Részlet Gerlamonostora területéről
A Körösök által uralt Békés megye vidéke már a korábbi évezredekben is sűrűn lakott terület volt, amelyet az elmúlt évtizedek régészeti kutatásai bizonyítanak. Sajnos a felszínen, látható és kézzel fogható formában nem sok történelmi emléket tanulmányozhatunk már, hisz az ókori földműveket az eke forgatta fel, az Árpád-kori világi és egyházi épületek téglafalait pedig a török-kor és a Rákóczi-szabadságharc után újonnan benépesülő települések lakossága hordta szét. Írásunkban egy olyan, mára már elpusztult épületegyüttessel ismerkedünk meg, amelynek földalatti „maradványai” a Békéscsabához tartozó Gerla mellett, egy sűrű erdő mélyén kereshető fel. Kalandra fel, irány a néhai Gerlamonostora, irány a kövek világa!
A továbbiakban Erdős Dániel földtudományi kutató, földmérő technikus (a Körösvidék főszerkesztője) szakdolgozati munkájának részleteit használjuk fel, aki a 2019/2020-as évben mindenre kiterjedő, alapos kutatómunkával vizsgálta meg az egykori Gerlamonostora helyét. „Eredeti neve Gerlamonostora volt, amelyet Szent Miklós tiszteletére szenteltek fel. A váradi káptalan 1383. július 13-án kelt okleveléből tudjuk, hogy Gerla a Csabát is birtokló Ábránfyak tulajdona, akik a 14. század közepén élt gerlai Ábrahámról kapták nevüket. Karácsonyi Jánostól tudjuk, hogy a család a Békés vármegye ősfoglalójának, a Csolt nemzetségnek a leszármazottja volt. Az Ábránfyak birtokának központja Gerla volt, amely akkoriban Csabánál jóval jelentősebb településnek számított.
A középkori Gerla legkiemelkedőbb épülete az Ábránfyak által építtetett monostor volt. A középkori oklevelek először 1259-ben említik a monostort apátja révén. Lelkészei közül is csak egy ismeretes: András, ki 1337-ben hat garas pápai tizedet fizetett. 1531-ben az Ábránfyak ferences kolostort alapítottak Gerlán, ami valószínűleg a család egyetlen papi pályára lépett tagjának, a krakkói egyetemen tanult, később a gyulai plébánián szolgáló, majd 1528 és 1533 között a váradi olvasókanonoki tisztet betöltő Ábránfy Jánosnak köszönhető. 1533–1535 között Debreczeni István, 1535–1537 között pedig Ujlaky Péter volt a szerzetesek gyardiánja (azaz kolostorvezetője). A váradi tartományi gyűlés először négy szerzetes Gerlára küldéséről döntött azzal, hogy ez a szám később hatra emelkedhet. A valóságban azonban ennél többen voltak a kolostorban: az 1535-ből származó névsor nyolc egyházi és öt világi személyt sorol fel. A történészek feltételezik, hogy a kis közösség számára nem épült új templom, hanem az egykori nemzetségi monostort használták fel. 1537-ben a rendi gyűlés a barátokat visszaparancsolta és elrendelte, hogy a kolostort a püspöknek adják át. Utoljára 1593-ból származik írásos emlék a monostorról és 1685-ben említik utoljára, mint helységnevet. 1733-ban a templomnak, a templom tornyának és valószínűleg a kolostor épületének romjai még látszottak. Bél Mátyás a következőket írta Gerláról: „Hajdan kolostorral híreskedett, amely tágas és tetszetős külsejű volt, ezen a vidéken szokatlanul magas kettős toronnyal épült. Most ezek romjain kívül mit sem látni belőle.” Az épületeket nem a tatár vagy a török pusztította el, hanem az enyészet és az emberek, akik mindent elhordtak. Az 1980-as években a monostornak már alig látszottak nyomai.
1938-ban Scherer Ferenc szerint: „…az egyháznak keletre néző, félkörívben végződő szentélye, nyugaton pedig két tornya volt, s valószínű, hogy román építésmódban készült. Az egyháztól északra állt a monostor.” Az MTA megbízásából, a középkori falukutatási program keretében 1951-ben Bálint Alajos végzett itt terepjárást. Ennek során felkereste a monostor helyét is, ahol „tégla alakú alapfalakat” talált. […] 1956-ban Kovalovszki Júlia kereste fel a lelőhelyet. Meghatározta a kolostor helyét, és talált egy másik szigetet, amely szintén téglatörmelékkel volt borítva, így az Ábránfyak kastélyát sejtette ezen a helyen. A középkori falu a kolostortól északnyugatra helyezkedett el, itt a középkori házak helyei ekkor még jól kivehetően elkülönültek. 1984-ben Jankovich Dénes szondázó ásatást végzett az egykori monostor területén. […]
Különösen fájdalmas a monostor pusztulása, ha arra gondolunk, hogy a legsötétebb időket, a tatár és török háborúkat részben átvészelte, és teljes pusztulása csak a legújabb korban, a műemlékek iránti érdeklődés kialakulásának idején történt. A gyulai múzeum ma is őriz Gerláról származó szarmata kori kancsót és középkori kőmozsarat, melyek Haán Lajos ajándékaként kerültek be. Ezek közül az utóbbi valószínűleg a gerlai falu helyéről vagy a monostor környékéről származhat. Ugyancsak innen valók azok az alakos kályhacsempék, melyeket Haán Béla az 1900-as évek elején juttatott a békéscsabai múzeumba.”
A Fehér-Körössel egykoron kapcsolatban lévő Monostor-ér nagy kanyarulata által körülfogott „szigeten” álló jelentős épületegyüttesre már csak a domborzatból, valamint az elszórt téglatörmelékből következtethetünk. Régészeti feltárása és megóvása, valamint bemutatóhellyé alakítása égető feladat lenne!
Az egykori Gerlamonostora pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
