A visontai külfejtés látképe a látogatói kilátópontról
Az Európát sújtó „energiaválság” kapcsán minden országnak át kellett gondolnia a 2022-es évben, hogy milyen energiahordozót részesít előnyben, és azt majd honnan szerzi be. A legsürgetőbb ellátási problémák a kőolaj és a földgáz körül bontakoztak ki, de már lassan a feledésbe merült kőszén is újra az előtérbe került. Hazánkban a 21. század elejére szinte az összes mélyművelésű szénbánya bezárt, egyedül a külfejtéses lignitbányászat maradt meg a Mátra- és a Bükkalján. Írásunkban a napjainkban egyre fontosabb lignitbányászat kérdését járjuk körbe, természetesen a földtudományok irányából közelítve meg a témát. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az Északi-középhegység déli előterében, a Nógrád megyei Egyházasdengeleg térségétől a Miskolc határában elhelyezkedő Emődig, 120 km hosszúságban és 5–15 km szélességben húzódik hazánk legnagyobb összefüggő kőszén előfordulása. A hosszú és keskeny elterjedés nem véletlen, hisz itt húzódott a késő-miocénben (pannóniai korszak), 7 millió évvel ezelőtt a Pannon-tó mocsaras partvidéke, ahol a láp- és mocsárvilágban hosszú idő alatt óriási mennyiségű növényi anyag (biomassza) temetődött be. A fokozódó nyomás és hőmérséklet hatására a növényi anyag bonyolult bio- és geokémiai folyamatok hatására szénülésen esett át, s meddő üledékekkel tagolt lignittelepekké fejlődött. A szénülési folyamatok során a növényi anyag csak a lignit állapotig jutott el, hisz nem volt elegendő idő a barnakőszénné válásához. A szénképződés menetével részletesebben egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk.
A pannon kőszéntelepes összlet feküképződményeit döntően középső-miocén tengeri, különféle szemcseösszetételű törmelékes üledékek/üledékes kőzetek, illetve láva- és piroklasztikus kőzetek alkotják. A fekü összletre 50–250 m-es változó vastagságban települnek az alsó-pannon üledékek, melynek medenceperemi kifejlődését sárga homok, laza homokkő, sárga és szürke agyag, meszes agyag és agyagmárga alkotja. A partoktól távolabbi medencerészek aleuritos–agyagmárgás–márgás kifejlődéssel jellemezhetők. Ezekre az alsó-pannon üledékekre következnek a felső-pannon rétegsorok, amelyek már a lignittelepeket is hordozzák. Az uralkodóan homok és agyagos homok, alárendelten agyag, kőszenes agyag és kőszén összetételű, csökkentsósvízi fáciesű feküre települ a változó kőzetösszetételű és vastagságú kőszénösszlet, amely az Újfalui Formáció Bükkaljai Lignit Tagozatához tartozik. Vajon mi jellemzi a gazdasági szempontból is jelentős kőszénösszletet?
Rétegsorára a szürke, olykor zöldes színű homok, agyag, agyagos homok, homokos agyag, alárendelten kőzetliszt, kőzetlisztes agyag, kőzetlisztes homok, kőzetlisztes homokos agyag, illetve fás lignit, földes–fás lignit, földes–agyagos lignit, kőszenes agyag és szerves festődésű agyag a jellemző. A limnikus (édesvízi) fáciesű, soktelepes kőszénösszlet maximum 250 m vastagságú rétegsora dél–délkelet felé 1–3°-kal dől, de ez helyenként az 5–8°-ot is elérheti. Az előző megállapításból következik, hogy az Északi-középhegység lábánál még a felszínen vagy annak közelében található lignit az Alföld, azaz dél felé haladva egyre mélyebbre bukik a fiatalabb fedőüledékek alá. A Jászság alatt például 250–300 m-es mélységben érték el a fúrások a kőszéntelepes összletet.
