Mélyfúró berendezés részlete
A mai rendhagyó “földtan óra” keretében megismerkedünk a kőolaj kialakulásának és felhalmozódásának törvényszerűségeivel.
A kőolaj és a belőle készült termékek (pl. gázolaj, benzin, kerozin, stb.) nélkül nem úgy (sőt sehogy) működne az életünk, ahogyan működik (gondoljunk csak pl. az autóinkra). De hogyan is keletkezik ez a sötét színű, viszkózus, jellegzetes szagú, általában folyékony halmazállapotú anyag?
A földtörténeti múlt csendes vizű lagúnáiban, beltengereiben hatalmas mennyiségben halmozódtak fel elpusztult élőlények szerves maradványai (pl. lebegő életmódot folytató algák, stb.). Az elpusztult szervezetek betemetődtek és növekvő nyomás/hőmérséklet hatására szerves anyagaik bonyolult átalakuláson estek át, szénhidrogének jöttek létre. Az anyakőzetben megfelelő hőmérsékleten (kb. 60-175°C) létrejött kőolaj (és földgáz) a kisebb sűrűsége miatt elindult képződési helyéről és a likacsos, porózus tárolókőzetekben vándorolni kezdett. A vándorlás mindaddig tartott, amíg valamilyen impermeábilis (azaz fuidumot át nem eresztő) kőzetekkel lezárt csapdában fel nem halmozódott ez a felszín felé mozgó olaj és/vagy gáz. Így hosszú idő alatt hatalmas kőolaj- és földgáztelepek jöttek létre.
A geológusok egyik fontos feladata, hogy különféle módszerekkel (pl. geofizikai) megkeressék, kitérképezzék a föld mélyén található szénhidrogéneket. Ezután már “csak” fúrásos technológiával el kell érni, majd ki kell termelni azokat! Azonban ez sem olyan egyszerű, mint gondolnánk! Folytatjuk…
A berendezés pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
