a Mátrát létrehozó vulkanizmussal egyidőben. A nagy vastagságú, helyenként akár az 1000 m-t is elérő vulkanikus összletet piroxénandezites láva, agglomerátum és tufa váltakozása alkotja, amelyekben alárendelten savanyú (riolit, dácit) piroklasztikus rétegek települnek be. A lávakőzetek jellemzően szürke, esetleg vörös vagy zöld színűek, a piroklasztikumok színe fehér, vörös vagy zöld. A geokémiai értelemben neutrális (szilíciumdioxid-tartalom: 52–65%), andezites jellegű rétegvulkáni összlet tulajdonképpen a Mátra felépítményének nyugati részét képezte, amelyet a Zagyva-völgy későbbi bezökkenése választott el attól. Radiometrikus kora a K–Ar mérések alapján kb. 16,3–14,5 millió év. A rétegvulkáni összlet jellegzetes képződményei Buják északi határában, a Bujáki-patak bal oldalán, egy felhagyott kőfejtőben látványos formában tanulmányozhatók. A lemezes–cserepes andeziteken kívül a mozgó láva feldarabolódásával létrejött autobreccsák is képviseltetik magukat.
A vulkanikus kőzetekre a miocén bádeni és szarmata korszakaiban ősmaradványokban gazdag tengeri üledékes kőzetek települtek. Ezek közül a bádeni Lajtai Mészkő Formáció (röviden lajtamészkő), valamint a szarmata Kozárdi Formáció törmelékes és karbonátos kőzeteit illik megemlíteni. A lajtamészkő karbonátos és homokos kifejlődései kb. 15–14 millió évvel ezelőtt rakódtak le az itt hullámzó bádeni szigettenger sekély és meleg vizében, amely rendkívül gazdag élővilággal rendelkezett. Ezen élőlények (pl. kagylók, csigák, tengeri sünök) megkövült maradványai szép számmal gyűjthetők a terület természetes és mesterséges feltárásaiban. Ilyen például Buják és Ecseg között a Fehér-part, ahol a bádeni lajtamészkövek kibukkanásaival találkozhatunk. A Kozárdi Formáció kb. 14–13 millió éves szarmata rétegsora döntően (keresztrétegzett) homokos képződményekből áll, amelyek egy nagy energiájú tengerparton rakódtak le. A formáció kiváló feltárása a település határában tátongó Pappenheim-barlangnál tanulmányozható. Buják térségének rétegsorát késő-miocén (pannon), majd negyedidőszaki (kvarter) képződmények zárják.
A vetők mentén blokkokra darabolódott miocén képződmények közül a 300 m magas Várhegy a fent nevezett vulkanikus képződményeken áll, ezért nem meglepő, hogy a vár falainak nagy része a szürke színű andezitekből épült fel. A sötét színű magmás kőzetek mellett a bádeni és szarmata sekélytengeri üledékes kőzetek közül is találunk példányokat, de akad a várfalakban tégla is. Az ódon falak nem csak a terület földtani felépítéséről, hanem az emberi évszázadok vérrel átitatott időszakairól is mesélnek nekünk: „Buják a 13. század második felében királyi várként épült. 1315-ben Csák Máté Károly Róbert elleni lázadása idején – Csák Máté parancsára – Ibur fia István megostromolta a várat, de egy felmentő sereg szétverte az ostromlókat, vezéreit pedig elfogta. A 14. század második felében egy ideig (1386-tól) a Garai család birtokában volt a vár, de a család kihalása után visszaszállt az uralkodóra. 1424-ben Luxemburgi Zsigmond király a közeli Szandavárral együtt feleségének adományozta. Zsigmond halála után Borbála ellenszegült Albert új királynak, aki ezért 1439-ben elkobozta tőle a várat és Báthory István országbírónak adományozta. Albert még ebben az évben meghalt és polgárháború tört ki az utódlásért. A cseh huszita Jan Zsizska 1440-es években megtámadta a várat, de nem tudta bevenni.
Az 1540-es években a törökök elfoglalták a környező várakat, ezért Buják fontos végvárrá vált. 1546-ban országgyűlési határozat rendelkezett a megerősítéséről, amit a Báthory család végre is hajtott. Ekkor (1550 körül) épült a külső fal, a kör alakú bástya és a kaputorony is. 1550-ben Kapitán György hollókői várkapitány és Hubiár aga Szanda török parancsnoka híres párbajt vívott a bujáki vár alatti mezőn. A megerősített védelmi rendszer ellenére 1552-ben a törökök könnyedén elfoglalták az őrség egy részének éjszakai elmenekülése miatt, de csak kis létszámú helyőrséget telepítettek Bujákra, mivel a többi környékbeli várnak nagyobb stratégiai jelentősége volt. 1593-ben a tizenöt éves háború idején szabadult fel, Fülek várának eleste után. A török védők reménytelennek ítélték helyzetüket és elmenekültek, ezért Báthory István harc nélkül vonulhatott be. A Báthori család kihaltával a Várday család és Bosnyák Tamás füleki kapitány birtokába jutott. 1604-ben a vár védői megnyitották a kaput Bocskai István erdélyi fejedelem előtt, 1606-ban ismét Habsburg kézre került.
1663-ban a törökök egy utolsó észak-magyarországi hadjáratuk során újból elfoglalták és 50 főnyi őrséget helyeztek el a várban. Néhány hónap múlva Balassa Imre gyarmati kapitány vezetésével magyar csapatok foglalták vissza a várat. A kapitány a közeli hegyekben úgy mozgatta a seregét, hogy a törökök azt hitték, nagy túlerővel állnak szemben. Végül a szabad eltávozás fejében átadták a várat. A magyarok a megállapodás ellenére Csécse mellett megtámadták a kivonulókat és legnagyobb részüket megölték. Emiatt még abban az évben Martuzán aga, hatvani parancsnok ostrom alá vette a várat, amelyet Berczely János várkapitány feladott, a szabad elvonulás feltételével. Most a törökök támadták meg az elvonulókat és mészárolták le legtöbbjüket. Ekkor még kijavították a várat a törökök, de néhány év múlva, valószínűleg 1666-ban felrobbantották. Többé nem volt katonai szerepe, azóta pusztuló rom.” (forrás: varbarat.hu)
A romok mellől szép kilátásban lehet részünk a környező tájra, szépen látszik a Sasbérci-kilátó is, amelyet szintén ne feledjünk el meglátogatni.

A bujáki vár pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt