Részlet a Tohonya-szurdokból
Az Aggteleki-karszt döntően triász karbonátos üledékes kőzetekkel borított vidéke bővelkedik felszíni és felszín alatti karsztos objektumokban. A felszíni, ún. exokarsztos értékek közé például a víznyelők és a dolinák (töbrök) sorolandók, míg az endokarsztos (felszín alatti) világot döntően a barlangok képviselik. A területre érkező turisták nagyobbik részét inkább a föld alatti mesevilág érdekli, pedig a felszínen is akad jó néhány geo-látnivaló. Írásunkban a Jósvafőtől északra húzódó Tohonya-szurdokkal ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Jósvafő település irányában haladva az Országos Kéktúra jelzésén észak felől, a Tohonya-patak által kialakított, vegyes szurdokerdőkkel borított mély völgybe érkezünk. A patak által épített apró édesvízi mészkő gátakat elhagyva azt vehetjük észre, hogy a völgy egyre szűkebbé, oldalai meredekebbé és sziklásabbá válnak, ráadásul erős kanyargásba is kezd. A szurdok falaiban kibukkanó szálkőzeteket tanulmányozva a Wettersteini Mészkő Formáció kb. 235–225 millió éves kőzeteihez lehet szerencsénk. A formáció eredeti mésziszapja egy zátonyokkal szegélyezett, trópusi tengervízzel borított lagúnában rakódott le. A napjainkban világosszürke színű, vastagpados kifejlődésű, törésekkel átjárt mészkőben a leggyakoribb ősmaradványok a kőzet felszínén a mállás hatására kipreparálódó mészalgák maradványai. A szurdok Jósvafőhöz legközelebb eső szakasza már nem a középső- és késő-triász korú Wettersteini Mészkő Formációban fut, hanem a sötétszürke–fekete színű, vékonyan rétegzett, kalciterekkel átjárt, idősebb Gutensteini Mészkő Formáció képződményeiben. A völgy lefutását tanulmányozva feltehetjük a nagy kérdést: a Tohonya-patak miért nem egyenesen folyik le Jósvafő felé, miért ír le ekkora kanyarulatokat?
A Tohonya-szurdok kialakulását, illetve ezzel összefüggésben a Tohonya-patak útját a kőzetben haladó törésvonalak (vetők) is segítették, amelyek több helyen merőlegesen metszik egymást. A törésvonalak metszéspontjaiban a kőzetek a tektonikai erők hatására erősebben összetöredeztek, ezért ezeken a helyeken a Tohonya-patak őse jelentősebb eróziós tevékenységet tudott végezni, méghozzá a felaprózódott törmelék elhordásával. A tektonikai felületeket a szurdok falai mentén több helyen is tanulmányozhatjuk, amelyek kiválóan mutatják, hogy a völgyet a kőzettömegek szétlazulásával járó mozgás hozta létre, karöltve a vízfolyás eróziós tevékenységével. A Tohonya-völgy kialakulásában epigenetikus (átöröklődéses) folyamatok is részt vehettek, a korábban a kemény mészkövet befedő üledékeken kanyargó Ős-Tohonya völgyének bevésődésével. Az epigenetikus völgyképződéssel már korábbi cikkeinkben foglalkoztunk.
A szurdokból kiérve, a vízműbe foglalt Szabó-kúttal majdnem szemben, egy jelzetlen ösvény indul be az árnyas Kő-völgybe. Érdemes bekukkantani a mederlépcsőkkel tagolt kis szurdokba, amely szintén a Wettersteini Mészkő Formáció mészkőpadjaiba vágódott bele. A völgy elején egy kis kőfülke tanulmányozható, amely az egymást metsző törésvonalak mentén felaprózódott kőzetek kipergésével keletkezett. Visszatérve a Tohonya-völgybe, hamarosan a Kossuth-barlang mesterséges bejáratához és az abból kiömlő Nagy-Tohonya-forráshoz érkezünk. A fokozottan védett Kossuth-barlang egy északkelet–délnyugati tektonikus hasadék mentén oldódott ki a triász Wettersteini Mészkőben. Járatainak ismert hossza kicsivel több, mint 1400 m. A jelenleg is látható mesterséges bejáratát Jakucs László kezdeményezésére hajtották 1956-ban, egy vastag törmelékes zónán keresztül.
A viszonylag nagy felszíni vízgyűjtő területtel rendelkező Kossuth-barlang hidrológiai szempontból egyedülálló rendszer. A barlangból kifolyó víz (Nagy-Tohonya-forrás vagy más nevén Kapahámori-forrás) hőmérséklete a terület más hideg karsztforrásainál magasabb hőmérsékletű. Alacsonyabb vízhozamnál ez kb. 15°C, átlagos hőmérséklete a 10–11°C-hoz képest 13,5°C, melynek okozója a mélykarsztból való melegvizes hozzákeveredés. Szintén különlegesség a barlangból kifolyó forrás szivornya jellege, valamint az ehhez kapcsolódó erős vízhozam-ingadozás, amelyet az árapály jelenség is befolyásol (természetesen egyéb más tényezők mellett, pl. időjárás, nyomásváltozások). További érdekesség, hogy a Nagy-Tohonya-forrás vízhozamát az innen kb. 4 km-re lévő Lófej-forrás szivornya hatása is befolyásolja, természetesen „csillapított” formában.
A forrás után pár száz métert haladva Jósvafőre érkezünk meg, bal kéz felől elhaladva a Gutensteini Mészkőben kialakult képlékeny deformáció (gyűrődés) mellett.
A Tohonya-szurdok pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
