Zöldpalából álló Kalapos-kő a Kőszegi-hegységben
Írásainkban már több bizarr kinézetű sziklaképződményt neveztünk „kalapos kőnek”, de az igazi, az eredeti, nagy kezdőbetűvel írott Kalapos-kő/Kalapos-kövek hazánk nyugati határszélén, a Kőszegi-hegységben kereshetők fel. A látványos és a maguk nemében egyedülálló földtudományi értékek hosszú ideig még a kutatók előtt sem fedték fel titkaikat, hisz a hírhedt vasfüggöny övezetében helyezkedtek el. Napjainkra azonban már tisztázódott a zöldpalából álló sziklamonstrumok kialakulása, amelyet írásunkban szeretnénk bemutatni. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Soproni-hegységet, valamint a Kisalföld aljzatát a Keleti-Alpok hazánk területére átnyúló hatalmas takarói, az úgynevezett Ausztroalpi-takarók alkotják, amelyek alól egy tektonikus ablakon, a Kőszeg–Rohonci-ablakon keresztül bukkan elő a Pennini-egységnek vagy Penninikumnak is nevezett szerkezeti egység. Ennek a metamorf kőzetei építik fel a Kőszegi-hegység területét, amelyet korábban jóval idősebbnek, a soproni metamorfitokkal egykorúnak véltek.
A földtörténeti mezozóikumban létezett, majd a paleogénben elnyelődött Pennini-óceán mélyén rakódtak le azok a magmás és üledékes kőzetsorozatok, amelyek metamorfózison átesett képződményei alkotják a Kőszegi-hegység vonulatait. A kőzetek között találunk különféle típusú filliteket (kvarc- és mészfillit), metakonglomerátumokat, metahomokköveket, zöldpalákat, valamint szerpentiniteket is. Ezen képződmények eredeti alapanyagát az egykori óceán különböző vízmélységeiben, a jura–kora-kréta folyamán lerakódott törmelékes és karbonátos üledékei, valamint az óceánközepi hátság ultrabázikus–bázikus magmás kőzetei alkották, amelyek az óceán bezáródása miatt több fázisban metamorfizálódtak, a földkéreg nagyobb nyomással és hőmérséklettel jellemezhető mélyebb zónáiban. Természetesen az imént vázolt folyamatok nem a mai földrajzi helyükön zajlottak, hanem több ezer kilométerre jelenlegi pozíciójuktól, s csak később kerültek a kőzettestek mai helyükre a lemeztektonikai események eredményeként.
A fent nevezett metamorf események, valamint a takaróképződés és deformáció több szakaszban érte a területet. Az egykori óceáni kéreg ultrabázikus–bázikus kőzetsorozatainak vizsgálata alapján az első kőzetátalakulások már a kréta időszak végén, a paleogén elején lezajlottak. A Kőszegi-hegység metamorf kőzeteinek habitusát alapvetően meghatározó, zöldpala fáciesű metamorfózis az oligocénben (31–28 millió év), valamint a kora-miocénben (23–19 millió év) érte a területet, amelynek metamorf foka dél felé haladva nő. A számítások szerint a kőzeteknek 350–430°C hőmérsékleti- és 3 kbar nyomásviszonyok közé kellett kerülniük a földkéregben a zöldpala fáciesű metamorfózis kialakulásához. A nagy mélységbe került, majd metamorffá lett üledékes és magmás kőzettömeg a miocén során került ismét a felszín közelébe, a felette lévő kőzettömeg lassú lepusztulásával, a tektonikus ablak „kinyílásával”.