Vastagsága dél felé haladva szintén növekszik, amely a padok számának növekedésében mutatkozik meg. A padok száma területileg is jelentősen eltér egymástól, 2 és 22 között váltakozik (a legtöbb a Cserhát előterében található). Átlagvastagságuk 2,5 m, de olykor elérheti a 4–5 m-t is. A visontai külfejtés főtelepe 7,4 m vastag. A kőszénpadokra jellemző a vastagságváltozás, a szétseprűződés és a kiékelődés. A vonulat keleti és nyugati végénél a kőszéntelepek csapásirányban kiékelődnek. A kőszéntelepek minőségében is jelentős területi különbségek mutatkoznak, de átlagosan 5025–8375 kJ/kg (1200–2000 kcal/kg) fűtőértékkel és 15–30% hamutartalommal számolhatunk. A legjobb minőségű telepek általában nagyobb mélységben találhatók meg.
A felső-pannon kőszenes rétegsort a Cserhát előterében 100–150 m-es vastagságú homokos–agyagos, telepnyomos szárazföldi összlet, a Mátra előterében tarkaagyag, aleurit, míg a Bükk előterében telepmentes homok és aleurit, szerves festődésű agyaggal jellemzett szárazföldi fedőüledékek képviselik. A szárazföldi és folyóvízi, tavi durvatörmelékes, homokos, agyagos, tarkaagyagos pleisztocén–holocén képződmények 20–50 m vastagságban, eróziós diszkordanciával fedik a felső-pannon rétegsort.
Némedi Varga Zoltán „Kőszénföldtan” c. kötetében (2010) a következőket írja: „A mátraaljai kőszénbányákból föld alatti műveléssel az 1890-es évek elejétől 1970-ig 24,1 Mt kőszenet hoztak a felszínre. A már befejezett ecsédi külfejtésből 1957–1973 között 15 Mt kőszenet termeltek ki. A külfejtésekből (Ecséd, Visonta, Bükkábrány) 1957 és 1992 között 150,8 Mt volt a termelés. A kőszénvonulat 330 km2-es területén, 40–140 m mélységben a működő és épülő bányák (Visonta, Bükkábrány) területén 922,8 Mt, 7252 kJ/kg fűtőértékű, a megkutatott és tervezett bányák területén 257,3 Mt, míg az előzetesen megkutatott (Kálkápolna-Kelet, Füzesabony) területeken 2005,3 Mt, összesen 3185,4 Mt kőszénvagyonnal számolnak.
A mátraaljai területen (Rózsaszentmárton, Szűcsi és térsége) az 1890-es évek elejétől 1968-ig folyt mélyművelés. 1900–1957 között nem jelentős kisegítő külfejtések voltak. Az első jelentős, az ecsédi külfejtés 1957–1973 között működött. A visontai külfejtés 1969-től, míg a bükkábrányi külfejtés 1985-től termel, jelentős éves termeléssel.” A napjainkban egyre fontosabb szerepet betöltő Észak-Magyarországi lignit legnagyobb része a Mátrai Erőmű kazánjaiban végzi, ahol elektromos áramot termelnek belőle.
A csatolt képen a visontai külfejtés egy részlete látható, egy óriási marótárcsás kotróval. A külfejtésről az erőmű honlapja a következőt írja: „A visontai külfejtéses bányászati tevékenység 1964. július 23-án vette kezdetét a K-I. bányamező nyitásával, melyet a Nyugati bánya, majd a K-II. bánya leművelése követett. A Déli bányában a meddőtermelés 2020. év végén, míg a széntermelés 2020. I. negyedévben befejeződött. A Keleti-II. bányamező folytatásaként a Keleti-III. bánya művelése 2015. szeptember 8-án kezdődött el. A szén a K-i III. bányából 11,8 km hosszú szalagpályán jut el az erőműbe.”
A visontai külfejtés (látogatói kilátópont) pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
