A vadregényes Honti-szakadék egy részlete
A Börzsöny északi részén, az Ipoly folyó völgyének peremén fekszik az Árpád-kori eredetű Hont település, a Hont–Pázmány nemzetség ősi birtoka, Hont vármegye első székhelye. A csendes határmenti falucska délnyugati részén húzódik a vadregényes Honti-szakadék. Az ismertetőtáblákkal és kiépített útvonallal ékesített völgy időszakos vízfolyása bevágódásával feltárta azt a tengeri üledékes összletet, amely a nagy börzsönyi vulkanizmus előtt ülepedett le. Írásunkban ennek kialakulásával, ősmaradványaival és földtani üzenetével ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Börzsöny térségében a középső-miocén bádeni korszakában, kb. 16,5–16 millió évvel ezelőtt kezdődött el a vulkanizmus (méghozzá sekélytengeri környezetben), s kisebb-nagyobb megszakításokkal 2,5–3 millió éven át tartott. A Kárpát-Pannon térség lemeztektonikai folyamatai által generált vulkanizmus során éppúgy keletkeztek kiömlési (effuzív) vulkanikus kőzetek (pl. andezit, dácit), mint törmelékesek (azaz piroklasztikusok; pl. andezittufa, dácittufa), bár utóbbiak előfordulása alárendeltebb. Hiába a Börzsöny fő tömegét felépítő vastag magmás kőzettömeg, a vulkanizmust megelőző és az utána lerakódott üledékes kőzetek több helyen is előbukkannak a hegység peremein, előbbi keleten és északon (így Hont térségében), utóbbi délen (pl. Zebegény) és nyugaton (pl. Kemence).
A miocén kor kárpáti korszakában lerakódott Egyházasgergei Formáció (korábbi nevén „honti slír”) üledékes rétegei a Honti-szakadék térségében egy tenger-előrenyomulás (transzgresszió) és visszahúzódás (regresszió) képét rajzolják ki, amelyeket már a vulkanizmus andezites képződményei fednek be. Itt jegyeznénk meg, hogy a slír egy német eredetű, bányászok által kitalált és használt szakkifejezés, amelyet homokos, kőzetlisztes, csillámos agyagmárgákra használunk (nemzetközileg nem elfogadott kőzetnév).
A szakadék közvetlen bejáratánál homokos agyag bukkan elő, melyben magános korallok, kagylók (Flabellipecten), csigák (pl. Hinia, Conus, Ringicula, Turris) és mikroszkópikus méretű foraminiferák találhatók. A képen is látható, esős időben vízeséssel tarkított meredek réteglépcsőn sötétszürke színű, kemény meszes agyag bukkan elő, amelyben szintén szabad szemmel (azaz makroszkóposan) is jól látható korallok (Flabellum), kagylók (pl. Cardiolucina, Saxolucina, Macoma) és csigák (Hinia) maradványai bukkannak elő, homokkal kitöltött féregjáratokkal és szenesedett növényi maradványokkal „karöltve”. Ezek az élőlények annak idején egy iszapos, növényzet nélküli tengerfenéken éltek (az árapály-öv középső zónájában), ahová már csak kevés fény jutott le.
A szakadékban tett eddigi pár száz méteres sétánk során egy szemcseméret tekintetében finomodó üledékes összlettel találkozhattunk, amely egy fokozatosan mélyülő tengeri üledékgyűjtőben rakódott le (ezt az ősmaradványok is kiválóan igazolják). A tenger visszahúzódásának durvuló szemcséjű homokos, kavicsos rétegei az árok felső részében tanulmányozhatók, ahová azonban a tanösvény útvonala már nem megy fel.
A nagy börzsönyi vulkanizmust megelőző üledékes képződmények a környéken még a Szent János-árokban, a Bába-hegy nyugati oldalában, valamint a volt parassapusztai kavicsbányában (vagy már inkább annak helyén!) tanulmányozhatók.
A Honti-szakadék pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
