A bodai alapszelvény a focipálya mellett
A Baranya megyei Bodára csak az vetődik el, aki eltévedt, rokona van ott vagy épp a Dél-Dunántúl paleozós (óidei) rétegsorai iránt érdeklődik. Ez utóbbi azért lehetséges, mert a település egy perm időszaki formáció névadója, melynek több kibukkanása és az alapszelvénye is itt kereshető fel. Írásunkban a település déli szélén található focipálya mellé látogatunk el, ahol vörös színű agyagköves rétegsorokat tanulmányozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Mecsek térsége lemeztektonikai értelemben a Tiszai-főegységhez tartozik, ahhoz a kőzetlemezhez, amely jelenleg hazánk déli részének aljzatát alkotja. Azért írjuk, hogy jelenleg, hisz a Tiszai-főegység annak idején az Eurázsiai-kőzetlemez déli részén helyezkedett el, a Tethys elnevezésű ősi óceán (üledékgyűjtő) északi partvidékén. Ez azért fontos, mert a most bemutatásra kerülő Bodai Agyagkő Formáció (BAF) nem a mai földrajzi helyén rakódott le, hanem több ezer kilométerre mai pozíciójától, valahol az Egyenlítő térségében. Később a lemeztektonikai mozgások folyományaként került jelenlegi helyére, hosszú vándorlások közepette, Afrika és Eurázsia közeledésének, „szorításának” hatására. A hazánk földjét alkotó kőzetformációkat a miocén előtt tehát ebben a mobilista szemléletben kell tanulmányoznunk, hisz a hazánk aljzatát alkotó kőzetlemezek a miocén időszakra értek mai pozíciójukba, kb. 20 millió évvel ezelőtt.
A mai Mecsek vidékét hordozó kőzetlemezen a perm időszakban, kb. 260–255 millió éve süllyedő medencék sorozata alakult ki. Ezekben halmozódtak fel nagy vastagságban az évmilliók alatt a karbon időszakban kiemelkedett, majd lepusztulásnak indult Variszkuszi-hegységrendszer törmelékes üledékei. Ezen törmelékes üledékes formációk (pl. Korpádi Homokkő Formáció, Cserdi Formáció) felsőbb rétegtani helyzetű, finomabb szemcseméretű képződményei közé tartozik a szóban forgó Bodai Agyagkő (korábban: Aleurolit) Formáció. A BAF a szemcseméret fokozatos finomodásával fejlődik ki a fekü Cserdi Formációból, ezért alsó 100–150 méterét átmeneti rétegekként határozhatjuk meg. Fedője a Kővágószőlősi Homokkő Formáció. A „száraz tények” után feltehetjük a nagy kérdést: vajon milyen őskörnyezetben rakódhatott le a vöröses színű agyagköves összlet?
Képzeljünk el egy száraz és meleg klímával jellemezhető sivatagi–félsivatagi (arid–szemiarid) tájat, ahol kopár, törmelékekbe temetkező hegyláncok húzódnak. A magasabb térszínek közötti süllyedékben egy óriási időszakos tó foglalt helyet, amelynek sekély vize gyakran kiszáradt a jelentősebb hőmérséklet ingadozásokkal jellemezhető klímán. A tómederbe időszakos vízfolyások szállították le a hegyláncok irányából az aprózódással felhalmozódott lejtőtörmeléket. Az üledékgyűjtő peremén, a reliefenergia hirtelen csökkenése miatt a nagyobb szemcseméretű, rosszul osztályozott és koptatott törmelékanyag fanglomerátumként (Cserdi Formáció) rakódott le, míg a finomabb aleurit- és agyagfrakció zagyként terült szét a lapos és száraz tómederben. Később ezekből alakultak ki a BAF agyagos aleurolit és aleuritos agyagkő rétegei.
A csapadékosabb időszakokban a tómedret víz árasztotta el, s az áramlások segítségével aleurit, sőt homok is rakódott le a mederben. Ezekben életnyomok is előfordulnak. A csapadékos eseményeket kiszáradás követte, amely során hullámfodros, keresztrétegzett, száradási repedéses aleurolit rakódott le. A bepárlódás során dolomit kristályosodott ki, amely cementként „tapasztotta össze” az üledékek szemcséit, sőt még direkt sóüledékként is válhatott ki. A tómedence belsőbb részein előfordult, hogy a víz megjelent ugyan, de üledéket nem szállított: ekkor szintén dolomitos rétegek váltak ki. A hosszabb, szárazabb időszakokban lerakódott finomszemű zagy üledékszerkezete változatosan zavart. A vékony üledéklepel gyorsan kiszáradt, az időnkénti csapadék hatására viszont gyorsan átnedvesedett, s az időszakos növényzet hatására talajosodott. A száraz tómeder talajvízszintjén fejlődtek ki a karbonátos konkréciók. A gyorsan betemetődött agyagrétegekben szeptáriás repedések is megjelentek, amelyek később kalcittal töltődtek ki. A hosszú szárazulati időszakban több méteres mélységbe lehatoló repedések alakultak ki, amelyeket a nedvesebb időszakokban finomszemű agyagos zagy töltött ki. Ezekhez a szárazulati epizódokhoz köthető az autigén breccsásodás is, amelyek létrejöttében földrengések is szerepet játszhattak. A nagy mennyiségű albit jelenléte a BAF-ban a savanyú magmás (pl. gránit, riolit) lepusztulási terület szolgáltatta magas Na-tartalom (nátron-tó) indukálta analcim kiválásnak köszönhető, amely a diagenezis során albitosodott.
A formáció focipálya mellett található alapszelvénye a vastag, kb. 1000 m-es BAF felső részét tárja fel, erősen tektonizált környezetben (Boda–büdöskúti szerkezeti öv). A feltárásban az agyagkő, aleuritos agyagkő, agyagos aleurolit vastag padjai rétegzést alig mutatnak. Mállásuk gumós, repedésekkel (litoklázisokkal) erősen átjártak. A közbetelepülő világosabb rétegek jól rétegzett aleurolitok, helyenként keresztrétegzéssel. Köteges megjelenésük ciklikus időjárási eseményeket sejtet. A BAF másik alapszelvénye a templomtól északkeletre található, egy mesterséges vízelvezető árokban.
A perm időszaki tó vastag, vízzáró agyagos képződményeit már régóta (kb. 25 év) kutatják a geológusok, hisz alkalmas lehet a paksi nagy aktivitású radioaktív hulladékok (kiégett fűtőelemek) elhelyezésére. A kutatások jelenleg is folynak, de végkifejletük erősen kérdéses. Itt, az alapszelvénynél található ismertetőtáblákon is olvashatunk a fent nevezett földtudományi kutatásokról.
Az alapszelvény pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