A Kalapos-kő Bozsok határában
A homokos és agyagos tengeri üledékek metamorfózisával jött létre a Kőszegi Metamorfit Komplexum Kőszegi Kvarcfillit egysége, míg a finomabb szemcseösszetételű, meszes–agyagos rétegsor átalakulásával a Velemi Mészfillit. A két jura–kora-kréta metamorf sorozat alkotja a Kőszegi-hegység fő tömegét. A formációk kiváló feltárásai a Kőszeg és Velem közötti hegyi szerpentin kibukkanásaiban, és a kőszegi Ördögárokban figyelhetők meg. A rétegtanilag/szerkezetileg legmagasabb helyzetben lévő Felsőcsatári Zöldpala az óceáni kéreg bazaltos összetételű láváinak és piroklasztitjainak átalakulásával született meg. Ezek a zöldpalák alkotják a hegység délnyugati részén felkereshető Kalapos-kövek kőzetanyagát is.
Az Írott-kő csúcsát délkelet felé elhagyva, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalát követve, sűrű bükkösökben haladva érdekes alakú, gyűrt formákat tartalmazó sziklaképződményekkel találkozhatunk. A Kalapos-köveknek is nevezett sziklák (például Asztal-kő, Kalapos-kő, Széles-kő) évmilliók üzenetét hordozzák!
A kalapos kövek anyaga az úgynevezett zöldpala (Kőszegi Metamorfit Komplexum Felsőcsatári Zöldpala), amely eredeti kiindulási kőzetanyaga – szakmai kifejezéssel protolitja – a korábban már emlegetett Pennini-óceán mélyén jött létre, a jura időszak végén, a kréta időszak elején. A kis óceáni ág óceánközepi hátsága mentén forró bazaltos kőzetolvadék nyomult fel, amely hozzáforrva a hasadék pereméhez, gyarapította az üledékgyűjtő óceáni kérgét. Később globális lemeztektonikai események hatására (kontinensek ütközése) a Pennini-óceán bezáródott, bazaltos kőzetanyaga – a rátelepülő üledékekkel egyetemben – a földkéreg mélyebb régióiba került, s ott metamorfizálódott. A folyamat eredményeként született meg a zöldpalás összlet, melynek fő kőzetalkotó ásványai a földpát (albit), a kvarc, az epidot és a klorit. A palás szerkezetű, szürkés–zöldes színű kőzetben a fent nevezett ásványok sávokba, lencsékbe tömörülve, irányítottan helyezkednek el.
A jellemzően 4–5 m magas sziklaképződmények nevüket onnan kapták, hogy a kőzettestek felső része kalapszerűen kiszélesedik. A „kalapok” vastagsága 1–2 m, s vízszintesen akár méternyire is kinyúlnak a sziklák törzséből. A tagolt, vízszintes bemélyedésekkel és kiemelkedésekkel, félgömbszerű formákkal tarkított sziklaóriások a jobban oldódó ásványok, valamint a kevésbé cementált részek kimállásának, kipergésének köszönhetik változatos alakjukat. A jobban oldódó ásványok közül ki kell emelnünk a kőzetben szeszélyes eloszlásban jelen lévő karbonát ásványokat (például kalcit), amelyek a metamorf kőzetalkotó ásványoknál jobban oldódnak. A sziklák kiformálódásában jelentősebb szerepe volt a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) hidegebb szakaszaiban fellépő fagyaprózódásnak is, amely a megfagyó és olvadó víz „játékával” őrölte a kőzeteket.
A Bozsok felé vezető, kalapos sziklákkal tarkított gerincen a terület turistatérképe barlangokat is jelez (például Holler-barlang, Kalapos-kői-barlang). Ezek az úgynevezett nemkarsztos barlangok a kőzetben található törésvonalak mentén alakultak ki, amelyek több esetben kombinálódhattak különféle mállásos folyamatokkal. A Kalapos-kői-barlang a kőzetperemmel párhuzamos repedés mentén alakult ki (hossza 30 m), míg a Holler-barlang repedések mentén, palasíkok leválásával, illetve hőmérséklet- és nedvességingadozások miatti szemcsekipergéssel jött létre.
A védelem alatt álló sziklaalakzatokat az Óriások útja tanösvény mutatja be.
A képen is látható Kalapos-kő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
