A demjéni Remete-lak a kaptárfülkével
Az Egertől délnyugatra, a Bánya-hegy alatt, a Laskó-patak mellett fekvő Demjén (Egri-Bükkalja kistáj) nem csak barlangfürdőjéről nevezetes, hanem a környékén előforduló, döntően riolittufából álló földtudományi értékeiről is. Ilyenek például a Bányaél (Kő-tető), a Hegyeskő-tető, valamint az Ereszvény-völgy kaptárkövei, de ide sorolhatjuk a település egykori barlanglakásait, kőhodályát, valamint borospincéit is (nem beszélve a felhagyott kőfejtőkről). Ezen írásunkban egy olyan földtudományi/kultúrtörténeti objektumhoz zarándokolunk el, amely kiválóan reprezentálja a vulkáni tufákkal fedett táj és az évezredek óta itt élő emberi közösségek szoros, szimbiózisszerű kapcsolatát. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az Egertől Miskolcig húzódó Bükkalja területét több száz méteres vastagságban döntően piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzetek építik fel (pl. riolittufa, dácittufa), amelyek a nagy miocén kori vulkáni működés (kb. 21–12 millió év között) során keletkeztek. A robbanásos vulkáni működések során hatalmas térfogatú anyag került a felszínre, amely a légkörből hullott vissza vagy a vulkáni felépítmények oldalain hömpölygött le (ún. ártufaként), s vált később kőzetté (azaz diagenizálódott). Ezek a különféle mértékben összesült és az eróziós folyamatoknak eltérő módon ellenálló vulkáni tufák vesznek részt Demjén környékének földtani felépítésében, így a Remete-lakot hordozó hegyoldalon is. A korábbi kutatásokkal ellentétben a területet nem a „középső riolittufa” (Tari Dácittufa Formáció) és a „felső riolittufa” (Harsányi Riolittufa Formáció) képződményei építik fel, hanem a középső-miocén (bádeni–szarmata korszak) Felnémeti Riolittufa Formáció vulkáni törmelékes kőzetei (pl. tufitok, hullott és összesült, kovásodott és zeolitosodott riolittufák). Ebbe a formációba vonták ugyanis össze a területet térképező geológusok a Bükk nyugati előterének és a Mátra–Bükk közötti dombvidéknek a bádeni–szarmata korú savanyú piroklasztikus kőzeteit. Egy szó, mint száz, a kedves olvasót az itt előforduló piroklasztikus kőzetek elnevezéseivel nem fárasszuk a továbbiakban, hisz még a geológusoknak is gondot okoz az összetételükben és küllemükben is nagyon hasonló vulkáni kitöréstermékek elkülönítése!
A képen is látható összkomfortos Remete-lakról a „Bükkaljai Kő-út” kiadványa a következőket írja: „A lakófunkció bemutatására szép példát láthatunk a település északnyugati határában, a Laskó-patak egyik mellékvölgyének oldalába faragott Remete-lak sziklahelységében. A néphagyomány szerint a helységet remeték használták. A pincehelység ajtaján belépve még ma is láthatjuk a hajdani – szintén az alapkőzetből kifaragott – tűzhely és fekhely nyomait, és a falba faragott polcként funkcionáló tároló-vakablakokat. A Remete-lak külső sziklafalán hat kaptárfülke nyomait láthatjuk (Remete-völgyi kaptárkövek).”
Ha már szóba kerültek, itt szólnánk pár szót a Bükkalja misztikus, fülkékkel ékesített kaptárköveiről. A mai napig nem tisztázott az, hogy kik, mikor és milyen célzattal faragták ezen rejtélyes fülkéket. A korábbi évtizedek kutatói gondolták már a befaragásokat méhkaptároknak, urnatartóknak, síremlékeknek, de egyik elgondolást sem támasztotta még eddig alá írott forrás vagy kézzel fogható régészeti lelet. Jelenleg azt feltételezzük, hogy a fülkék valószínűleg a Bükkalja térségében élő ősi népcsoportok bálványtartó fülkéi lehettek, s elkészítésüket folyamatosan végezhették Kr. u. 400 és 1500 között. A könnyen faragható riolittufák a Bükkalja térségében 72 kaptárkövet „hordoznak”, amelyeken összesen 473 darab fülke található. A földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékként is számon tartott „ördögtornyokat” 2014-ben természeti emlékként védetté nyilvánították, amelyet 2016-ban egy „Hungaricum” cím is „megfejelt”.
A Remete-lak pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
