A Cholnoky-gejzírkúp télen
A Zempléni-hegység (vagy a geológusok „nyelvén” Tokaji-hegység) jelképei is lehetnének azok a szabályos kúp alakú vulkáni hegyek, amelyek már messziről „integetnek” Sátoraljaújhely felé közeledve, s elnevezésük is rendkívül találó: Sátoros-hegyek. A két világháború között az egész Zempléni-hegységre a Sátor-hegység nevet használták, amely azonban később nem honosodott meg. Az Országos Kéktúra útvonalán haladva (Vágáshuta felől) a Bányi-nyeregből közelíthetők meg legkönnyebben a szóban forgó ormok, amelyek erdőségei számtalan földtudományi, tájképi és bányászattörténeti emléket rejtenek. Írásunkban egy évmilliókkal ezelőtt működött gejzírkúp maradványait tanulmányozzuk, melynek neve egy kiváló magyar földrajztudós emlékét őrzi. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Sátoros-hegyek kialakulása évtizedekig vita tárgyát képezte a geológusok és a geomorfológusok között. Cholnoky Jenő geográfus 1936-ban a szabályos körben elhelyezkedő kúpokat egy hatalmas rétegvulkán lepusztult maradványainak írta le, s az itáliai Vezúvhoz hasonlította. Szerinte a miocén korban itt működő ősvulkán felső része robbanással megsemmisült, s ma a Sátoros-hegyek körszerű vonulatai (Kopaszka, Várhegy, Sátor-hegy, Kecske-hát, Magas-hegy, Szár-hegy) az egykori rétegvulkán megmaradt peremét (az ún. kalderát) jelölik ki. A Sátoros-hegyek anyagát alkotó piroxén- és amfiboldácitokon (Vágáshutai Dácit Formáció) végzett kőzettani vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a kőzetolvadék nem jöhetett ki a felszínre kb. 11 millió évvel ezelőtt, hanem csak alulról belenyomult a már korábban ott kialakult riolittufákba (Sátoraljaújhelyi Riolittufa Formáció Mikóházai Riolittufa Tagozat), felboltozva azokat. A Sátoros-hegyek anyagát alkotó dácitok a későbbi eróziós folyamatok hatására láttak csak napvilágot. Azokat a lencse alakú olvadéktesteket, amelyek eredetileg nem jönnek ki a felszínre, hanem csak belenyomulnak a mélyben található kőzetekbe, lakkolitoknak nevezzük. A Sátoros-hegyek esetében egy ilyen összetett, s vízfolyások által felszabdalt lakkolitrendszerről beszélhetünk.
A (szub)vulkanizmus befejeződését követő utóvulkáni működés tanúja a Sátoros-hegyek „gyomrában” elhelyezkedő Cholnoky-gejzírkúp, amely gejzirit (hidrokvarcit vagy telérkvarcit) elnevezésű kőzetanyaga egy nagy kovasavtartalmú hévforrás vizéből vált ki. Cholnoky az objektumot az egykori rétegvulkáni működés bizonyítékának tekintette, hisz a kalderák belsejében jellemzőek az ilyen melegvizes hévforrások. A hévforrás a késő-miocén és/vagy a pliocén során működhetett. A „Sátor-udvarban” (a Kecske-hát és a Szár-hegy között) elhelyezkedő, 308 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő sziklacsoport egy kiemelkedés tetején ül, melynek oka a kovásodott kőzetek ellenállóbb mivolta. A vas-oxid ásványok nem csak a sziklaképződményt, hanem a környék talajait is vörösesre színezték (pl. Veres föld elnevezés). Nem messze található innen a „Tánchely” elnevezésű terület is, ahol annak idején a sátoraljaújhelyiek a majálisokat tartották.
A Cholnoky-gejzírkúp pár perces kitérővel érhető el a kéktúra útvonaláról, a kék kereszt és a kék háromszög jelzéseken. Szintén rövid kitérővel közelíthető meg a kékről a Tatárka-hegy délkeleti oldalában elhelyezkedő középkori táró maradványa, amelyből annak idején aranyat bányásztak. És ne feledjük a terület kiváló borait sem!
A Cholnoky-gejzírkúp pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
