Az Udvar-kői-szakadéktöbör tél végén
Lillafüredtől és a Garadna-völgytől északra terül el a Bükk-fennsík „kistestvérének” számító Kis-fennsík. A döntően jól karsztosodó triász mészkőből álló terület „karsztparadicsomnak” számít, hisz a felszín alatti (endokarsztos) és felszín feletti (exo)karsztos formák szinte teljes tárházát felvonultatja. A piros kereszt turistaút mentén kereshető fel az Udvar–kői-szakadéktöbör vagy más néven „Dante pokla”, amely genetikáját tekintve egyedülálló földtudományi érték hazánk területén. Írásunkban a sötéten ásító szakadék kialakulásával és formakincsével ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az Udvar-kő térségét a késő-triász (karni) korú Kisfennsíki Mészkő Formáció karbonátos kőzetei építik fel. A világosszürke, helyenként fehéressárga színű, vastagpados vagy tömeges kifejlődésű mészkő egy peremes selfen, szakmai kifejezéssel karbonátplatformon rakódott le, természetesen nem a mai földrajzi helyén. Az egykori ősföldrajzi környezetek az árapálysíkságon, valamint lagúna- és zátonykörnyezetben keresendők. A formáció finoman rétegzett részleteket ritkán tartalmaz, olykor Lofer-ciklusokkal tagolt. Viszonylag gyakori benne a szingenetikus breccsásodás. Jellemző ősmaradványai a Megalodus kagylónemzetségbe tartozó puhatestűek teknő-átmetszetei. A szabad szemmel nem látható ősi világot a foraminiferák, valamint a zöld- és vörösalgák képviselik. A valószínűleg takarós helyzetben lévő karbonátos rétegsor a krétában enyhe metamorfózist szenvedett. A nagy tisztaságú, szintén csak kalcium-karbonátból álló Kisfennsíki Mészkő képződményei szénsavas víz hatására kiválóan oldódnak, azaz karsztosodnak. Ez a formáció a befoglaló kőzete az Udvar–kői-szakadéktöbörnek is.
A kb. 350–750 m-es magasságok között hullámzó Kis-fennsík egy részben fedett nem önálló karszt, melynek keleti részét néhány méteres vastagságú málladéktakaró fedi, rövid állandó és időszakos vízfolyásokkal. Itt kitűnően tanulmányozhatjuk a kihantolódás folyamatát, a vízfolyások mélybefejeződési helyének hátrálását, valamint a mészkőre átöröklött, víznyelőtöbör-sorokkal mélybefejezett völgyek jellegzetes formaegyüttesét is. Ezek mellett megtalálhatjuk itt a karsztperemi víznyelőkben végződő búvópatakos vakvölgyeket is (pl. Kaszás–réti-visszafolyó). Két töbörsoros völgy találkozásánál alakult ki hazánk és a Bükk egyetlen igazi szakadéktöbre, az Udvar-kő (vagy más néven Sziklakapus-víznyelő).
Baráz Csaba a következőt írja a 405 m tengerszint feletti magasságban található Udvar-kő kialakulásáról (Geoparkok Magyarországon, 2021): „Ha a fiatalabb víznyelő kürtője – kétszeri mélybefejeződés esetén – közvetlenül az öreg, eltömődött víznyelő alatt vezet a mélybe, esetleg a hajdani víznyelőjáratába torkollik, a búvópatak vize az öreg nyelő alatt hatalmas üreget, barlangot vés törmelékével (karszterózió). Ennek a barlangnak a mennyezete egyúttal az elöregedő víznyelő talpa. Annak alján a felhalmozódott lejtőtörmelékből talajréteg képződik, amely növeli a beszivárgó víz szénsavtartalmát, azaz oldóképességét. A töbrökre jellemző karsztos oldás a mennyezetet felülről, a barlangi patak pedig a törmelékszállítással alulról vési–koptatja, vékonyítja addig, míg az üreg boltozata be nem szakad. Így keletkeztek a Bükkben a karsztos szakadékok, szakadéktöbrök. A valaha a felszín alatt négy–öt járat találkozási pontjánál beomlott szakadéktöbör barlangi mivoltára cseppkő bekérgezések, valamint a lejárati sziklakapu boltíve utalnak. Az Udvar-kőhöz hasonló módon képződött a Füstös–kői-bérctől délre található víznyelő maradványa, a Csipkés–kúti-víznyelő szakadéka, valamint a Felső-forrás völgyfője is.
A kb. 20 m mély és kb. 15 m-es átmérőjű „Dante pokla” 1982 óta fokozottan védett. Mivel a sziklatöbör szélessége és mélysége jelentős, ezért sajátos mikroklímával és növénytakaróval rendelkezik. Nyáron a töbör alján a felszínhez képest akár 10–14°C-kal alacsonyabb hőmérséklet is előfordulhat. Levegőjének páratartalma is magasabb a környezeténél. A töbör gazdag mohákban, páfrányokban, penészgombákban és tömlősgombákban. Mivel hócsapdaként működik, az alján a hónapokig megmaradó vastag hóréteg alatt több esetben nyomtalanul elpusztult a növényzet.
A „Dante pokla” pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
