A Kurd határában található pannon-pleisztocén feltárás

A Dunántúli-dombság területén, több kistáj (Völgység, Tolnai-Hegyhát, Dél-Külső-Somogy) találkozásánál, a Kapos folyó mellett fekszik Kurd. Az Árpád-kori eredetű település különösebb látnivalókat nem rejteget a turisták számára, ezért a vidéket járók inkább csak átsuhannak a falucskán. Ez súlyos hiba, hisz Kurd része a Kapos-hegyháti Natúrparknak, ahol például látványos és a maguk nemében egyedülálló földtudományi értékeket is felkereshetünk. Írásunkban a Kurd északkeleti szélén (Öregszedres) kibukkanó rétegsorral foglalkozunk mélyrehatóbban. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A látványos és színekben gazdag geológiai feltárás kialakulásának megértéséhez kb. 8–7 millió évet kell visszautaznunk az időben. A késő-miocénben (pannóniai korszak) a Kárpát-medencét egy óriási víztömeg töltötte ki, amely a Pannon-tó névre hallgatott. Lefűződése az őt megelőző szarmata korszak tengeréről kb. 12 millió évvel ezelőtt következett be, a világtengerhez kapcsolódó összeköttetések, tengeri kapuk bezáródásával. A Kárpát–Pannon térség süllyedése következtében a tó legnagyobb kiterjedését nem a lefűződésekor érte el, hanem kb. 10–9,5 millió évvel ezelőtt. Ekkorra helyenként az 1000 m-t is meghaladó vízmélységek jöttek létre, a blokktektonikával kialakult egyes részmedencékben és árkokban. A medence központi területeinek süllyedése, valamint az alpi–kárpáti háttér emelkedése miatt az északnyugat és északkelet felől érkező vízfolyások a délies irányba nyomuló (progradáló) deltáik segítségével lassan, de biztosan feltöltötték a Pannon-tavat, kiédesítve annak vizét (10–12 ezrelékes sótartalom). A Pannon-tó „veszte” ez a feltöltődés lett, amely a miocén legvégére, pliocén elejére következett be (kb. 5–4 millió éve). A hosszú életű tó élővilága törvényszerűen szinte zömmel endemikus (bennszülött) formákból állt. Legjobban a fosszilizálódásra alkalmas élőlénycsoportokat ismerjük: a halakat, bizonyos algákat (diatoma, dinoflagellata), a kagylósrákokat és a puhatestűeket (kagylók, csigák).
A mai Kurd térségét a Pannon-tavat feltöltő folyóvízi rendszerek deltái kb. 8–7 millió évvel ezelőtt érték el, melynek ősmaradványokban (pl. kagylók, csigák) gazdag homokos, kőzetlisztes (aleuritos) és agyagos üledékei a folyók deltasíkságain rakódtak le. A kagylók közül a Lymnocardium és a Congeria félék emelendők ki, míg a csigák közül a Viviparusok. Innen, Kurdról írták le és nevezték el a Viviparus curdensis elnevezésű nagyméretű fiallócsiga fajt is. A kurdi ősmaradványos rétegsorok már a 19. században felkeltették a szakemberek figyelmét, akik közül Lőrenthey Imre nevét kell kiemelnünk. A szakember 1894-ben 62 puhatestű fajt mutatott be közleményében. A geológusok által az Újfalui Formáció Tihanyi Tagozatába sorolt törmelékes üledékes sorozatok Kurd térségében több helyen is a felszínre bukkannak. A formáció dél-dunántúli, országos jelentőségű földtani alapszelvényét (Pa–27) a területtel foglalkozó szakemberek Kurd Lázi településrészének szélén jelölték ki, ezt azonban egy csuszamlás korábban maga alá temette. A pannon képződmények a Kálvária közelében, a Csigás-árokban, valamint a szóban forgó Damjanich utcai feltárásban (Öregszedres) is a felszínre futnak. Írásunkban ez utóbbit mutatjuk be részletesebben.
A Damjanich János utcában északkelet felé haladva, a bal oldali utolsó ház mögött egy látványos és színes földtani feltárás készteti megállásra a „Kurdi szőlőhegyi tanösvény” vándorait. A mesterséges geológiai feltárás alsó részét a fent bemutatott pannon képződmények alkotják, nevezetesen egy szürkés színű agyagos horizont. Az egykori Pannon-tó nyugodtabb vizű deltasíkságán lerakódó agyagos üledékeket fürkészve számos csiga- és kagylófaj héjtöredékére lehetünk figyelmesek. Ezek közül ép példányokra is bukkanhatunk, amelyek a fent nevezett, s a település nevét rejtő csigafaj nagyobb méretű maradványai is lehetnek. A levelesen málló, kisebb darabokra széteső agyagok erodált felszínére jelentős üledékhézaggal (hiátussal), diszkordánsan negyedidőszaki képződmények települnek, nevezetesen a lösz. A lösz a térség egyik legelterjedtebb felszíni üledéke, amely a pannon képződményeket fedi be, kb. 20–50 m-es vastagságban.
A jégkor hidegebb és szárazabb, ún. glaciális szakaszaiban a munkaképes szelek által lerakott kőzetliszt (szakmai kifejezéssel eolikus aleurit) alkotja a lösz alapanyagát. A népnyelv által sárgaföldnek nevezett löszben sötétebb horizontok is előfordulhatnak, amelyet paleotalajoknak hívunk. Korábban már említettük, hogy a lösz alapanyaga a száraz és hideg éghajlattal jellemezhető glaciálisokban rakódott le. A lehűléseket rövidebb-hosszabb felmelegedések szakították meg, amely során a lösz teteje vályogosodott, talajosodott, rajta mezőségi vagy erdőtalajok jöttek létre. Az óceáni vagy szubmediterrán klímaszakaszokkal jellemezhető időszakok befejeződésével ismét visszatért a hideg, s újra lösz kezdett el lerakódni. A paleotalaj fölött, a szelvény legtetején viszont már élő talaj látható, aktív gyökérzónával.
A feltárásnál ne feledjük el: mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak! A felhasznált forrás innen érhető el.

Az öregszedresi feltárás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt