A viszneki Csörsz-árok egy részlete
Jászárokszállás városától keletre, a Gyöngyös-patak mellett (Alsó-Tarna-sík, korábban Gyöngyösi-sík kistáj) fekszik az Árpád-kori Visznek település. A falucska központjában, a Táncsics Mihály utcában észak felé fordulva, hamarosan egy késő barokk stílusú, kőboltozatos műemlék hídhoz érkezünk. Mellette öreg vízimalom épülete magányoskodik. A tájat és a patak csordogálását szemlélve kevesen sejtik azt, hogy a vízfolyás egy ókori erődrendszer mesterségesen kiásott árkában halad. Írásunkban a Csörsz-árok Visznek térségében húzódó szakaszával foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Írásunk első felében röviden a Csörsz-árok építésének kérdéskörével foglalkozunk. A Csörsz-árok a Kárpát-medence legnagyobb kiterjedésű, legősibb és egyben legrejtélyesebb földműve, katonai építménye. Az 1260 km-es kettős, hármas, sőt helyenként négyes védelmi vonalból álló füldműrendszer a Duna térségéből indul (az egykori római Aquincummal szemben), végighalad az Alföld északi részén, Nyíregyházánál délre fordul, áthúzódik az Alföld keleti vidékein, s a mai Szerbia területén végződik el a Dunánál (az egykori római Viminacium településnél). A sánc–árok rendszer szélessége 3,4–10 m között változik, mélysége 1,5–3 m, a mai terepszinttől mérve. A megmaradt szakaszok sáncainak magassága kb. 2 m. A Csörsz-ároknak számos elnevezése ismeretes az elmúlt évszázadokból, amelyek azonban nem minden esetben fedik teljesen egymást, s tájegységenként is változhatnak. Hívták például Ördögároknak, Kisároknak, Óriások árkának, Avarároknak, Ördögszántásnak és még sorolhatnánk. A „csörsz” szó valószínűleg egy szláv eredetű szó, jelentése: fekete (ökör, marha). A kettős, hármas és négyes vonalú földműrendszer felosztása szakemberenként változik, de alapvetően egy belső és egy külső szakaszra szokás bontani. A kutatások azt állapították meg, hogy az összefüggő belső sánc egy befejezett része az erődrendszernek, míg a szaggatottabb, bizonytalan vonalvezetésű külső sánc befejezetlennek tűnik (tehát valószínűleg ez a későbbi, fiatalabb szakasza a rendszernek).
Az egyik legnagyobb kérdés volt a kutatók között az elmúlt évtizedekben (és még most sem megnyugtatóan tisztázott), hogy kik és mikor építhették ezt az egész Alföldet, kb. 60–65 ezer km2-t körbe ölelő védelmi rendszert? A legvalószínűbb, hogy a Kr. u. 4. században az Alföld területén élő szarmaták építhették, méghozzá római felügyelet alatt. A 4. század végéig a rómaiak, mint előretolt védelmi vonalat használhatták a népvándorlás népeinek megállítására. A Csörsz-árok belső, kb. 600 km-es védelmi vonalának építése 334/335-ben kezdődhetett el, amelyet 8–10 ezer ember 4–5 év alatt építhetett meg. Ezekből az adatokból kiindulva az erődrendszer belső vonala 339-re készülhetett el. A Csörsz-árok külső, befejezetlen védelmi vonalának megépítésére azonban később, I. Valentinianus uralkodása alatt került csak sor (371 és 374 között). A hatalmas, helyenként faszerkezettel megerősített ókori földműrendszer egykori kb. 5–8 m széles, kb. 2–3 m mély árkai és a kitermelt földanyagából felhalmozott sáncai napjainkban Dormánd, Erdőtelek, Debrecen és Gödöllő térségében tanulmányozhatók a legépebb állapotban. Sajnos a Csörsz-árok legtöbb szakasza az eróziós folyamatok, az elszántás és az elhordás miatt megsemmisült, nyomvonalára csak fúrásokból, kartográfiai módszerekkel, légi felvételek segítségével következtethetünk. A Csörsz-árok építésének részletes történetével egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk. No de térjünk vissza Visznek térségébe!
Az Észak-Alföldi-hordalékkúpsíkság részét képező Alsó-Tarna-sík kistáj egy medenceperemi (hegylábperemi), teraszos hordalékkúpsíkság, melynek felszínét a Mátra irányából érkező vízfolyások (pl. Ágói-patak, Bene-patak, Gyöngyös, Tarnóca, Tarna) alakították ki. A pleisztocén (jégkorszak) folyamán a fent nevezett vízfolyások a Mátra lábánál fokozatosan akkumulálták (felhalmozták) hordalékaikat, egy dél felé enyhén lejtő hordalékkúp-rendszert építve ki. A jégkor végén a patakok bevágódtak az általuk épített hordalékkúpba, ártéri síksággá formálva környezetüket. A megmaradt, s a környezetüknél kiemeltebb helyzetben lévő egykori hordalékkúpok felszínét a munkaképes szelek alakították tovább, változó vastagságú futóhomokot és löszt deponálva a területre. A kistáj domborzatában három alföldi tájtípus – a futóhomokos és a lösszel fedett hordalékkúpsíkságok, valamint az ártéri síkságok – vonásai ötvöződnek. Az Alsó-Tarna-sík kistáj ártéri síksági felszínét napjainkban holt medrek és morotvák maradványai tagolják. A kistáj felszínét azonban nem csak természetes, hanem emberi (antropogén) folyamatok is formálták az elmúlt évezredekben. De vajon mi köze lehet a kistájnak az ókorban épített Csörsz-árokhoz?
A kistáj vízrendszerét régészeti, történeti és okleveles adatok szerint már a rómaiak, illetve a rómaiak korában (császár-kor) szabályozták, melynek része volt a Csörsz-árok erődrendszere is. Baráz Csaba zseniális cikkében a következőt írja erről: „A Csörsz-árok – vizsgált területünkön – keresztezte (egyúttal összekötötte) a Gyöngyös-patakot, a Bene-patakot, a Tarnócát, a Tarnát, a Laskót és az Eger-patakot (Rimát). A Csörsz-árok a Tarna, a Laskó és az Eger-patak vízrendszerét úgy kapcsolta össze, hogy a víz gravitációs pályán a Tarnától a Rimáig juthatott, miközben a vizet a löszös–homokos talajba szivárogtatta, feldúsítva a talajvizet, öntözve a Hevesi-homokháton lévő legelőket. Ellenséges támadás esetén az egész vidéket (elsősorban a Tarna völgyét a Gyöngyösi-síkon és a Hevesi-síkot) eláraszthatták, járhatatlan vízi világgá változtathatták.” Ennek megfelelően nem meglepő, hogy az Alsó-Tarna-sík kistájon a néhai Csörsz-árokban folyik jelenleg a Tarna (Tarnabod és a Visznektől keletre húzódó mederszakasz esetében), Visznek és Jászárokszállás között pedig a néhai földműben a Gyöngyös-patak foglal helyet napjainkban.
Viszneken, a kétlyukú kőhídon szemlélődve tehát nem csak egy csatornát láthatunk, hanem egy kb. 1700 éves ókori földmű maradványait, amelyben napjainkban a térség vízfolyása helyezkedik el. Korábban már foglalkoztunk Szolnok várával is: ott a városi szakaszon a Zagyva folyik a néhai várárokban.
A Csörsz-árkon átívelő kétnyílású, szegmentíves dongaboltozatos, a hídfőkön kiszélesedő kőhíd eredeti építménye 1824-ben készülhetett el, de az 1980-as években újraépítették. A hídtól nem messze álló vízimalom a híd építésekor készülhetett el, jövőbeli hasznosítása folyamatosan terítéken van.
A viszneki Csörsz-árok pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
