Ősi tufamélyút Cserépváralja térségében
A Bükk hegységről iskolai tanulmányaink idejéből az juthat eszünkbe, hogy mészkőből álló hegység. A Bükk fő tömegére ez hellyel-közzel igaz is, de már kevesebben tudják, hogy a terület Bükkaljának nevezett tájegységét vastag, több száz méter vastag, vulkáni robbanások során képződött tufa fedi.
Ebben a vulkáni törmelékes rétegsorban a természet és az ember számtalan “faragást” mélyített, ilyenek a Bükkalját behálózó mélyutak is.
Cserépváralja községtől északra, az erdő mélyén számtalan helyen bukkan elő a fehéren vakító, vulkáni eredetű riolittufa, amely 19-16 millió évvel ezelőtti (miocén földtörténeti kor) heves vulkánkitörések némának tűnő, de annál beszédesebb tanúja. A könnyen faragható, “puha” kőzet könnyen áldozatul esik a természet és az ember “faragási szenvedélyének”.
Több helyen a vulkáni törmelékes kőzetben mélyutak húzódnak, amelyek legtöbbike középkori eredetű. A települések között járó nehéz szekerek kerekeikkel feltörték a puha tufát, amelyet a lefolyó csapadékvíz és szél tovaszállított. Hosszú idő alatt több méter mély utak alakultak ki, amelyek kiválóan jelzik a tájban, hogy merre vezettek azok a fontos kereskedelmei utak, amelyek erekként hálózták be azt.
A mélyút helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
