A Piliscsaba melletti Ördögoltár
A Budai-hegység és a Pilis döntően triász időszaki karbonátos kőzetekből (pl. Dachsteini Mészkő, Fődolomit) álló, aszimmetrikusan kibillent sasbércei különleges sziklaalakzatokat hordoznak. Az erózió által „kifaragott” misztikus kőbástyák jóval keményebbek, ellenállóbbak környezetük „puhább” kőzeteinél, ezért az idők folyamán a táj fölé magasodtak. A különféle fantázianevekre hallgató sziklaképződmények között találunk tevéhez hasonlítót, de akad közöttük gombaalak vagy karcsú „óratorony” is. Piliscsaba határában, az Országos Kéktúra (OKT) útvonala mentén több ilyen „kőszoborral” találkozhatunk, amelyek közül írásunkban a Csabai-torony vagy Ördögoltár kerül terítékre. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Piliscsabától délkeletre elhelyezkedő Sóder-hegy nyugati oldalában áll őrt a 15–20 m magas Csabai-torony vagy Ördögoltár, melynek építőanyaga a késő-triász korú Fődolomit Formáció. A mai Budai-hegység és Pilis területét hordozó lemeztöredék (az ún. Dunántúli-középhegységi-egység) a földtörténeti mezozóikum (középidő) triász időszakában (kb. 220–210 millió éve) a Tethys elnevezésű ősi óceán nyugati, trópusi sekélytengerekkel borított selfjeinek térségében helyezkedett el (természetesen nem a mai helyén, hanem több ezer kilométerre innen). Hosszú idő alatt a 200 méternél nem mélyebb, jól átvilágított és mozgatott vízben hatalmas mennyiségű meszes iszap halmozódott fel, amelyből később a diagenetikus (kőzetté válási) folyamatok hatására kalapálható, kemény kőzetek jöttek létre. Csillagászati, klimatikus és tektonikus okok hatására a tengerszint periodikus ingadozásai miatt a hatalmas tengerparti síkságon korábban lerakódott mésziszapok szárazra kerültek, s átdolomitosodtak, a kalcium-karbonát ásványok (pl. kalcit) kristályrácsába beépülő magnézium-ionok hatására (a dolomit ugyanis ásványtani értelemben kalcium-magnézium-karbonát). Így alakult ki az a Fődolomit is, amely az Ördögoltár kőzetanyagát alkotja.
A rideg, törésekkel átszőtt dolomitot a kialakulása után jóval (valószínűleg már a harmadidőszakban, azaz a tercierben) a mélyből feláramló melegvizes (hidrotermális) fluidumok járták át. Ezek a repedések mentén beszivárogtak a kőzettestbe, majd a szilárd kőzetváz ásványi alkotóit (pl. a dolomitot) kalcittal cementálták össze (egyes szerzők szerint kovás cementáció történt). Ez a folyamat a dolomitos kőzetösszletnek egy olyan erős „összetapasztását” eredményezte, hogy az a későbbi földtörténeti korok eróziójának jobban ellen tudott állni, mint a „puhább”, környezetükben lévő, számos esetben „porló” társaik. Így magasodott ki az idők folyamán az Ördögoltár is, melynek északnyugat felé 30–35°-al dőlő látványos padjai és vékonyabb rétegei a kéktúrázót azonnali megállásra késztetik. A sziklatornyot alaposabban tanulmányozva annak nyugati oldalán hévizes oldási üregekre és karsztos kiválásokra (borsókövek) lehetünk figyelmesek. Az ember is hagyott nyomokat sajnos a napjainkra már védett sziklaképződmény oldalában: rozsdás csavarok (sziklamászás) és cirill betűs feliratok (egykori szovjet lőtér) formájában. Természetesen nincs rá közvetlen bizonyítékunk, de a Csabai-torony is lehetett évezredekkel ezelőtt ősi áldozati hely, misztikus szertartások színhelye.
Ha már itt vagyunk, ne feledjük el megcsodálni a kőhajításnyira lévő Csabai-gombát se, amellyel egy korábbi cikkünkben már részletesebben foglalkoztunk… és persze ha kéktúrázunk, ne feledjünk el bélyegezni Piliscsabán a füzetünkbe!
Az Ördögoltár pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
