Az alsópetényi Werbőczy-gúla
Nógrád megyében, a Naszály–Csővári-Cserhát kistájon (Nyugati-Cserhát), a Petényi-patak völgyében, csodás természeti környezetben fekszik Alsópetény. Az Országos Kéktúra útvonala mentén fekvő, műemlékekben gazdag település épített örökségéből az Andreánszky-kúria, a Gyurcsányi–Prónay-kastély és parkjaik, a középkori eredetű templom és az előtte álló harangláb emelendők ki. A templomot is hordozó dombon azonban egy érdekes kinézetű és titokzatos építmény is áll, amely a Werbőczy-gúla névre hallgat. Ennek megtekintése ihlette e sorok íróját, hogy külön cikkben írjon a különleges objektumról. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A sejtelmes bevezető után le kell lőnünk a poént, hisz természetesen nem egy földönkívüliek által épített piramisról van szó, hanem egy olyan emlékműről, amely Werbőczy István Hármaskönyvének állít emléket. Mielőtt azonban leírnánk a gúla építésének történetét, elevenítsük fel Werbőczy István korát, a 16. századot (Végh József alsópetényi helytörténeti kutató írása alapján).
„Az uralkodó először Liszkai Adám protonáriust kérte fel a [jogalkotói – a szerk.] munkára. Miután azonban ő nem készítette el, Werbőczyt bízta meg a feladattal, ki alsópetényi birtokára visszavonulva több év munkájával megalkotta élete fő művét, mely egy csapásra híressé tette. Az Opus Tripartitum Juris évszázadokon át a nemesség jogforrása lett, s hatása egészen 1945-ig tartott. A jogkönyv készítése során felhasználta a művét már Európa szerte megelőző törvénygyűjteményeket. A nagy munkával 1514 tavaszára készült el, ám az időközben kitört Dózsa-féle parasztlázadás miatt az országgyűlés összehívására csak az év őszén került sor. Miután látta, hogy a parasztság ellen sorra hozzák a szigorú megtorlás törvényeit, az utolsó pillanatok buzgalmában ezeket is beillesztette művébe. A Dózsáék elleni véres bosszút így évszázadokra konzerválta.
Az országgyűlés egy tíztagú bizottságnak – valamennyien elismert jogi szakértők – adta át a művet véleményezésre. Javaslatuk alapján Ulászló egy kiváltságlevéllel a magyar szokásjog hű tükrének nyilvánította. Az országgyűlés után azonban a fölénybe kerülő főnemesekből álló mágnáspárt megakadályozta, hogy törvényerőre emelkedjen. A törvényeknél előírt módon ugyanis sohasem került megpecsételésre, a megyéknek és városoknak sem küldték meg, s a király aláírása sem került rá. A szentesítés folyamata tehát megszakadt, mert sértette a magyar főnemesség érdekeit.
Werbőczy nem tudta elérni, hogy elképzelései megvalósuljanak, ezért 1517-ben Bécsben Singreinernél, a híres nyomdásznál kiadatta saját költségén. Annak ellenére, hogy nem vált törvénnyé, az ítélkezésben a későbbiekben, mint magyar törvénykönyvre hivatkoztak rá. A tankönyvszerű Tripartitum a nevét arról kapta, hogy három nagy részre tagolódik. Az első részben a nemesség birtok-, család- és öröklésjogi kérdéseit tárgyalja, a másodikban a vagyonügyi szabályokat, a harmadikban Szlavónia és Erdély jogszokásait, valamint a városi polgárság és az örökös szolgaságra kényszerített jobbágyság jogviszonyait írja le. Werbőczy a köznemesség vezére és ideológusa a jobbágyság teljes jogfosztottságát mondja ki, miközben a nemesség érdekében hangsúlyozza annak négy sarkalatos kívánságát. Ezek szerint nemes embert bírói ítélet nélkül elfogatni nem lehet, csakis közvetlenül a megkoronázott királytól függ, adót nem fizet és csak a haza védelmére tartozik fegyvert fogni és végül ellenszegülhet a törvénysértő királynak.
A jobbágyságot századokra olyan szolgaságra vetik, amely példa nélkül áll egész Európában. A Tripartitum azt is rögzíti, hogy minden paraszt heti egy nap ingyenmunkával tartozik a földesúrnak, s ha fegyvert találnak nála, kiherélik, második alkalommal pedig kivégzik. Részletesen felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a jobbágyság teljesíteni köteles pénzben, termékben, munkában.
A Hármaskönyv a legtöbbször kiadott magyar könyv. Az 1517-es latin nyelvű kiadást 1565-ben követte a magyar, később a horvát és német nyelvű fordítása. Összesen 47 kiadást ért el, s ezen kívül még 11 népszerűsítő, esetleg verses változatot. Szerzőjét Bél Mátyás, a 18. század első felének legjelentősebb magyarországi tudósa Nógrád megye lakosságáról szóló írásában a legjelentősebb római jogtudóshoz hasonlítja.”
A középkori eredetű templom előtt magasodik a különálló, kétemeletes, 18. századi barokk harangtorony. A fehérre meszelt építmény tövében találjuk a Gyurcsányi család temetkezési helyéül szolgáló kriptákat. Ezek fölött magasodik a hazánkban egyedülálló késő barokk, piramis alakú építmény, amelyet Gyurcsányi Ignácné Blaskovics Terézia emeltetett 1791-ben, a Tripartitum szerzőjének emlékére. Latin nyelvű, vörös márványra rótt felirata magyar fordításban körülbelül így hangzik: „A haza törvényeit itt szedte rendbe Werbőczy, porlad az írójuk, a háza, de törvénye él az ősi.” A kutatások alapján feltételezik, hogy a kripták Werbőczy egykori kúriájának részei lehettek.
Érdemes a templomdomb látnivalói mellett sétálni egyet a takaros faluban és megnézni a többi épített látnivalót is. A nagyobb túrára vállalkozóknak ajánlott felmászni az Alsópeténytől északra magasodó Prónay-kilátóhoz (421 m) is, amely a Kecske-kőn kereshető fel.
A Werbőczy-gúla pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
