Haraszti ősi temploma Herencsény határában
Az Északi- vagy Kopasz-Cserhát kistájon, a Fekete-víz völgyében helyezkedik el az ősi palóc település, Herencsény. A festői környezetben elhelyezkedő csendes falucskán nem érdemes átsuhanni, hisz számos látnivalót rejteget. Ilyen például a középkori eredetű, a temetőben álló Szent Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt római katolikus templom, a Fekete-víz hídján magasodó barokk Nepomuki Szent János szobor, valamint a falu fölé emelkedő Palócok Vigyázó Keresztje. Szándékosan hagytuk utoljára a felsorolásban Harasztipuszta ősi templomát, amelynek köveivel és történetével ezen írásunkban foglalkozunk részletesebben. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A település környezetének földtani felépítésében döntően kora-miocén tengeri, ill. folyóvízi törmelékes üledékes képződmények vesznek részt. Az eggenburgi Budafoki Homok Formációt uralkodóan durva szemcséjű, sárga és szürke homok, laza homokkő építi fel, amelyben kavicsos–agyagos betelepülések találhatók. Üledékes rétegei árapály uralta lapályon, sekélytengeri környezetben rakódtak le, ahová tölcsértorkolattal rendelkező folyók ömlöttek be. Az ősmaradványokban (pl. Ostrea-félék) gazdag homokos rétegsor jellemző vastagsága kb. 80–150 m. Többnyire üledékhézaggal települ a Budafoki Homok Formációra a már ottnangi korú Zagyvapálfalvai Formáció. Az alapvetően szárazföldi, folyóvízi (ártéri, sodorvonalbeli), ritkábban delta kifejlődésű formációt tarka aleurit, homok és kavics alkotja. Általában jól rétegzett, pados, vastagpados megjelenésű. A kb. 30–60 m vastag összlet ősmaradványai közül a tengeri puhatestűek (pl. kagylók) és az uszadékfák emelendők ki. Herencsénytől északkelet–keleti irányban már megjelennek a fiatalabb kárpáti képződmények (Salgótarjáni Barnakőszén Formáció, Garábi Slír Formáció) is. Utóbbi formációba nyomultak be a szarmata korszakban (kb. 13–12 millió éve) a Kékesi Andezit Formáció telérjei, amelyek markáns vonulatokként preparálódtak ki a puhább kőzetek tömegéből. Nem véletlen tehát, hogy a következő bekezdésekben bemutatásra kerülő középkori templomrom falaiban a miocén homokkövek és andezitek köszönnek leginkább vissza!
Az Akácfa utcán át megközelíthető templomromról egy webes forrás a következőket írja: „1290-ből származik az az oklevél, ahol először említik Harasztit. Ez a község is egyike azoknak a Herencsény közeli falvaknak, amelyek a török hódoltság évei alatt pusztultak el. A „török templomon” látható építészeti elemek alapján a gótikus stílusú templomot valamikor a 14. században építették. A 18. században dongaboltozattal állították helyre, ameddig a Prónay család tulajdonában volt, valószínűleg az evangélikusok használták. 1799-ben Herencsény római katolikus filiája volt, 1854-től pedig magtárként funkcionált.
1967-ben ásatásokat végeztek a templom környékén, amelyek során fehér agyagedényeket találtak, amelyek a 16–17. század fordulóján kerülhettek a földbe. A templomtól nem messze emberi csontvázakra bukkantak, ami arra utal, hogy valamikor egy temető volt itt. A szentély alatt egy 2 m mély gabonavermet tártak fel. Erről már korabeli források is említést tesznek, amelyek szerint a kurucok ideje alatt tárolták itt a gabonájukat a falu lakói. Az 1990-es években felújított épületet ma kápolnaként használják. A herencsényiek „török templomnak”, „evangélikus templomnak” vagy „kismagtárnak” nevezik az épületet.
A török templomhoz fűződik egy érdekes legenda is. Eszerint a templomot szerették volna eldugni az éppen Haraszti felé tartó ellenség elől. A legbiztonságosabb rejtekhelynek a közelben lévő kutat találták, úgyhogy ide rejtették a templomot, ami itt is volt évszázadokon át. A helyi öregek időnként emlegették a harangokat, mígnem az akkori földbirtokos elhatározta, hogy kiszedi a kútból a nevezetes harangokat. Nyolc pár ökröt, és számos lovat hozott, így próbálta kihúzni a templomot. Egy idő után már úgy látszott, hogy erőfeszítéseik sikerrel járnak, amikor az állatok nekifeszültek, már látták a harangokat. Ekkor azonban a földesúr a még nagyobb igyekezetre biztatva embereit és állatait, elkáromkodta magát. Ennek hatására a harangok ismét lezuhantak a mélybe, hogy soha többé ne lássa őket senki. A helyiek azt mondják, hogy hét évente tisztulnak a harangok, és ilyenkor lángot vetnek. Herencsény idős lakosai még emlékeznek rá, hogy hol volt ez a bizonyos kút. Mesélik, hogy gyakorta ittak a kővel kirakott kút friss vizéből, mára azonban ennek a helye sem látszik.”
A templomrom pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
