A Herc-ortványi-ingókő Tarnalelesz határában
A kövek mesélnek már számtalan esetben foglalkozott e sorok írójának kedvenc hazai vidékével, a Vajdavár-hegységgel és annak homokköveivel. Ez nem véletlen, hisz a területet járva lépten-nyomon találkozhatunk olyan homokkő „sziklaszobrokkal”, amelyek mellett szó és fotó nélkül nem mehetünk el. Ide tartozik többek között a Tarnalelesz községtől északra, a Vermes-völgy egyik mellékvölgye feletti miocén sekélytengeri homokkő feltárása (Herc-ortvány) is, amely ezen írásunk témája. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Tarnalelesz északi határából indul a Nagy-völgyi-patak által elfoglalt Leleszi-völgy, melynek első nagyobb bal oldali mellékvölgye a Vermes-völgy. Ebben kb. 600 m-t haladva, jobb kéz felé egy kis névtelen mellékvölgy kezdődik, amely felett toronyiránt haladva érjük el a látványos homokkő kopárt. A délies kitettségű térszínen található kibukkanás kb. 250 m hosszú és kb. 10 m magas, kelet–nyugati csapású területsáv mentén mutatja be a Pétervásárai Homokkő Formáció Hangonyi Tagozatának rétegeit. De vajon milyen ősföldrajzi környezetben és mikor keletkezhetett a homokköves összlet?
A miocén földtörténeti kor elején (eggenburgi korszak; kb. 23–19 millió éve) képződött, több száz méteres vastagságú üledékes összlet döntően finom- és durvaszemcsés homokkőből áll, amely az egykoron itt hullámzó Paratethys partmenti–sekélytengeri zónájában rakódott le. A formációt a felszínen általában sárga, szürkésfehér vagy zöldesszürke színű, karbonátos kötőanyagú, különféle mértékben cementált keresztrétegzett homokkő alkotja, konglomerátum betelepülésekkel. A Pétervásárai Homokkővel fedett területeken szembeötlő a változatos és látványos formakincs, melynek létrejötte a homokkövek eltérő cementáltságával, és az ehhez kapcsolódó mállási folyamatokkal van összefüggésben. De vajon milyen diagenetikus folyamatok hatására alakulhatott ki ez a pazar formakincs?
A homokos összlet betemetődésével egykoron megindult annak kőzetté válása vagy idegen kifejezéssel diagenezise. A homokkőben lezajló fizikai/kémiai folyamatok közben a korábban az üledékekbe ágyazódó fosszíliák karbonátos héjai feloldódtak, s az így kialakuló meszes oldatok átjárták az eredetileg porózus homokot/homokkövet. Bizonyos kitüntetett pontok körül, bonyolult geokémiai folyamatok hatására megkezdődött a kalcit kikristályosodása a pórusoldatokból, amely körkörösen vagy rétegszerűen növekedve mintegy „összetapasztotta”, összecementálta a szemcséket a homokkőtestben. Így hosszú idő alatt a lazább homokkő összlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű karbonátos konkréciók jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább kőzetek „fogságából”. Ez az oka annak, hogy a könnyen pusztuló homokos üledékekből bizarr sziklaszobrokként formálódtak ki a jobban cementált egységek. A homokköves összlet felszínén helyenként jól megfigyelhető egy pár mm vastag ún. mállási kéreg is, amely jóval sötétebb a homokkő eredeti, sárgás színénél. A kéreg a homokkő mállásának hatására, az abból kioldódó és újra kicsapódó kalcitból és gipszből jön létre. Jellegzetes sötét színét a gipszkristályokba ágyazott szennyező szemcséknek köszönheti. Ez a kéreg egyre csak vastagodik a mállás előre haladtával, majd a saját súlya és egyéb folyamatok (pl. szél, víz) hatására fellazul–leválik a kőzet felszínéről, így pusztítva azt. Ezek a leválások négyzetméretes felületeken tarkítják a kőzetfalakat, s az eltérő szín miatt ez igen látványos formában valósul meg.
Az ingókő alulról fotózva
A Herc-ortványon a formáció szinte minden kőzettani–felszínalaktani jellegzetessége tanulmányozható: például különböző cementáltságú padok és „cipók” kipreparálódása miatti hullámos falfelületek; litoklázisokkal átjárt, különféle színezetű, keresztrétegzett kőzettestek. Azonban a feltárás kétség kívül leglátványosabb egysége az e sorok írója által Herc-ortványi-ingókőnek elnevezett magányos és bizarr formájú homokkő szikla. Ez valójában nem más, mint a homokkőfal tetejéből egy 2,5 m magas, északias irányban erősen kibillent, három kevésbé és három jobban cementált padból felépülő, szelektív denudáció által kiformált homokkő tömb. A kevésbé cementált részeken a mállási kéreg erős lehántolódása figyelhető meg, míg a cementáltabb részek kompaktabbak és sötétebb színűek. A sziklaképződményt alulról tanulmányozva szembeötlik, hogy egy pár centiméteres vékony réteg kimállása miatt a szikla gyakorlatilag „lebeg” az őt tartó magas homokkőfal tetején (emiatt joggal nevezhető „ingókőnek”). Kialakulása összetett folyamatokat tükröz, amelyben több tényező vehetett részt (pl. a víz és a szél eróziója, tömegmozgások), hatásuk és erősségük időben–térben változhatott. A kopár domboldalon megfigyelhető a homokkő térszínekre jellemző sporadikus talajborítás, a földes kopárok és köves, sziklás váztalajok is.
A ritkás növényzet miatt a képződmény mellől szép kilátás nyílik a Tarnalelesz környéki dombokra. Lombmentes időszakban feltűnik a szemközt lévő Pes-kő oldalában található barlang is. Az „ingókő” alatti nagy esésű eróziós völgyben mérte fel e sorok írója a Herc-ortványi-ereszt. A 13 m széles, bejáratánál 3 m magas és 2,4 m mély eresz a kevésbé cementált homokkőrétegek kimállásával keletkezett, amelyet az ott folyó időszakos kis vízfolyás oldalazó eróziója is mélyített. Az eresz mellett egy jobban cementált homokkőpadon egy kisebb mederlépcső is kiformálódott.
A Herc-ortvány a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet része, ezért „mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak”!
A Herc-ortványi-ingókő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
