Részlet a siroki Nyírjes-tó lagzónájából
Sirok település neve sokak számára ismerős lehet középkori váráról, illetve miocén piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzeteken kialakult földtudományi értékeiről. Ez utóbbiakkal (például Törökasztal, Barát és Apáca) már több ízben is foglalkoztunk korábbi cikkeinkben. Sirok határában azonban van egy olyan rejtett természeti érték is, amely ugyan nem évmilliókkal, hanem csak évezredekkel repít vissza az időben, de az időutazás így sem lesz unalmas. Nézzük meg közösen a Nyírjes-tó negyedidőszaki fejlődéstörténetét a korábban ott elvégzett tudományos kutatások tükrében. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az Országos Kéktúra útvonalán haladva Sirok belterületén, a Nyírjes útról északnyugat felé ágazik ki egy információs táblákkal megjelölt turistaút. Ezen az ösvényen 600 m-t haladva érjük el a Mátra egyetlen igazi lápját, az 1961 óta védett Nyírjes-tavat (Siroki Nyírjes-tó Természetvédelmi Terület). Máthé Imre és Kovács Margit voltak azok a botanikusok, akik 1957 nyarán felfedezték a lápot, s először számoltak be annak növényfajairól.
A Darnó-hegytől délkeletre, a Cinegés oldalában 210 m-es tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő Nyírjes-tó területe 1 ha. A 3 m-es mélységű lefolyástalan tómeder miocén riolittufa alapkőzeten jött létre, amelyet sötétszürke színű, vízrekesztő agyagos kőzetliszt fed be. A kizárólag csak a csapadékvíz által táplált Nyírjes-tó környezete cseres- és gyertyános tölgyesben fekszik. Vajon földtani és (paleo)klimatológiai szempontból miért is olyan fontosak a lápi üledékgyűjtők, köztük a siroki Nyírjes-tó?
Minden tavi–lápi–mocsári üledékgyűjtőnek van egy úgynevezett befogási területe, ahonnan a mederben különféle autochton (helyben keletkezett) vagy allochton (távolabbról származó) anyagok csapdázódnak. Ezek közül ki kell emelnünk a meder körüli lejtők kőzetanyagát, a talajból kimosódó komponenseket, a szél által szállított port, a spórákat és a polleneket, valamint az egykori élővilág maradványait (például növényi részek, csigák, kagylók) is. Ha ezek az üledékek hosszú időn át és viszonylagosan zavartalanul, nyugodt körülmények között tudnak felhalmozódni az üledékgyűjtőben, s beépülni a fenéküledék rétegeibe, fontos információkat hordozhatnak az adott terület múltbéli környezeti változásairól. Az ilyen típusú üledékgyűjtőkben mélyült fúrások rétegsorait elemezve (például szedimentológia, geokémia, malakológia, pollenanalitika, paleobotanika, mikropaleontológia) átfogó képet kaphatunk a láp szűkebb-tágabb környezetében az elmúlt évezredekben bekövetkezett környezeti változásokról. Természetesen a régészeten, illetve a régészeti geológián keresztül az emberi (antropogén) tevékenységek környezetre gyakorolt hatásait is értelmezhetjük.
A lápok felületét döntően szervesanyag borítja, üledékeiben a szerves maradványok vannak túlsúlyban a szervetlen (ásványi) törmelékkel szemben. A hazai tőzegmohás, úgynevezett Sphagnum-lápok savanyú, karbonátmentes alapkőzeten, hideg és párás mikroklímájú völgyekben vagy folyómedrekben fejlődtek ki. A tőzegmohaláp megjelenése a Nyírjes-tó medrében viszont a kevés csapadék és a szélsőséges klíma miatt nem mondható szokványosnak.
Az északnyugat–délkeleti irányban megnyúlt, 180 m hosszú és 80 m széles, suvadásos eredetű Nyírjes-tó medre 10000–9500 évvel ezelőtt, a holocén elején alakult ki. Ezt a Nyírjes-tavon végzett tőzegfúrások vizsgálati eredményei alapján állapították meg.
