A volt Wind-féle téglagyár külfejtésének részlete
A hangzatos cím nem egy történelmi korszakot takar Eger életéből, amely várost úgy gondoljuk, hogy egy magyar embernek sem kell bemutatnunk. A város történelmi műemlékei, múzeumai, termálfürdője, hangulatos éttermei és kiváló borai évente százezreket vonzanak az Eger-patak mellett elterülő településre. Létezik azonban egy „különös állatfaj”, amely túrabakancsot húz, geológuskalapácsot és fényképezőt vesz kezébe, s ellátogat az Eger délkeleti határában található volt Wind-féle téglagyár külfejtéséhez. A nemzetközi jelentőségű rétegsor megérdemel legalább egy cikket honlapunkon. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A 4,6 milliárd évet – azaz Földünk korát – a szakemberek időkre, időszakokra, korokra és korszakokra osztották fel. Az ezeket tartalmazó kortáblát böngészve az oligocén (34–23 millió év) kornál egy egri elnevezésű korszakra (emeletre) lehetünk figyelmesek. Írásunk címének elolvasása után talán nem meglepő, hogy a korszak nevét Eger városáról kapta. A korszak etalon, tengeri eredetű üledékes rétegsora a volt Wind-féle téglagyár felhagyott agyagfejtésében kereshető fel, amely egyben az egri korszak típusszelvénye, azaz sztratotípusa. A néhai bánya nem csak a magyar földtan/őslénytan nevezetes feltárása és ősmaradvány-lelőhelye, hanem egyben nemzetközi jelentőségű tudományos helyszín is. A téglagyár szelvényét egy 1967. évi bolognai kongresszuson a geológus szakemberek a Középső-Paratethys regionális emeletrendszerének sztratotípusai közé választották. Itt jegyeznénk meg, hogy az egri korszak vége nem egyezik meg az oligocén kor végével, hanem átnyúlik a miocén kor elejére is.
A lelőhely fosszíliáival (pl. csigák, kagylók) Telegdi–Róth Károly foglalkozott először 1914-ben, aki 73 puhatestű taxont írt le a rétegsorból. Később Báldi Tamás (1966) végezte el a puhatestű-fauna újraértékelését. A Wind-féle téglagyár agyaggödre nem csak molluszka faunájáról, hanem fosszilis növénymaradványairól is nevezetes, amelyeket Andreánszky Gábor paleobotanikus (1966) dolgozott fel. A rétegsorban fellelhető élőlények (pl. kagylók, csigák) szilárd vázát ért bioeróziós jelenségekkel és nyomfosszíliákkal Dávid Árpád foglalkozott részletesebben. A rövidnek nem nevezhető bevezető után nézzük meg, hogy a nevezetes rétegsor milyen ősföldrajzi környezetben rakódott le, s milyen üledékeket/üledékes kőzeteket tár fel.
Mondanunk sem kell, hogy az itt feltáruló rétegsor nem a mai földrajzi helyén rakódott le, ugyanis a mai Bükköt hordozó kőzetlemez az oligocénben még jó pár ezer kilométerrel délnyugatabbra volt jelenlegi pozíciójától. Ekkor a Bükk a Paratethysnek nevezett üledékgyűjtő tengermedencéjében helyezkedett el, amelyben nagy vastagságú törmelékes üledékes rétegsorok lerakódása zajlott. Itt jegyeznénk meg, hogy a Paratethys a földtörténeti mezozóikumban (középidőben) létező Tethys utódja volt, melynek lefűződése az oligocén kor elején (34–33 millió éve) történt meg, a mediterrán területek és az Európa északabbi részei között történt hegységképződések hatására. Ezen víztömegek kommunikációja egymással és a mediterrán tethys-i térséggel csak tengerszorosokon keresztül volt lehetséges, de időnként ezek elzáródásával megtörtént a medence teljes izolációja is. A mai Kárpát-medence területe a Bécsi-medencétől az Erdélyi-medencéig húzódó Középső-Paratethys része volt.
A téglagyári kőfejtő 25–22 millió éves rétegsora a fent nevezett üledékgyűjtő egy olyan egységét és időszakát képviseli, ahol a tenger fokozatos visszahúzódása (regressziója) zajlott. A legmélyebb helyzetű oligocén képződmény a rétegsorban a Kiscelli Agyag Formáció, amely kora-oligocén (késő-kiscelli korszak) korú. Ez a márgából, márgás aleuritból és közbetelepülő tufitlencsékből álló képződmény a felszínen nem tanulmányozható, az 1970-es években a bányatalpon mélyített fúrás tárta csak fel, közel 45 m-es vastagságban (a fúrás 80 m mély volt). Ősmaradványai közül a foraminiferák a jellemzők.
A Kiscelli Agyagra üledékfolytonosan (konkordánsan) települ a késő-oligocén, egri korú tufitos, glaukonitos homokkő, amely már az Egri Formáció része. Az ősmaradványokban (pl. foraminiferák, bryozoák, magányos korallok, kagylók, cápafogak) gazdag üledékes egységet szintén csak a korábbi fúrás tárta fel. Erre települ a bánya alsó szakaszán már 48 m-es vastagságban kibukkanó molluszkás agyag, amely egy szürke, monoton agyag–meszes agyag sorozat, vékony aleurit rétegekkel. Kövületei közül a foraminiferák, az ostracodák, valamint a molluszkák (puhatestűek) emelendők ki. Ez az egység tartalmazza az x1 és x2 rétegeknek elnevezett fosszilis makroflórát is. Az agyagos–kőzetlisztes rétegsor a Kiscelli Agyagnál már sekélyebb tengeri környezetben rakódott le, valahol az árapályöv alatti (szublitorális–sekélybathiális) régióban. Erre települ 40 m-es vastagságban az Egri Formáció agyagból, homokból és homokkőből váltakozó sorozata, gazdag ősmaradvány együttessel. A változatos rétegsor tartalmazza a „középső” fosszilis makroflóra szintet is. Ebben az egységben helyezkednek el az úgynevezett „egri molluszkafauna” x és k rétegei is, amelyek gazdag kagyló- és csigafaunájukról (pl. Ostrea, Corbula, Turritella) nevezetesek. A „mikrovilág” ősmaradványai közül a foraminiferák érdemelnek említést. A rétegsort a formáció csökkentsósvízi egysége zárja 40 m-es vastagságban, amely agyagból, finom- és durvaszemcsés homokkőből, valamint kavicsból épül fel. A tenger visszahúzódását, elsekélyesedését, azaz a szárazföld közelségét jelzik a durvább szemcseösszetételű üledékek, amelyek egy lagúnáris rendszerben ülepedtek le. A sós- és az édesvízi környezetek változását, illetve keveredését szintén a különféle molluszkák jelzik, amelyek közül egy-egy forma tömegesen is feldúsul az üledékekben. A csökkentsósvízi rétegeket a szakemberek különféle betűkkel (pl. u, c, m, t) nevezték el, amelyek közül a „t” a legfelső, záró tengeri réteget jelenti. Ebben található a „felső” fosszilis nannoflóra betelepülés is. A foraminiferák az egységben ritkák és jellegtelenek.
Az egri emelet idősebb, alsó részét feltáró 70–75 m vastag, ÉÉNy–DDK-i csapású agyagbányai rétegsort már kora-miocén tarkaagyag és riolittufa fedi be.
A Wind-féle téglagyár pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
