A kaldera belsejének látképe a Polyána csúcsáról

A Kárpátok hegyláncai négy különböző kőzettani/szerkezeti felépítésű övezetből állnak: a legkülső a flisövezet, amelyet befelé a mészkőszirtek öve, a kristályos öv, majd végül a vulkanikus övezet követ. Az egyik legkarakterisztikusabb és talán legizgalmasabb vonulata a Kárpátoknak a (belső) vulkanikus, amely a Felvidék középső részétől egészen a Hargita déli csücskéig (Csomád-csoport) húzódik. Az időben és térben elhúzódó vulkanizmus a miocénben kezdődött, s egészen a pleisztocén (jégkorszak) végéig tartott. Írásunkban a Felvidéken őrt álló, kevésbé ismert Polyánába látogatunk el, ahol a Börzsöny „testvérének” is nevezhető hegység kialakulásával és földtudományi értékeivel ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Felvidék középső részén, a Polyána térségében a vulkanizmus kb. 15 millió évvel ezelőtt, a miocén bádeni korszakában indult meg, s kb. 13 millió évvel ezelőtt ért véget. A mélyből feltörő magmák képződése a Kárpát-Pannon térség kőzetlemezeinek mozgásával, s mai földrajzi helyükre kerülésével hozhatók összefüggésbe.
A vulkanizmus első („csendesebb”) fázisában andezites lávát produkáló lávafolyások voltak a jellemzők, míg a működés második szakaszában a kőzetolvadék kissé „elsavanyodott”, riodácitos jelleget öltött. A sűrűn folyó, viszkózus, gázokkal és gőzökkel telített magmatömeg ekkor már robbanások formájában hagyta el a vulkáni felépítményeket, amelyek hatására nagy horzsakőtartalmú piroklaszt-árak jöttek létre. Ezek a forró törmelékárak az egykori terep legmélyebb pontjait (völgyek, vízmosások) követve zúdultak alá a vulkánok oldalain, s leülepedésük után a nagy hőtartalékuk, a magas gáztartalmuk és a betemetődés miatti nyomásnövekedésük hatására összesültek, azaz ignimbritté váltak. A magmakamra kiürülése miatt a vulkáni működés vége felé a felépítmény beszakadt, amely hatására egy óriási kaldera alakult ki. A vulkanizmus végeztével egy kis lávadóm préselődött még ki a felszínre, s a magma újból andezites jelleget öltött. Az erdős, kevés települést hordozó Polyána napjainkban már örök álmát alussza, de a geoturisták számára számtalan földtani csemegét rejteget.
A korábban említett kalderát a vulkanizmus óta eltelt időszakban az erózió és a tektonikai folyamatok jelentősen átformálták, de így is az egyik legszabályosabb és talán leglátványosabb kaldera a polyánai a Kárpát-medencében. A csatolt képen a kaldera erdőkkel borított belső régiója látható, a hegység legmagasabb pontjáról, az 1458 m magas azonos nevű csúcsról fotózva. A kaldera sugaras, befelé tartó vízhálózatának vizeit a Hucsava-patak csapolja le, amely nyugat felé vezeti ki a vizeket a Polyánából. A Hucsava egyben az a vízfolyás is, amely a szabályos kalderát nyugat felől áttörte, elbontotta.
A hegység további földtani látnivalói az andezites lávaárakhoz, azok fagyaprózódásos formálódásához kötődnek. Ilyen például a Melich-szikla vagy a Kalamárka vad sziklavilága. Piroklasztikus kőzeteken jött létre a Jánosik-szikla és a Bálvány sziklatömbje, de említésre méltó látnivaló még a Bisztra-vízesés is.
A Polyána imént leírt látnivalóit a Hazajáró sorozat képkockái őrzik, amelyben e sorok írója is szerepelt, mint szakértő: Hazajáró-Polyána.

A Polyána pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt