Dorog és a szénmedence látképe a Jubileumi aknatorony mellől
Az Országos Kéktúra közel 1200 km-es útvonala a Tokaji- és a Kőszegi-hegységek között számos bányavidéken halad át, amelyek között találunk érceket, kőszeneket és nemérces ásványi nyersanyagokat feltáró bányákat is. A Pilis és a Gerecse között terül el a néhai szénmedence központi települése, Dorog. A kisvároson a legtöbb kéktúrázó gyorsan átviharzik, pedig ha nyitottak vagyunk, s nyitott szemmel járunk, megismerhetjük a medence hajdani szénbányászatát is. Kezdjük a történetet a szén kialakulásának korában, az eocénben! Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Dorog térségében bányászott széntelepes összletet a középső-eocén Dorogi Formáció legfelső rétegtani helyzetű Annavölgyi Tagozatába sorolják be a szakemberek. A Gerecse vidékén – természetesen nem a mai földrajzi helyén – 40 millió évvel ezelőtt tektonikus süllyedékek alakultak ki, melyekben mocsári üledékgyűjtők jöttek létre, döntően triász alaphegységi karbonátos kőzeteken. Kezdetben a tavi és folyóvízi ártéri síksági környezetekben, a trópusi–szubtrópusi klímán tenyésző dús növényzetből jöttek létre a széntelepes összlet alsó, limnikus telepei. A később bekövetkező tengerszintemelkedés következtében az édesvízi lápos területeket paralikus, delta környezetű mangrove mocsarak váltották fel. A széntelepes összlet alsó része tehát édesvízi (limnikus) lápok eltemetett növényi anyagából alakult ki, míg a felső tengerparti (paralikus) mocsarak növényzetéből. A betemetődés hatására a rétegsorban egyre mélyebbre kerülő biomassza a növekvő nyomás és hőmérséklet hatására, reduktív környezetben barnakőszénné alakult.
A Gerecse és a Pilis hegységek között, a Duna vonalától délre található paleogén részmedencékben 1781-ben indult meg a barnakőszén bányászata, s kisebb-nagyobb megszakításokkal 222 évig zajlott. A kelet–nyugati irányban 20 km, észak–déli irányban 8–16 km-es kiterjedésű szénelőfordulás egy északi, egy középső és egy déli tektonikai egységre osztható. Az északi tektonikai egység területén, Tokod-altáróban egy főtelepet (3–10 m) és egy 3 m-es kísérőtelepet tartottak nyilván. A lencsehegyi bányaterületen négy, alulról felfelé javuló minőségű kőszéntelepet tártak fel, amelyek vastagsága 2,3–5,5 m között váltakozott. A középső tektonikai egységben (például Annavölgy, Ebszőnybánya) keleten egy-, nyugat felé haladva háromtelepes a kifejlődés. A déli tektonikai egység (például Borókás, Sárisáp) szintén háromtelepes kifejlődésű.
A teljes dorogi kőszénmedencére vonatkoztatva a kőszénvastagság 2–12 m, a fűtőérték 8800–22600 kJ/kg, a hamutartalom 7–50%, míg a kéntartalom 2,4–7% között váltakozott. A vetőkkel tagolt, karsztvízveszélyes, 150–450 m-es mélységű dorogi szénmedencében 33 létesítménnyel (táró, akna) 2004-ig 106 Mt barnakőszenet termeltek ki. A lencsehegyi bányaüzem bezárásával 2004-ben szűnt meg végleg Dorog térségében a szénbányászat. Itt jegyeznénk meg, hogy Dorog szűkebb-tágabb környezetében 1850-ig csak oligocén kőszeneket fejtettek, amikor egy vető mentén felfedezték az idősebb, középső-eocén barnakőszeneket is. Ennek hatására ide, a dorogi szénmezőre helyeződött át a bányászat súlypontja. A látványos fellendülés és a „szénéhség” elsősorban a dunai gőzhajózás és a Déli Vasút megindulásával magyarázható. A földtani–kőszénföldtani bevezető után nézzük meg, hogy Dorogon és térségében, az Országos Kéktúra útvonalai mentén miként is köszön vissza a dicső bányászmúlt.
Az első bányászattal kapcsolatos emlék egyből mellénk szegődik, amikor elérjük Dorog határát délkeleti irányból, Kesztölc felől. A Kesztölci útról egy környezete fölé emelkedő töltés vonulatát pillanthatjuk meg, az úgynevezett dorogi homokvasút maradványát. A bányavágatokat az aktív szénbányászat idején homokkal tömedékelték el, ezért szükség volt a jó minőségű homokra. Ezt a pleisztocén homokot Sátorkőpusztán, a Nagy-Strázsa-hegy lábánál találták meg, amelyet 1922-től keskeny nyomközű (760 mm), villamosított kisvasúti pályán szállítottak el a kitermelés helyéről. 1935-ben a kisvasút pályája már Sátorkőpuszta és Augusztaakna között húzódott, amelyet az 1960-as években Sárisápig meghosszabbítottak. A homokvasutat az 1980-as évek végén szűntették meg, a síneket felszedték, a talpfákat tűzifának adták el, szerelvényeit összedarabolták. A néhai homokbányászat helyét a Palatinus-tó jelzi, a homokvasútra pedig a töltés emlékeztet már csak napjainkban a kéktúra útvonala mentén.
