A Sárbogárd melletti riolittufa-bánya látképe
A Duna és a Balaton között húzódik a Nagyalföld dunántúli folytatása, amely a Mezőföld névre hallgat. Aki már utazott át rajta (pl. egy balatoni nyaralás irányába), egyetérthet abban, hogy a vízfolyások által szabdalt löszös tájon a mezőgazdaság a meghatározó, amely a löszön kialakult kiváló minőségű csernozjom talajainak köszönhető. Az viszont már kevésbé van a köztudatban, hogy a helyenként akár 60 méteres vastagságú pleisztocén (jégkorszaki) lösszel fedett területen egy olyan pontszerű kőzetkibukkanás is tanulmányozható, amely jóval idősebb a környezetében található társainál! Ma ennek nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Sárbogárd városától néhány kilométerre keletre egy hatalmas külfejtéssel művelt bánya sebhelye ragadja meg az arra utazó tekintetét (Közép-Mezőföld kistáj). Vajon mit bányásznak itt? Akármilyen hihetetlen is, egy „zsebkendőnyi” méretű területen a felszínen, ill. annak közelében található az az alsó-miocén korú (kb. 19–18 millió éves) riolittufa, amely például Nógrád megyében nagy területeken bukkan a felszínre (pl. Kazár: „bad land”, Ipolytarnóc). A Gyulakeszi Riolittufa Formáció (régies nevén: „alsó riolittufa”) névre hallgató földtani képződmény itt a tektonikai folyamatoknak köszönheti kibukkanását. A törésvonalak mentén emelkedő területen ugyanis a tufa felett települő fiatalabb neogén és kvarter üledékek lepusztultak, a felszín közelébe „engedve” az idős vulkanikus összletet.
A tufa részben tengerben, partszegélyen, valamint ennek fokozatos feltöltődése folytán szárazföldön történt vulkáni anyagfelhalmozódás eredménye. A települési körülmények, a változatos zárványok (paleozós fillit, riolit, arkózás homokkő, kvarcit, kovásodott márga és homokkő) jelenléte, valamint tömeges jellege hirtelen és a kitörési központtól nem nagy távolságról jövő anyagfelhalmozódásra utal, amit a mikroszkópos vizsgálatok is alátámasztanak. A tufa utólagosan kovásodott és kaolinosodott el, a tufaszórást követő kőzetrések mentén. A riolittufa fő kőzetalkotó ásványai a kvarc, a plagioklászföldpátok és a biotit.
A heves robbanásos vulkáni működés során keletkező (majd később betemetődő és újra a felszín közelébe kerülő) tufaösszletet a kialakulása óta eltelt idő alaposan megváltoztatta. A mélyből feláramló forró fluidumok „szétfeszítették”, széttördelték az összletet, ásványai jelentős átalakulási, mállási folyamatokon mentek keresztül. Többek között ennek köszönhető, hogy a kőzet erősen elszíneződött, elmállott, ezért rossz kőzetfizikai tulajdonságai (pl. fagyérzékenység) miatt sok mindenre nem használható. Ennek ellenére időszakos bányászata jelenleg is folyik, az üde riolittufa jövesztése robbantással történik. A lerobbantott nyersanyag törése és osztályozása is a bánya területén történik.
A bánya engedéllyel látogatható (Biotit Kft.), repedésekhez kötődő ásványai (pl. hegyikristály, kalcedon, opál, pirit) a gyűjtők kedvenc „csemegéi”. A riolittufát fedő miocén üledékes összletből ősmaradványok (pl. növénymaradványok, Molluszkák) is gyűjthetők.
A külfejtés pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