A Nyírjes-tó lápjának helyén 9500–7500 évvel ezelőtt egy tiszta és mély vízű, úgynevezett oligotróf tavi rendszer alakult ki. A nyílt vízfelületű tóban 8200 évvel ezelőtt a tőzegláp rövid ideig tartó kiterjeszkedése következett be. Az oligotróf (tápanyagban szegény) tavi állapot olyan hűvös és csapadékos éghajlaton alakul ki, ahol a medrek fő vízforrása a csapadék, ezért vizük oldott sótartalma minimális.
Ezt az oligotróf tavi állapotot a Nyírjes-tónál egy sekély vizű, mezotróf állapot váltotta fel 7500–2300 évek között, ahol a vízszint erősen ingadozó, majd emelkedő tendenciát mutatott. A fúrási mintákban a tölgyfélék maradványai jelzik a tavat körülölelő egykori lombos erdők típusát. A tőzegláp rövidebb idejű kiterjedése figyelhető meg 6800 és 3900 évekkel ezelőtt, a csapadékosabb és hűvösebb klíma hatására. A mezotróf tavi és lápi rendszereknél a fő utánpótlódást még mindig a csapadék jelenti, de már fontos szerepet játszik a vízgyűjtő felszínéről bemosódó ásványokban és tápanyagokban gazdagabb víz is. A mezotróf állapotot 2300 évvel ezelőtt újból oligotróf állapot váltotta fel, s innentől a tőzegmoha többször eltűnt, majd visszatelepedett a hűvösebb klímaszakaszok hatására. Mennyisége alapján az elmúlt 3000 év leghűvösebb nyarai a kisjégkorszak derekán, a 16. század végén voltak, de korábban is legalább öt hűvösebb periódussal számolhatunk.
A siroki Nyírjes-tavon az elmúlt 400 évben a fokozatos szárazodás és a tőzegláp degradációja vette át a szerepet. A lápi üledékgyűjtő körül az emberi bolygatás hatására intenzív talajerózió indult meg, a rendszer eutrofizációjával párhuzamosan. Az eutróf lápok kemizmusa már jelentős mennyiségű oldott talajvízhez és a vízgyűjtő felszínéről bemosódó vizekhez kötődik. Érdekességként jegyeznénk meg, hogy a tőzegfúrások elemzései alapján a 13. század második felére jelentősebb erdőirtások nyomai mutathatók ki a Nyírjes-tó térségében, amely egybeesik a siroki vár építésének periódusával. Így a várhoz szükséges faanyagot a láp körüli erdők fái (például tölgy, hárs, kőris, gyertyán) szolgáltathatták.
A Nyírjes-tó lápját napjainkban lagzóna (part menti nyíltvizes övezet) öleli körül, ahol a hamvas füzek (Salix cinerea) dominanciája a jellemző. Beljebb tőzegmohás fűzláp helyezkedik el, ahol a molyhos nyír és a hamvas fűz alkotja a cserjeszintet. A lágyszárúak közül a különféle páfrányfajok a meghatározóak. A láp legkevésbé fedett részein gyapjasmagvú sásos tőzegmohás láp terül el. A lágyszárúak közül kiemelendő a tőzegáfonya (Vaccinium microcarpum), amely egy észak-amerikai jövevényfaj. Ez a növény az őshonos Vaccinium oxycoccus „testvérfaja”, a legújabb kutatások szerint ez található a Nyírjes-tóban.
A tó állatvilágáról viszonylag keveset tudunk, a láp kicsiny kiterjedése, valamint a savas kémhatású környezet miatt fajszegénység jellemzi. A láp bejárása során figyeljünk arra, hogy a jelzett turistautakat ne hagyjuk el!
A siroki Nyírjes-tó pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
