Ősi tufamélyút Cserépváralja térségében
A Bükk hegységről iskolai tanulmányaink idejéből az juthat eszünkbe, hogy mészkőből álló hegység. A Bükk fő tömegére ez hellyel-közzel igaz is, de azt már jóval kevesebben tudják, hogy a terület Bükkaljának nevezett tájegységét vastag, több száz méter vastag vulkáni robbanások során képződött tufa fedi.
Ebben a vulkáni törmelékes rétegsorban a természet és az ember számtalan “faragást” mélyített, ilyenek a Bükkalját behálózó mélyutak is. Cserépváralja községtől északra, az erdő mélyén számtalan helyen bukkan elő a fehéren vakító, vulkáni eredetű riolittufa, amely 19–16 millió évvel ezelőtti (miocén földtörténeti kor) heves vulkánkitörések némának tűnő, de annál beszédesebb tanúja. A könnyen faragható, kevésbé ellenálló kőzet könnyen áldozatul esik a természet és az ember “faragási szenvedélyének”.
Több helyen a vulkáni törmelékes kőzetben mélyutak húzódnak, amelyek legtöbbike középkori eredetű. A települések között járó nehéz szekerek kerekeikkel feltörték a puha tufát, amelyet a lefolyó csapadékvíz és szél szállított tova. Hosszú idő alatt több méter mély utak alakultak ki, amelyek kiválóan jelzik a tájban, hogy annak idején merre vezettek a térséget erekként behálózó fontos kereskedelmei útvonalak.
Ha időnk engedi, érdemes a mélyút közvetlen szomszédságában emelkedő Nagy-kúp kaptárkőhöz is elsétálni.
A mélyút helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