A Kesztölci úton tovább haladva a városközpont felé, a református templom és a Petőfi tér érintésével jutunk el a stadion melletti Zsigmondy Vilmos lakótelepre (Munkás utca). A lakótelep keleti szélén áll a legendás Zsigmondy Vilmos (1821–1888) bányamérnök szobra, aki a magyar mélyfúró-ipar és vízbányászat megteremtője volt. Zsigmondy 1851 és 1859 között Dorog térségében tevékenykedett, nevéhez fűződik az annavölgyi bányaterület első részletes geológiai kutatása is.
A Jubileumi aknatorony a kálvária tetején
Mielőtt leereszkednénk a kéktúra útvonalának is helyet adó vasúti aluljáróba, besétálhatunk a közvetlenül mellettünk elterülő Otthon térre, ahol a dorogi szénbányászat és bányakatasztrófák áldozatainak emlékműve előtt róhatjuk le tiszteletünket. A Budapest–Esztergom vasútvonal túloldalán már a Pihenő bányász (1952) szobra vár ránk, amely az egykori bányászváros emblematikus köztéri alkotása. Innen a Hantken Miksa utcában haladunk tovább délnyugat felé. Hantken Miksa (1821–1893) bányamérnök nevét Dorog kapcsán szintén illik megemlíteni, aki a dorogi szénbányák főmérnöke volt az 1850-es években. Az ő nevéhez fűződik a dorogi szénmedence földtani ismereteinek első, teljes körű rendszerezése. A Hantken Miksa utca 8. szám alatt a volt bányaigazgatóság (1926) épülete áll, homlokzatán a bányászok ősi jelképével. Az épület előtt a Bányász hősi emlékmű magasodik, az 1944-ben elhurcolt bányászokra emlékeztetve szemlélőit. Az emblematikus bányászati emlékek után az 1916-ban átadott munkásfürdő épülete előtt haladunk el. Ha időnk engedi, érdemes az Esztergomi útra kiérve jobb kéz, azaz észak felé kitérni a Reimann Bányászattörténeti Miniverzum épületegyütteséhez. A dorogi szénmedence bányászattörténetét bemutató interaktív kiállítás részeként bejárhatjuk a hajdani Reimann- vagy Dorogi-altáró egy rövid szakaszát is. Az altáró névadója Reimann Lázár volt, az egykori Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. második vezetője. A tárórendszer folyamatos fejlesztésével 36 km hosszúságúra bővült alagúthálózat 11 bányaüzemet kötött össze, megoldva többek között a szénmedence vízelvezetési problémáit is.
Dorog következő, bányászattal kapcsolatos látnivalója a Kálvária utcából érhető el egy kisebb kitérővel. Az 1928–1929-ben elkészült kálvária stációi mellett mászhatunk fel a Jubileumi aknatoronyhoz, ahonnan szép kilátásban lehet részünk a városra és a mögötte elterülő Pilis vonulataira. Az aknatornyot 1981-ben állították fel a lerombolt kálvária kápolna helyén. A kálváriától délkeleti irányban magasodott valaha a VIII. számú akna és annak tornya, melynek teljes visszatömedékelésével az 1990-es évekre végeztek.
Az István király utcába visszatérve, a Szent József templom előtt kitérhetünk a Mária-barlanghoz (1926) is, amely eredetileg vízelvezető támfalnak készült. A templom mögötti Hősök terén pedig a szénbányászat 200 éves évfordulójára (1981) elhelyezett emléktáblát tekinthetjük meg. Dorog néhai bányavárosát az Árpád utcán hagyjuk el, a város déli szélén található Tömedék-akna érintésével. Innen északnyugat felé egy magas és meredek oldalú kúp tűnik fel, amely nem más, mint egy meddőhányó.
A néhai Tömedék-aknától nyugat felé vágunk neki a Gete-csoport meghódításának, a hajdani Miklós-akna és Belányi-telep maradványai mellett. A Miklós- és Tömedék-aknát összekötő egykori sikló alagútja még napjainkban is kivehető. A Nagy-Gete felé haladva Csolnok településre is kitérhetünk, ahol további szénbányászati emlékhelyek várnak ránk.
A képen is látható Jubileumi aknatorony pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
