Ammonitesz egy lábatlani ház kőkerítésében
A földtörténet nagy üledékgyűjtő víztömegeiben (pl. óceánokban, tengerekben, tavakban) lerakódott kőzetek gyakori „tartozékai” az ősmaradványok vagy más néven fosszíliák (kövületek). Az egykori élővilág kővé vált maradványainak kutatása nem csak a gyűjtők kedvenc elfoglaltsága közé tartozik, hanem a szakemberek számára is rendkívül fontos. Fontos azért, mert az évmilliókkal ezelőtt lerakódott geológiai rétegsorokban található kövületek segítségével nem csak az egykori őskörnyezet rekonstruálható, hanem megállapítható azok relatív és „abszolút” kora is. Az egykori élet dokumentumainak kutatásával az őslénytan (paleontológia) tudománya foglalkozik. Írásunkban egy gerecsei ammonitesz-kőbél segítségével mutatjuk be az ősmaradvánnyá válás (azaz fosszilizáció) folyamatát, valamint a legfontosabb ősmaradványok típusait. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Dunántúli-középhegység tagjaként számon tartott Gerecse középidei (mezozós), alapvetően jura időszaki üledékes rétegsorai nagy vastagságban tartalmaznak a vasoxid-ásványoktól vöröses színezetű, változó agyagtartalmú, ősmaradványokban gazdag tengeri mészköveket és márgákat. A nagyobb tengermélységben lerakódott, imént jellemzett kőzeteket összefoglaló néven, szép idegen kifejezéssel „ammonitico rossonak” nevezzük (magyarra lefordítva: „vörös ammoniteszes mészkő”). Az elnevezés az egyik leggyakoribb ősmaradványaira utal, a puhatestűek törzsébe és a lábasfejűek (fejlábúak) osztályába tartozó külsővázas ammoniteszekre, amelyek a középidő tengereinek gyakori ragadozói voltak. A kréta időszak végén a „dínókkal együtt” kihalt ammoniteszek változatos méreti/alaki és fajgazdagságban voltak jelen a tengeri életterekben. A gerecsei „vörös márványnak” is nevezett kőzeteket már a római-kor óta bányásszák a területen, anyagai középkori épületekben (pl. esztergomi Bakócz-kápolna, Mátyás király visegrádi kútja), emléktáblákban, emlékművekben köszönnek vissza a Kárpát-medence különböző vidékein.
A csatolt képen egy lábatlani lakóház kőkerítésébe beépített ammonitesz kőbele látható, amely a valódi fosszíliák csoportjába tartozik (ellenben a nyomfosszíliákkal, amelyek csak az egykori élőlény valamely élettevékenységének – pl. táplálkozás – nyomait rögzíti). A valódi fosszília viszont az ammonitesz esetében nem az eredeti „dög” maradványát jelenti, hanem egy olyan „követ”, amely felvette az egykori élőlény szilárd vázának belső alakját (innen a kőbél elnevezés is). A jura időszakban elpusztult ammoniteszek a szilárd vázuknak, a gyors betemetődésüknek és a „szerencséjüknek” köszönhetően alkalmasak voltak a fosszilizációra. A kimúlt élőlény lágy részei a meszes házból kirothadtak, s helyére finomszemű vörös iszap folyt be, majd hosszú idő alatt az kőzetté vált (diagenizálódott). Az ammonitesz egykori szilárd váza is feloldódott, s megszületett a kőbél, amely a jura rétegsorok értékes és látványos ősmaradványa.
A fotó ammoniteszét tanulmányozva „furcsa” rajzolatokra lehetünk figyelmesek, amelyek az ún. lobavonalak névre hallgatnak: ezek az egykori meszes váz és a házat tagoló kamraválaszfalak találkozásának lenyomatai a fosszília külső felületén. Az ammoniteszek evolúciója során a lobavonalak egyre bonyolultabbá váltak, melyek pontos fajmeghatározásuk egyik alapja is. Hasonló módon alakulhatnak ki ún. díszített kőbelek is, amelyeknél az egykori külső váz díszítését megőrző mintázat préselődik rá a kőbél külső felületére.
Bizonyos gerecsei rétegsorokban az ammoniteszből csak az egyik „alkatrészük” maradt meg (az ún. aptychusz), az élőlény többi részéből más semmi (a kis kagylóra emlékeztető aptychusz az egykoron élt ammonitesz szájfedő és/vagy rágószerve lehetett). Ez azért lehetséges, mert az aragonitból álló ammonitesz kémiailag kevésbé stabil karbonátos részei az élőlény elpusztulása után feloldódtak a tengervízben, míg a kalcitos aptychusz nem tudott (ezt az egykori tengervíz geokémiai viszonyai tették lehetővé).
A gerecsei „őslényvadászat” közben azért ne feledjük el azt, hogy bárhol nem gyűjthetünk ősmaradványokat, hisz számos feltárás védett területen van vagy maga is védett!
A kőkerítés pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
